Ők egy irányba, Isten felé tekintenek
Hatházi Róbert, az egyházmegye ifjúsági referense néhány tucatnyi fiatallal közösen Kiskunfélegyházáról zarándokolt el Pünkösd előtti pénteken a Pálos atyákhoz. A három és fél órás gyalogutat az útszéli kereszteknél imádsággal töltött pihenők tarkították, majd a közös programokon már az egyházmegye többi településéről, például Kecskemétről, Szankról, Kalocsáról… érkezett fiúk és lányok is részt vettek. A két nap alatt volt közös imádság, játék és dicsőítés a tábortűz mellett, köttetett megszámolhatatlanul sok barátság, és született sok-sok maradandó élmény, amiből meríteni lehet majd a hétköznapok gondjai közepette is. Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a hivatásról beszélt a fiataloknak, egy fiatal pár őszinte, megindító tanúságtételével pedig a házas hivatás szépségei és nehézségei tárultak fel. A szerzetes papok részvételével megrendezett fórumon ugyancsak központi téma volt a hivatás kérdése. Az ifjúsági találkozó szombaton este szentmisével zárult, amelynek során dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.
A Pálos atyáknak köszönhetően gyönyörűen karbantartott pusztai búcsújáróhely ideális környezet a fiatalok találkozásához: épp úgy lehetőséget kínál a befele forduláshoz, mint a zajos, jókedvű programokhoz. Hatházi Róberttel is a szabadban ültünk le beszélgetni. Nem messze tőlünk pontokért folyt a próba, s bár a játékszabályok a külső szemlélő számára nem mutatkoztak meg egyértelműen, a folyamatos kacagás arról árulkodott, hogy mindenki remekül érzi magát.
- Gyakran adódik lehetőség arra, hogy az egyházmegye keresztény fiataljai megismerjék egymást?
- Három nagy rendezvény van az egyházmegyében: egy nyári tábor, augusztusban az egyházi könnyűzenei Ladik Fesztivál, valamint a pünkösdi ifjúsági találkozó. De képviseltetjük magunkat az országos programokon is, mint például az őszi és tavaszi nagymarosi találkozó, és már folynak az előkészületei a jövőre megrendezendő világifjúsági találkozónak. Ezek az események mind alkalmat kínálnak az együttlétre.
- Miért fontos, hogy a jól működő helyi közösségek egymással is személyes kapcsolatot ápoljanak?
- Azért, hogy lássák a fiatalok: az egyházközségen túl is van keresztény élet. Ezek a találkozások mély érzelmi és élményalapot adnak a fiataloknak: a közös játék, az összetartozás élményét, a tudatot, hogy nem vagyunk egyedül, hogy másutt is vannak keresztény fiatalok, akik hasonlóan gondolkodnak, élnek és dolgoznak, mint mi.
A 16 éves Fekete Gábor Kecskemétről érkezett. A mosolygós szemű fiú hosszan sorolja a Szentcsalád Plébánia közösségében szerzett élményeket: a közös dicsőítéseket, ünnepeket, az együtt végzett karitatív munkát… Amikor arról kérdezem, hogy vajon miben gazdagodott ezeken az alkalmakon, nemes egyszerűséggel fogalmaz:
- Igyekszem mindig szeretettel fordulni másokhoz. Szerintem ez az élet alapja.
Gábor tapasztalatai szerint ezt a belső békét a kortársak is megérzik, és olykor igazi lelki mélységeket érintő, őszinte beszélgetésekre is sor kerül. Azt mondja, soha nem kapott negatív megjegyzéseket, kritikát azért, mert szabadidejét másként tölti, mint általában az iskolatársai.
A kiskunfélegyházi Zsubori Johanna Napsugár is hasonló élményekről számol be. A 15 éves lány úgy érzi, sok kortársának segített már azzal, hogy elmondta: hogyan éli meg ő a mindennapok kihívásait.
- Mi másként gondolkodunk a kamaszkori nehézségekről is, mert a hitünk támogatást, lelki kötést ad, megtart a mindennapok mélységeiben – véli a kamaszlány.
A kecskeméti Nagytemplom ifjúsági közösségéből érkezett 20 éves Király Enikő túl van már a kamaszkor nehézségein. Az ő hite egyetemistaként egy másik közegben is megmérettetett, és mind mondja, hasonlóan fogékony közegre talált, mint Gábor és Johanna.
- Magam is meglepődtem, amikor a pécsi egyetemen azt tapasztaltam, hogy mennyire nyitottak a fiatalok az általam fontosnak tartott értékek iránt. Sokan érdeklődnek, és tanácsot kérnek. Kíváncsiak arra, hogy mit gondolok bizonyos kérdésekről. Én azt látom, hogy a legtöbb fiatal szomjazik a hitre, még ha nem is tudja azt egyetlen vallásra, vagy istenre konkretizálni. Mint ahogy vágynak arra az összetartozásra is, amit mi ezekben a közösségekben megtalálunk.
- Ez nem egy haveri társaság, nem egy közös bulicsapat, hanem igazi, mély találkozás – veszi át a szót az ifjúsági referens, aki azt is megvallja: papként ő maga is rengeteg örömöt, élményt merít a fiatalokkal való együttlétekből. – Tudunk együtt imádkozni, szolgálni másokat, de szórakozni, ünnepelni, akár egy pohár sör mellett beszélgetni is. Megerősítés minden alkalom, hogy vannak, akikkel egy irányba fordulunk: Isten felé, és ebből fakadóan egymás felé.
