Bábel Balázs: a böjtnek felszabadító ereje van

A nagyböjt kapcsán dr. Bábel Balázs metropolitával, a Kalocsa–Kecskemét Főegyházmegye érsekével beszélgettünk. – A mai világ gazdagabb része dollár- milliárdokat áldoz a fitneszre, az alakformálásra, a vegetáriánus kultúrára. Nem tartja anakronizmusnak az egyház böjti parancsait, tanítását: a hamvazószerda, a nagyböjt és nagypéntek étrendi szigorát? – Mindenki elismeri, hogy önfegyelemre szükség van. Társadalmi tragédia, ha az ösztönök és a szenvedélyek elszabadulnak. Az önuralom erényét nem lehet gyakorlás nélkül megszerezni. Az önként vállalt lemondás nemesíti az embert, és képessé teszi nagyobb, felelősségteljes, érdemszerző tettek vállalására. Biológiai életünk egyik legfontosabb kényszere a táplálkozás. Érthető, hogy az asztal örömeiről való lemondás ősidők óta nagy kihívást jelent. Az ember megpróbál a test ellenében dönteni. Nem önsanyargatók vagyunk. A szeretetre akarjuk magunkat fölszabadítani.

– A társadalom mégis ellenszenvvel veszi tudomásul, ha valaki böjti gyakorlatot hirdet, vagy az egyház vonatkozó tanításáról beszél!

– Pedig senki sem döbben ma már meg, ha egy étteremben bejelenti valaki, hogy ő vegetáriánus, vagy fogyózik; vagy amikor muzulmán vendég érkezik, természetesnek veszik, hogy ő – vallási meggyőződése okán – sertéshúst nem fogyaszt. A mi böjtünket gyakorta gyanúsan vizsgálják. Szenteskedésnek találják. Ugyan mit akar ez? Különcködik, ha bizonyos fogásokat nem eszik meg jeles napokon. Pedig a böjti eszmének egy olyan világban, ahol százmilliók nélkülöznek, különös érvényessége és aktuális üzenete van. A kereszténység a nagyobb szeretet érdekében értékeli és ajánlja ezt a gyakorlatot. Mert máig fölszabadító ereje van a böjtnek.

– Furcsa, hogy halat, kaviárt, rákot szabadon fogyaszthatunk. Az italokra sincs tiltás…

– A tiltások, ajánlások rendszere történetileg értelmezhető. A lényeg: ha valaki érti hamvazószerda üzenetét, az tudja, mit szabad és mit nem. Ha valaki szlalomozni kíván a tiltó táblák között, önmagát csapja be. Nyerni akar, de veszít….

– A has – a mammon – gyors válasza: „torkos csütörtök”…

– Minden marketing, minden üzlet. Valamiért a vendéglátás mintegy ellenkezni kíván – ha kell, „ősi” ünnepek föltalálásával is – az egyházi tradíciókkal. Én úgy nőttem föl, hogy erről „torkoskodásról” sosem hallottam. Egyik nap böjt, másik nap hedonizmus, Eldorádó és nélkülözés. A világ erkölcsi kettőssége….

– Az érseki konyhán kemények a böjti szabályok?

– Én azt nem ellenőrizhetem, hogy a nálunk étkező munkatársak mit esznek, betartják-e a tilalmat, hányszor laknak jól. A konyhánkon természetesen ilyenkor nincs húsétel. Egyébként ez a visszafogottság az év többi napjára is igaz. Vasárnapokon az egyházmegyét járom. A plébániákon azt eszem, amit elém tesznek. Nem hősiesség ez, és nem is okoz nehézséget. Az étel nálam sosem volt központi kérdés. Nem traktálhatjuk magunkat úgy, mintha nem tudnánk: Magyarországon is sok százezer család éhezik…

Farkas P. József

Kövessen minket a Facebookon is!