Egy megfagyott muzsikusnő a toronyból

– Úgy közlekedik az állványerdőkben és a tetőszerkezeteken, mintha csak sétálna egyet a szobában. Sose félt?
– Gyerekkoromban minden fára felmásztam és minden poros, koszos padlás lázba hozott. Nem félek, tudom, hogy hova léphetek.

– Egyértelmű volt, hogy építész lesz?
– Szerettem rajzolni. De emellett egészen korán, már úgy 11 évesen komplett városokat építettem papírból, közlekedési táblákkal, városkapuval. Érdekelt az urbánus környezet, ugyanakkor nagyon vonzódtam a természethez is. Ez már valamiképpen tükre volt annak, hogy mi leszek.

– A tanárai és a szülei felfigyeltek a különös érdeklődésre és kézügyességre?
– Nem lehetett nem észrevenni. Imádtam például csavarboltba járni, ahol az eladók mosolyogva nézték ahogy a szőke, copfos kislány mindent megnéz. Kilenc-tíz évesen már különbséget tudtam tenni a csípő- és a harapófogó között. Hamar kiderült a körülöttem lévő felnőttek számára is, hogy mi leszek, ha nagy leszek.

– A műszaki érdeklődés mellé kell egy különös lelkület is.
– Bizony. A kettő egysége szüli meg az építészt. Nem elég annyit tudni, hogy a papírra húzott vonal mennyibe kerül. Azt is tudni kell, hogy milyen érzetű emberek laknak majd a tervezett épületben. És egy kicsit a jövőbe is kell látni. Tudni kell, hogy mi lesz azzal az anyaggal 50-100 év múlva, amit ma felhasználunk.

– Vagyis, nem csak a különböző „izmusokra” figyel.
– Az úgy hosszú távon nem megy. Vagy akkor „csak” egy munka lesz. Egy kötelesség, ami nekem sem, és az épület használóinak sem lesz élmény. Egy építésznek tudnia kell, hogy mivé válik majd a háza. Hogy valódi otthona lesz-e például a beköltözőknek. Ehhez ismerni kell a környezetet, az ott élőket. Ha egy családi házat tervezek akár 4-5 órán át beszélgetünk a majdani lakókkal. Ha egy templom felújítása következik, beülök a misékre is. Mi építészek nem csak egy épületet, hanem „élet”-teret tervezünk. Az építész nem lehet önös érdekű művész. Az alkotó, a „mű” és a művet „megélők-használók” egysége a cél. Az alkotó szolgál a mű és annak „lakója” érdekében.

– Kós Károly szerint az építész megfagyott muzsikus.
– Bizony az. Az épületben benne van a műszaki érzés és a lelkület consonantiája, összhangja, a gondolat, de bele van fagyva. A ház pedig csak halkan, finoman beszél. Az építész az alkotás folyamatában tud csak együtt élni művével, a zenész viszont dala előadásakor mindannyiszor új és új világokat nyithat meg. A lényeg mindig az, mikor a mű elkészül, mit okoz a hallgatóban, a nézőben, a művet megélőben. Az a pont a lényeg. Azért megy a küzdelem, a lényege minden alkotásnak.

– Elfogadják a mesterek és a kivitelezők, hogy egy nő mondja meg nekik, hogy mikor, mit, hogyan csináljanak?
– Általában igen, néha nehezen. Kínlódtam már emiatt. Sokszor nem szívvel-lélekkel csinálják, és ha ez a minőségen is látszik, akkor a rossz munkát visszabontatom. A kivitelezőnek többnyire a pénz számít, a kis világukba pedig alig-alig fér bele, hogy egy nő mondja ki az utolsó szót.

– Nő, anya, építész, közgazdász. Az önben élő nőnek van két felnőtt gyermeke. Az építésznek hány műve van?
– Számszerűsíteni nehéz. Terveztem 186 lakásos házat, ipari-, köz- és lakóépületeket, családi házakat. Több mint 10 éve templomrekonstrukciókkal foglalkozom. Most pedig valóra vált egy régi vágyam: templomot tervezhettem a drágszélienek.

– Hogyan kerültek képbe a templomrekonstrukciók?
– Hétfőtől péntekig Kalocsán vagyok a főszékesegyház felújítása miatt, de hétvégén hazamegyek Csobánkára. Oda, ahol már jó néhány éve építészként dolgoztam, amikor az helyiek megkértek az ottani templom felújítására. Ezzel indult az egyházi épületeken történő munka.

  Vörös Márta

– Ez után pedig egymást követték a felkérések. Ez a munka jobban összecseng az alaptermészetével, mint az ipari épületek tervezése?
– Régebben autókompresszor összeszerelő gyárat is építettem. Nagy a különbség, ráadásul egy eleve több száz éves templom hosszabb időre szól. Az eredeti állapotok visszaállítása kihívás. Helyrerakni az erőtani játékokat, egy tagozatot vagy profilt megújítani öröm.

– Levezényelte az érseki palota, az érseki kastély, a főszékesegyház felújítását, és kezdik építeni a drágszéli templomot is. Érsek atyával járják a településeket és feltérképezik az egyházmegye templomainak állapotát. Manapság csak egyházi épületeken dolgozik. Hisz Istenben?
– A vallást az anyatejjel szívtam magamba. Komáromban születtem és éltem érettségiig, de édesanyám után zalai származásúnak vallom magam. A falusi lét szeretete is Isten kereséséről, az Istenbe vetett hitről szólt. A szomszédunkban lakott egy plébános. A kerítésen át sokat beszélgettem vele. Sok értelmezést ő rejtett el bennem. Ma már tudom azt is, ha hogy ha tiszta szívvel vágyom valamire, azt az élet meghozza, csak türelmesen ki kell várni.

– Az olvasmányai is a munkájához kapcsolódnak?
– A tervezéshez sokszor kell kutatni. A templomok esetében a múlt leképezésével foglalkozom. Épp ezért sok építés- és építészettörténetet, liturgia- és vallástörténetet olvasok. De nagyon szeretem a verseket és a novellákat is.

– Olyannyira, hogy ír is.
– Az írás a bennem zajló gondolatok vetülete. A belső feszültségek kivezetése. Egyfajta párbeszéd, ima ez is, ami a bennem zajló gondolatokat tükrözi. Egy darabka az énemből.

– Amit át is ad a környezetében lévőknek. Néha a zsebbe csúsztat egy verset, olykor az ajtók rései alatt kúsznak át az írásai.
– Annyi szív van az emberekben... Ez egy fonál, amit kigurít az ember, aztán lesz aki megfogja, lesz aki továbbgurítja. Az a lényege, hogy szeretetünk jeléül a magunk esszenciáját beletéve egy ünnepi versbe vagy néhány kétségek közt gyötrődő sorba, megszépítsük, kiszínezzük a másik ember életének néhány percét a valóság egy másfajta olvasatával.

Kövessen minket a Facebookon is!