Díjat kapott portálunkon megjelent írás
Képgaléria
Hogy ír a Wojtyla Ház programjáról egy középiskolás diáklány? "Egy ölelés ideális ajándék"
Mikor megérkeztem a Wojtyla Társaság központjához, az épület kertjében már készülődtek az ölelés napjára. Már hallottam ilyen kezdeményezésről, ezért amikor gereblyéző gondozottak mellett haladtam el, odaléptem hozzájuk és megöleltem őket. Az egyik férfi annyira megörült nekem, hogy társainak is megmutatta, hogy megöleltem. Szívhez szóló volt látni, mennyire felvidítottam valakit egy egyszerű öleléssel. Később egy férfival beszélgettem a társaságról, a feladatokról, az életükről...
- Mióta jár a Wojtyla Társasághoz, milyen úton jutott el hozzájuk?
- Körülbelül négy éve tartozom a Wojtyla Családhoz. Amióta elindult, én itt vagyok. Előtte voltam már több ilyen szervezetnél is, de ezeken a helyeken bántottak és emberhez nem méltóan foglalkoztak velünk.
- Csak katolikus emberekkel foglalkoznak a gondozók?
- Én nem vagyok vallásos, de mégsem rúgtak ki innen. Nem veszek részt olyan rendezvényeken, amelyek Istennel kapcsolatosak, de a négy év alatt eddig még senki nem támadt rám amiatt, hogy nem vagyok hívő.
- Miben tud segíteni Önöknek a szervezet?
- Ruhában. Esetleg, ügyeket elintézni, meg ételt adnak, ami néha fontos, a gyerekes családoknak tankönyvsegélyt, iskolai segélyt, de ebből én már kiestem... Ilyeneknek szoktak segíteni.
- Fontosnak tartja, hogy van egy ilyen társaság a városban?
- Jó, ha van. Az, hogy most fontosnak tartja-e valaki, az szubjektív, de jó, ha van egy ilyen társaság, ahol nem rúgnak bele az emberbe, meg nem alázzák le. Például most már szinte mindenhonnan elzavarják az embert, mert több a rászorult lassan, mint amennyi kell.
- Milyen feladatokban vett részt eddig, ami a Wojtyla Körhöz kapcsolódik, mások miben vehetik ki a részüket?
- Én általában a sátrak állításában segítek, de télen, amikor több a rendezvény, akkor segítek a pakolásban is. Régebben a ház felújításában is részt vettem. Mi cserepeztük a házat, takarítottunk. Segítek nekik, amiért ők is segítenek nekem. Ez egy ilyen oda-viszont játék.
A gondozott ezen mondatát megerősítette a Központ igazgatója is, Farkas P. József, de azt is hozzátette, hogy itt nem az ételen, az adományokon, hanem a közös együttléteken, az egymás felé nyújtott szereteten van a hangsúly.
- Honnan jött az ötlet, hogy megtartsák az ölelés napját?
- A világban széles körben ismert ez a mozgalom, mely az elhidegedés ellen szolgál. A mai világban gyakori a panelmagány, ennek megelőzésére szolgál ez a társaság ( Free Hugh) is a parkokon és egyéb találkozási helyeken kívül. Ezen a napon valami történik. Nekem többen ott álltak a karjaimban és zokogtak meghatódottságuktól.
- Milyen cél érdekében történik mindez?
- A szegénység nem az egyén betegsége csak. A társadalom betegsége is, melyet csak úgy lehet megelőzni, ha nem tesszük ki őket a margó szélére. Lehessenek együtt a társadalom többi tagjával! Csak így lehet kivédeni ezt a betegséget.
- Miként kapcsolódik ez a program a Wojtyla Társasághoz?
- Szervesen. Pont a lényegét fejezi ki. Nem az étel itt a lényeg, hanem éppen az ölelés, a befogadás, őszinte, tiszta ragaszkodás. Ez az ünnep kifejezi egy órában mindazt, amit mi minden évben megteszünk: befogadjuk a szegényeket.
- Mikor és miért alakult a Központ?
- Öt évvel ezelőtt kaptuk ezt a házat az önkormányzattól, utána elkezdtük szervezni, hogyan kellene rendbe hozni, milyen szellemben, profilban szeretnénk a felújítást elvégezni, ezek az összejövetelek pedig még jobban összekovácsolják ezt a közösséget.
- Kiket és miket segítenek ebben a társaságban?
- Mi a családsegítő szolgálattól kapunk beutaltakat, konkrétan megadják, hogy ki jogosult erre, mi ezt megkapjuk, így lesz meg a hivatalos forma. Ezután foglalkozások, vizsgálatok vannak, kirándulásokra visszük őket. A családsegítő központ mindenkit megvizsgál, először náluk kell jelentkezni.
- Utolsó kérésem pedig az lenne, hogy egy gondozott átlagos napját írja le nekem, amit itt tölt!
- A Wojtyla-ház otthon számukra, bármit lehet csinálni: egymással beszélgetni, tévét nézni, részt venni az általunk szervezett programokon ebédig. Aztán vannak érdekes előadások, egészségügyi szűrések, volt olyan, amikor jogász jött, aki válaszolt a kérdéseikre. Azért mondom, mert mi úgy élünk, mint egy családi otthon, vagy inkább, mint egy igazi család.
„Non abbiate paura! – Ne féljetek! - II. János Pál pápa ezt mondta, a mi célunk, hogy az emberekkel elfogadtassuk a másikat, legyen az gazdag vagy szegény.”
Hugo Ball
