Rákosi viperák születtek a kunadacsi Rákosivipera-védelmi Központban
Képgaléria
A Központban tartott kígyókat egyedileg tartják nyilván, hosszukat és súlyukat mérik, a rendszeres bakteriológiai és parazitológia vizsgálatokon kívül. A szaporítani kívánt egyedeket már ősszel párba állítják, hogy a kígyók a tavaszi nászidőszakot már leendő pájuk mellett kezdhessék. A tenyészpárok minden évben változó összetételűek, kijelölésükkor figyelembe veszik származásukat, korábbi szaporodási sikerüket, illetve a genetikai vizsgálatok eredményeit. A végső cél azonban az állatok visszatelepítése. Tél végén a kígyókat, megszokott telelőüregeikkel együtt helyezik ki a természetbe, így az eleinte idegen helyen is biztonságban érzik magukat a tavasz beköszöntével előmerészkedő viperák.
Az Európai Bizottság LIFE+ Alapja által finanszírozott program azonban messze túlmutat a viperák tartásán és szaporításán. A központ az idei évtől kezdődően fontos oktatási szerepet is betölt. Kialakítottak egy tanösvényt, amely a környék jellegzetes élőhelytípusait mutatja be, illetve ismeretterjesztő előadásokat is tartanak a környékbeli és fővárosi iskolásoknak. A LIFE+ programnak köszönhetően Rákosi vipera Információs Pontok vannak a budapesti és a schönbrunni állatkertben létrehozott kiállításokon kívül az ország többi állatkertjeiben is. A program keretében zajló élőhelyrekonstrukció célja a Kiskunságban és a Hanságban megvásárolt földterületeken a viperák számára kedvező gyeptársulások elterjedésével a faj életterének növelése. Programunkat kiadványaink és honlapunkon (www.rakosivipera.hu) kívül a Természetfilm.hu Egyesület által készített dokumentumfilmek és természetfilmek mutatják be a nagyközönségnek. A szülésekről készített aktuális film a következő linken tekinthető meg: http://videa.hu/videok/allatok/vipera-szuletesek-halpern-balint-kiskunsag-tnwmN8RHvASrioou
A fiatal viperák elsősorban sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel táplálkoznak a felnőtt példányok étlapján gyíkok, madárfiókák és rágcsálóivadékok is szerepelnek. A vadon élő kígyókat – különösen a fiatal korúakat – számos veszély fenyegeti, a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta mellett a fácán vagy a túzok táplálékául is szolgál, föld alatti búvóhelyéről pedig kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is. Nem véletlen, hogy a rákosi viperák rejtőzködő életmódot folytatnak, ezért is igen ritka, hogy valakit megmarnak a kígyók. A Rákosi vipera marása a közhiedelemmel ellentétben egy felnőtt emberre lényegében veszélytelen, méhcsípés-szerű, gyorsan múló tünetekkel jár, (természetesen minden esetben érdemes orvoshoz fordulni)
Magyarországon a Rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1 millió forint. A jelenlegi populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn. A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. A gyepek nagy részének mezőgazdasági művelésbe vonása, és a kereskedelmi célú gyűjtés mellett a szándékos pusztítás is azt eredményezte, hogy a faj a kihalás szélére került. Ezért volt szükség egy olyan központ létrehozására, amely optimális életkörülményeket biztosít a viperáknak, kizárva a ragadozókat. A központ szabadtéri terráriumaiban lehetőség nyílik az egymástól elszigetelt élőhelyekről származó egyedek párosítására, illetve néhány még megválaszolatlan kérdés tisztázására a faj életmódjával kapcsolatban. Rákosivipera-védelmi Központ szakmai és technikai üzemeltetéséért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), illetve Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága felel.
