Nagy a sürgés-forgás a Karitász bázisán

Rengeteg segély érkezik a Katolikus Karitász devecseri központjába, de a mostani helyzetben a sok sem elég. Ásványvíz és ruha bőven érkezett, de tartós élelmiszerre még hosszú ideig szüksége lesz a károsultaknak és a segélymunkásoknak egyaránt. És persze pénzre is: a legtöbb, segélyezésre szánt terméket egyszerűbb és olcsóbb a térségben beszerezni, mint - a legnagyobb jószándék ellenére - az ország másik feléből útnak indítani.

A plébánián kora reggeltől késő estig nagy a sürgés-forgás, érkeznek a kisteherautók, jönnek-mennek az önkéntesek. Hétvégén körülbelül nyolcvanan segítik a munkát, de hét közben, munkaidőben érthető módon kevesebben jönnek.

Zagyva Richárd, a szervezet Veszprém egyházmegyei elnöke ezért azt mondja, kétkezi munkaerőre is biztosan szükség lesz még a következő napokban. Azt önkéntesek többnyire az elöntött házaknál segítenek: kihordják a tönkrement tárgyakat, lapátolják a hátramaradt vörösiszapot, s ami legalább ilyen fontos, váltanak néhány szót a bajba került emberekkel.

Szendrőládról is érkeztek körülbelül harmincan. Háromszáznyolcban kilométerre innen, a borsodi településen tavasszal az árvíz okozott hatalmas bajt, most, itt Veszprém megyében a vörösiszap. Ahogy a csapat vezetője, Lakatos Gábor mondja, eljött az ideje, hogy visszasegítsenek.

Devecserben feszült várakozással telik az idő, a lakosság és a segítők egyaránt arra készülnek, hogy bármikor megszólalhat a kitelepítést jelentő szirénahang. A következő harminchat óra döntő lesz, hiszen míg nem készül el az új gátrendszer, a legrosszabbra is számítani kell. Mód Miklós atya és a Katolikus Karitász munkatársai élelmet, tisztálkodó szereket, fertőtlenítő anyagokat adnak a rászorulóknak, szállást nyújtanak a segíteni érkezőknek, s lelki vigaszt a tanácstalanoknak. Legnagyobb szükség talán ez utóbbira van.

Kövessen minket a Facebookon is!