AZ IZSÁKI TÉSZTA FESZTIVÁLJA - ízcsodákkal, gasztró-kisérletekkel
Ahhoz persze, hogy egy főzőverseny minden tekintetben megfeleljen a közönség és a szakma elvárásainak, egy kiváló gasztronómusra is szükség van. Az izsáki szervezők ezt a hátteret Prikkel László személyében és a Vino Étterem csapatában találták meg, amely a legrangosabb műhelyeket idézve mindig nyitott az újítások keresésére, a turisztikai és gasztro-turisztikai rendezvények előkészítésében és lebonyolításában.
A jól tárolható és szállítható, minimális hozzávaló felhasználásával elkészíthető – bár meglehetősen munkaigényes – tészta sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alapanyagként épp úgy megtalálható az egyszerűbb étrendekben, mint a legelegánsabb éttermek étlapján. A tarhonyából, lebbencsből készült bográcsos ételek a pásztorok és a parasztok mindennapi eledelei közé tartoztak, de például a kakaspörkölt mellé tálalt tészta köret akár egy fejedelem asztalán is megállja a helyét. Nincs is oly messze az az idő, amikor keresve sem lehetett volna olyan háziasszonyt találni az Alföldön, aki ne tudta volna meggyúrni a tésztát.
Az izsáki főzőverseny ismét ékes bizonyítékát adta a tészta sokszínűségének. Vörösmarti Imrének, a zsűri elnökének jobbnál jobb keménytarhonyák, keménylebbencsek, slambucok között kellett rangsort felállítania. S bár a szakember számos helyen megszámlálhatatlan változatát kóstolta már a nevezett ételeknek, meggyőzően állítja: még soha nem találkozott két egyforma ízzel.
- Van, aki egy kis füstölt szalonnával, hússal, kolbásszal variálja, elvégre ahány ház, annyi szokás. Ebben a szakmában mindig lehet újat felfedezni, és minden nénitől érdemes valamilyen fortélyt ellesni.