Napi Evangélium - „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.”
Képgaléria
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1. 11-18
Elmélkedés:
A szentírás tanúsága szerint Mária Magdolna volt az első, aki Jézus feltámadásának hajnalán az Úr sírjához ment, s ő találkozhatott elsőként a Feltámadottal. Jézus és Mária Magdolna párbeszédéből megérthetjük a feltámadás lényegét: Jézus visszatér az Atyához, akitől eljött emberi világunkba. Nem egyszerűen azért támad fel, hogy néhány alkalommal megmutassa magát az embereknek, hanem, hogy visszatérjen a mennyei Atyához, megmutatva az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk. Ha megtanulunk nyitott szívvel járni és hittel szemlélni a világot, s ha megtanuljuk felismerni és értékelni akár a legkisebb jót is, amivel találkozunk, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta hozzánk lép és megszólít minket, mint egykor Mária Magdolnát.
© Horváth István Sándor
Kövessen minket a Facebookon is!
