A profi is naponta gyakorol
– Tanít Győrben, Nyíregyházán, a pesti ferences templom orgonistája. Hogy győzi a feladatokat? – kérdeztük a művésznőt koncertje előtt.
– Minden tennivaló más és más, átprogramozom magam arra, amit éppen csinálok.
– Nem most kezdte a pörgést, egyszerre négy diplomát is szerzett.
– Túlzás, hogy egyszerre. Csembalóművész-tanári, orgonaművész-tanári, zeneelmélet-tanári, egyházzenész diplomám van, 2002-ben doktori munkámat is megvédtem. Nem ritkaság, a fiatalok közül sokan csinálják így. Igaz, kell hozzá energia, kitartás, akarat. Most már itt a család is: Bálint fiunk a napokban lett hatéves.
– Tanult Londonban, Bécsben. Tudását előadóként is hasznosítja?
– Hogyne, meghatározó időszakai voltak fejlődésemnek. Amikor az ember tanulni megy külföldre, előtérbe kerül a munka szeretete és a teljesítmény fontossága. Csak a dolgommal foglalkoztam, ráadásul tágultak a lehetőségeim. Ha szükségem volt egy kottára, melyet Magyarországon képtelenség lett volna megszerezni a kilencvenes évek közepén, csak bementem a könyvtárba, és megkaptam. Tudtam különleges hangszereken játszani, ami szintén fontos volt.
– Járt már korábban Kecskeméten?
– Ez az első alkalom. Férjem, Deák László viszont már többször is. Például a Kodály Iskola vendégeként, és az Évszázadok Muzsikája sorozat keretében. A szombati koncerttel eredetileg a szabadságharc évfordulója előtt kívántam tisztelegni. Az élet hozta úgy, hogy végül a jótékonyság került a középpontban. Örömömre szolgál, hogy a devecseri katolikus plébánia kapja az adományként összegyűlt 75 ezer forintot.
– A muzsikusok kényesek saját hangszerükre. Vadidegen orgonán nem lehet egyszerű művészit alkotni.
– Egy bungee jumpinghoz tudnám hasonlítani. Az ismeretlen hangszer is jócskán megemeli az ember adrenalinszintjét. Ez mindig kihívás, mondhatni veszélyes sport. Koncert előtt természetesen próbálok, beállítom a szükséges hangszíneket. Külön készülődés nincs, de – akár van koncertem, akár nincs – gyakorolok, minimum két-három órát naponta.
