Az aranyműves boltja
II. János Pál pápát azonban ennél szorosabb szálak is kötik a filmművészethez. Mielőtt egyházi pályára tért volna, a negyvenes évek elején, Krakkó német megszállásának idején élénken foglalkoztatta a színház, színészként fel is lépett. A dráma mint művészeti forma papi működése idején is érdekelte, maga is írt színdarabokat. Az aranyműves boltja és A mi Urunk testvére című drámáit pápasága idején filmesítették meg.
Az aranyműves boltja 1960-ban íródott, Karol Wojtyla már érsek volt ekkor, művét egy lengyel folyóiratban jelentette meg álnéven. A darab a Meditáció a házasság szentségéről alcímet viseli, és rendhagyó formája is ehhez igazodik. A három felvonás nem tagozódik jelenetekre, a szereplők között szinte egyáltalán nincs párbeszéd, szavaikban belső meditációjukat tárják fel a közönségnek. A Michael Anderson által 1988-ban rendezett filmváltozat, amelyet a pápa a darab "lehető legtalálóbb megfilmesítésének" nevezett, realistább formát választott: a két évtizeden átívelő, Lengyelországot és Kanadát összekötő történet drámai jelenetekben meséli el három pár sorsát, az elvont elemet egy visszatérő helyszín, a címbeli üzlet jelenti. Az aranyműves (Burt Lancaster) adja el a három pár mindegyikének a jegygyűrűt, s amikor az egyik szereplő vissza akarja adni, egy csodás fordulat döbbenti rá a házasság felbonthatatlanságára. A mű és vele összhangban a film azonban nem nyújt olcsó megnyugvást, csak a reményt kínálja fel, hogy a bemutatott kapcsolatok jó véget érhetnek.
A mi Urunk testvére című drámát az ifjú Karol Wojtyla még a negyvenes évek második felében írta Adam Chmelowski lengyel festőművész élete alapján. Hőse az impresszionizmus egyik előfutárának számít hazájában, művészi sikerei csúcsán, 32 éves korában azonban abbahagyja a festészetet, belép Szent Ferenc harmadrendjébe, és a szegények szolgálatára szenteli életét. A pápa megvallotta, Chmelowski példája nagy hatással volt rá, amikor színészi pályáját a papi hivatás kedvéért elhagyta. A film igényesen megidézett, korhű környezetben kelti életre a filozofikus drámát: a négy főszereplő négy különböző utat vall helyesnek a világ jobbítására, de közülük egyedül a szegények kitaszítottságában osztozó Adam jut el a megvilágosodásig.
Ez utóbbi film rendezője Krzysztof Zanussi, aki egyébként a Vatikán kulturális tanácsadó testületének tagja, II. János Pállal már pápasága hajnalán is "dolgozott együtt". Igaz, az 1981-ben készült Egy távoli országból (From A Far Country) című filmnek a pápa "hőse" és nem társalkotója volt. Az életrajzi film 1926-ban veszi fel a fonalat, amikor a kis Karol édesapjával a karácsonyt ünnepli, majd a náci megszállás és a kommunizmus évein keresztül követi a későbbi pápa életének fordulópontjait.
A személyes életút helyett inkább a hivatás drámai küzdelmeire koncentrál Herbert Wise II. János Pál pápa című 1984-es filmje. A címszerepben Albert Finney nagy azonosulási képességével teszi átélhetővé Wojtyla érsek vállalásait: ahogy apostoli hittel védelmezi a rábízottakat a politikai elnyomatásban, ahogy együtt kirándul és imádkozik a hívekkel, és ahogy alázattal és bölcsességgel fogadja élete legnagyobb feladatát.
