Az önkéntes tűzoltók maguk kérték, hogy segíthessenek
Képgaléria
Maguk ajánlották fel segítségüket a jánoshalmi tűzoltók, amikor meghallották, hogy elkél még a dolgos kéz a vörösiszap pusztításának eltüntetésénél. Felvették a kapcsolatot a devecseri operatív törzs vezetésével, és három napig mosták, takarították a házakat, kerteket, utcákat a Veszprém megyei településen.
Megterhelő volt a munka, de sokkal megterhelőbb volt lelkileg az ott-tartózkodás. Egyszer például éppen az utcán dolgoztunk, amikor megállt mellettünk egy furgon. Cukros üdítőket, süteményeket kínált nekünk egy férfi. Mondtuk, hogy nem kérünk, vigye csak nyugodtan tovább. Mire mondta, hogy az nem lehet, mert az ő „megbízói” a lelkére kötötték, hogy a tűzoltóknak feltétlenül jusson a szomjoltóból, élelemből. Kiderült, hogy mozgássérült gyermekek készítették nekünk a finomságokat - meséli Nagy Sándor tűzoltóparancsnok.
A négy tűzoltó egy fecskendővel érkezett a helyszínre. A parancsnokot elkísérte Sarok Sándor szerparancsnok, Rencsár Tibor és Tombárcz Zsolt csoportvezetők is.
Úgy készültünk, hogy mosni fogjuk az utcákat, végül úgy alakult, hogy javarészt pakoltuk ki az iszappal elöntött házakból a berendezést, meg iszapot lapátoltunk. Ezek a vörösiszappal érintkezett tárgyak veszélyes anyagnak számítanak, konténerekben gyűjtjük őket. Egyszer, amikor éppen végeztünk az egyik konténerrel, akkor hangos gyereksírásra lettem figyelmes. Kiderült, hogy a kisfiú azért zokog keservesen, mert meglátta, hogy a konténer viszi a kedvenc maciját – mondja Nagy, aki hozzáteszi: rengeteg megindító és megható dologgal kell szembesülnie annak, aki Devecserbe, vagy Kolontárra látogat.
A képek, melyek a médiában megjelennek szörnyűek. De az igazán durva helyekre nem jutnak be a kamerák – véli.
A jánoshalmi tűzoltók „visszavágynak” Devecserre. – Már jelentkeztünk a megyei parancsnokságon, hogy szívesen visszamegyünk még segíteni. Bármelyik pillanatban érkezhet a jelzés, hogy indulhatunk, és mi nagyon szívesen indulunk is. Nagyon sok még a feladat, és ha szükség van ránk, hát mi megyünk - teszi hozzá Nagy Sándor.
