Szlovák és magyar egyházi vezetők találkozója a papság évében

A Szlovák Püspöki Konferencia új elnökének és megújult állandó tanácsának meghívására április 29-én Pozsonyba utazott Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke, az állandó tanács tagjai: Pápai Lajos püspök, Bábel Balázs érsek ésBosák Nándor püspök, valamintMohos Gábor, az MKPK titkára. Az évekkel ezelőtt megkezdett megbeszéléssorozat mostani középpontjában a papság legfőbb kérdései álltak. A megújult szlovák állandó tanács tagjaként Stanislav Zvolenský érsek, a szlovák konferencia elnöke, Róbert Bezák nagyszombati érsek, Tomáš Galis zsolnai püspök,Marián Chovanec nyitrai segédpüspök és Anton Ziolkovský, a konferencia titkára vett részt a megbeszélésen.

A papság éve keretében zajló találkozón a felek ismertették az országaik papságára vonatkozó statisztikai és lelkipásztori helyzetet, szó esett a papképzésről, a papság díjazásáról, életkörülményeiről, valamint kor szerinti megoszlásáról. A testületek összehasonlították a papság fizetését is – köztudott, hogy Szlovákiában ma is állami fizetést kapnak a papok –, és beszéltek arról is, hogy milyen anyagi alapokból tudják ezen kívül fedezni a plébániák működését.

Erdő Péter bíboros összefoglalójában elmondta: ismertették a plébániák összevonásának folyamatát, amely hazánkban már megkezdődött. Szó esett a papok és világi kisegítők viszonyáról, a hitoktatók, hittanárok, akolitusok, világi áldoztatók és állandó diakónusok helyzetéről. Kiemelték: a papság feladata, hogy lehetőség szerint anyanyelvi pasztorációt nyújtson híveinek, és ennek kapcsán megvizsgálták az együttműködés lehetőségét is. Erdő Péter hangsúlyozta: „Akár magyar, akár szlovák származású, de magyarul tanulni akaró vagy a magyar teológiai és liturgikus nyelvet jobban megismerni vágyó papnövendékek, papok szívesen látott vendégei szemináriumainknak, egyetemünknek. Hasonlóképen fogad Szlovákia is Magyarországról érkezőket. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyében már van szlovák egyházmegyés pap, aki mindazon közösségek lelkipásztori igényét ki tudja elégíteni, akik szlovák nyelvű liturgiát vagy pasztorációt kívánnak.”

Olyan példákat is említettek, amelyek a mai Szlovákia területén született, de Magyarországon működő papok visszajárását vagy visszatérését teszik lehetővé szülőföldjükre – mint például a Besztercebányai Egyházmegye három papja, akik visszatértek, hogy az ottani magyarok lelkipásztori ellátását erősítsék.

A hivatások számának változásáról elhangzott: bár Szlovákiában a papság összlétszáma még növekszik, a szemináriumi létszámok már jelentősen csökkentek a rendszerváltozás utáni évek nagy emelkedéséhez képest. Ez azt mutatja, hogy bizonyos szinten Szlovákiában is jelentkezik már a hivatások számának csökkenése. Ennek kapcsán a két testület hangsúlyozta a papság évében kifejezetten papoknak rendezett lelki programok fontosságát.

„Kitértünk arra is, hogy bár az utóbbi időben bizonyos politikai incidensek, nemzetiségi feszültségek is megmutatkoztak a két ország viszonylatában, de az egyház feladatának érzi, hogy tovább munkálkodjon a kiengesztelődés és a konstruktív együttélés ügyén. Erre bennünket keresztény hitünk és a keresztény szeretet is kötelez” – mondta az MKPK elnöke.

A két fél megemlékezett a 2006-ban Esztergomban tartott közös szentmiséről is, amelynek vállalásait az új szlovák püspökkari vezetőség is fenntartás nélkül magáévá teszi. Ennek a közös munkának a pozitív jele az évente Mátraverebély–Szentkúton megrendezendő szlovák-magyar szentmise és találkozó, amelynek folytatásában a szlovák püspökök továbbra is örömmel vállalnak részt.