MICHEL QUOIST: ÍGY ÉLNI JÓ: A Wojtyla család születésnapi szövegtára (3.)
Képgaléria
MICHEL QUOIST: ÍGY ÉLNI JÓ
Ember a talpán
(részletek)
Kevés a tökéletesen kiegyensúlyozott ember: vagy nem segítették őket önmaguk kialakításában (nevelés), vagy soha nem formálták önmagukat (az ifjú és a felnőtt törekvései), vagy tönkretették önmagukat, illetve mások tették tönkre őket: a dolgok, az adottságok, az élet. Kevés ember érdemli meg az ember nevet.
A jól felépített ember három emeletből áll: a harmadik a szellemi, a második az érzelmi, az első a fizikai. A három emelet kölcsönösen tartja egymást, összefüggnek és hatnak egymásra, de értéksorrendjüket tiszteletben kell tartani; a fizikai legalul van, ez a legkevésbé nemes – a szellemi legfelül van, ez a legértékesebb. Ha az értéksorrend felborul, tönkremegy az ember.
Vannak emberek, akik a fejükön járnak. A fejeden jársz, amikor a természet – a tested – kerekedik felül és parancsol. Ez az érzékiség mindenféle formájában. Lehet ez betegség is, amely agyonnyom, ahelyett, hogy te uralkodnál rajta és felajánlanád. A fejeden jársz: ha falánkságod nem tud ellenállni az édességnek, egy üveg bornak, egy cigarettának; ha restséged reggel nem enged felkelni, vagy ha irtózol minden erőfeszítéstől; ha élvezeteket keresel, pusztán azért, hogy kielégülj; ha önmagáért kívánod a nemi gyönyört.
Vannak, akik kúszva haladnak előre; ezeknél az érzelem parancsol. Az érzelem lesz urad: ha vonzalmad szenvedéllyé válik, és az ész ellenőrzése alól kicsúszva elveszted fejedet; ha úgy véled, hogy az egyik embernek igaza van, mert azt érzelmeiddel szereted, és a másiknak nincs igaza, mert azt látni sem bírod; ha nincs kedved semmihez, mert egy szemrehányás megbántott; ha nem imádkozol, mert a barátod becsapott vagy elhagyott.
Vannak emberek, akik lebegnek. Lábuk nem éri a földet. Te is lebegsz, amikor az álmaidat valóságnak tartod, amikor idődet olyan tervek kovácsolásával töltöd, amelyeket sohasem valósítasz meg, amikor nem alkalmazkodsz a személyekhez és a dolgokhoz, amikor nem fogadod el önmagadat, a többieket, a környezetedet, a helyedet, az eseményeket. Akkor is lebegsz, amikor álmaid világába menekülsz a valóságtól való félelmedben, vagy nagylelkűség híján, vagy pedig gőgös megelégedettségedben.
Ember a talpán az, akinek teljesen szabad szelleme parancsol érzelmeinek és testének. Nem veti meg egyiket sem, de uralja és kormányozza mind a kettőt. Hogy helyesen formálhasd magad, s ember légy a talpadon, gyakran idézd emlékezetedbe az ember alkotóelemeit és értéksorrendjüket. Becsületesen vizsgáld és figyeld meg önmagadat. Mi az, ami arra késztetett, hogy így határozz, így cselekedj, így nyilatkozz? Ha megállapítod, hogy nem te irányítottál, ez már szellemed győzelmét jelenti. Szellemed nem vak áldozat már, szabaddá teszi önmagát és visszafoglalja irányító szerepét életedben.
Saját erejéből az ember nem képes megállni a talpán: ha kitárod lelked Istennek, megerősödsz az Ő erejével, érzelmeid, tested kezedben lesznek, minthogy kezed Isten kezében lesz.
Az ember két kiterjedése
(részletek)
A teljes ember egyesült az Istennel, hogy legbensőbb valójáig átalakuljon, beléje olvadjon: „Élek ugyan, de nem én, Krisztus él bennem!” Ez az ember függőleges kiterjedése Isten felé. A teljes ember egyesült minden embertestvérével, hogy egyetlen egységet alkosson velük. Ez az ember vízszintes kiterjedése a többi ember felé. Aki nem érte el ezt a két kiterjedést, befejezetlen, megrokkant, csonka ember.
Az egyes ember nagysága közösségalkotó képességével mérhető. Isten személyek közössége: saját képére teremtett téged, tehát nem elszigetelt, elkülönített egyednek, hanem olyan személynek, aki hivatott vagy Vele és az emberiséggel közösséget alkotni.
Egyesek azt gondolják: Isten fölösleges, elég, ha minden ember egyesül a mérhetetlen nagy testvéri közösségben. De hát lehetnek-e az embernek testvérei, ha nincs Atya, és ki lehetne más a közös Atya, ha nem a minden élet Teremtője? Ha minden ember testvére akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy gyermek vagy, hogy éled és Istentől kapod az életet – és minél inkább gyermek leszel, annál inkább leszel testvér is.
Egyesek azt gondolják: elég az Istennel való egyesülés, az emberekkel nem kell törődni. Ha azonban az Atya fia akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy az összes többi gyermek testvére vagy. Mihelyt megtagadod egyik testvéredet, az Atyát tagadod meg, önmagadat rombolod, nem vagy többé az, akit az Atya akar.
Ébredj önmagad tudatára, akkor majd felismered korlátjaidat, és ha felismerted korlátjaidat, képessé válsz mások befogadására úgy, hogy általuk tökéletesedsz, és gazdagabb leszel. Egyetlen ember sem képes magában élni anélkül, hogy önmagát szegényebbé ne tenné. Bármilyenek is legyenek személyes, belső értékeid, ha elszigetelődsz, sohasem fogod elérni teljes érettségedet. És ha mások révén gazdagodni akarsz, eggyé kell lenned velük: szeresd őket. Minél jobban szereted a többieket, annál tökéletesebb leszel! Az időben és térben távol eső emberekkel csak szellemi síkon egyesülhetsz: el kell őket érned a megismerés révén, szívedben kell hordoznod őket a szeretet révén. Kutasd életüket, problémáikat, szenvedéseiket, örömeiket az újság, rádió, mozi, televízió, olvasmányok, előadások, utazások révén. Növeld fokozatosan látókörödet és emberi tudatodat egészen a Föld határáig.
Két ellentétes erő létezik, amely az embert ösztönzi: a kiáradás és kapcsolat ereje, amelyet szeretetnek neveznek, amely önmagunkból való kilépésre ösztönöz, hogy közösségeket építsünk, kezdve a családtól egészen az emberiségig; és a visszahúzódás és elszigetelődés ereje, amelyet egoizmusnak neveznek. Ez magunkba zárkózásra csábit és az egyéni siker örök és csalóka illúziójába ringat. Ha kész vagy arra, hogy csökkentsd önszeretetedet, hogy így Isten iránti szereteted és emberszereteted növekedjék, csak akkor leszel alkalmas arra, hogy emberré válj.
Az atomizált ember vagy az egységes ember, a személyiség
(részletek)
Befejezetlen vagy, közvetlenül kell részt venned saját megteremtésedben. Ha ember akarsz lenni, kell, hogy szellemed uralja és irányítsa ösztöneidet, érzékeidet. Válassz: vagy a szellemed és lelkiismereted parancsol, és emberré válsz, vagy az ösztöneid uralkodnak el, és elállatiasodsz. Minden bűnben a szellem kudarca rejlik az alsóbbrendű énnel szemben; a rend felborul, az ember valamivel csonkább lesz.
Az atomjaira bomló: atomizált ember az, akinek érzékisége túlfokozott; akinek indulatossága, érzékenysége, képzelete fékevesztett; akinek fegyelmezetlen képességei ellenőrzés nélkül működnek és mindegyik a maga táplálékát keresi, túltéve magát a szellem és eszmény törvényein. Ez tulajdonképpen a felrobbanása és szétszóródása annak, ami az ember legmélyebb lényegét alkotja.
Az emberré válás minden erőnk összegyűjtését, viszonylagos értékrendjük szerint való átrendezését és a szellemnek való alárendelését jelenti. Nem könnyű egyensúlyban tartani, egységesíteni a modern embert. A belső energia nehezen tudja kormányozni alsóbbrendű és gyakran abnormálisan fejlett képességeit, amelyek külső ingerek rabságába esnek. De ma még sokkal inkább, mint tegnap, az lesz a nagy teljesítményű és befolyásos, aki a maga egységét megvalósítja. Légy teljesen ura testednek, szívednek, szellemednek, kiáradó életerejüknek, légy ura önmagadnak, és akkor elmondhatod: cselekszem, odaadom magam, befogadó-képes vagyok, szeretek, imádkozom.
Az intenzív élet azt jelenti, hogy miután összegyűjtöttük, egységbe foglaltuk, személyiségünkkel áthatottuk minden erőnket, teljes egészében bevetjük azokat a jelen pillanatban. Aki megvalósította szilárd, személyes szintézisét, az biztonságérzetre, nyugalomra tesz szert. Hogy harmóniát sugározz önmagad körül, teremts harmóniát önmagadban.
Hogyan akarod legbensőbb lényed harmóniáját, egységét megteremteni, ha nem tudod: miért és hogyan? Kell, hogy fejedben és szívedben egy nagy tervet hordozz, mely egész benső életedet átfogja és kiaknázza. Célod és terved egy élő személy: Jézus Krisztus. Csak Benne és Általa, az ember és a világ összhangjának újraalkotója által építheted ki egységedet. A bűn okozta az ember egyensúlyvesztését. Csak a Megváltás képes visszaállítani az ember egyensúlyát, megmenteni az embert. Fogadd lelkedbe a Megváltót, és Isten lakta lelked révén a Szeretet egyesíteni fogja képességeidet. Benne nemcsak egységesített emberré: személyiséggé, hanem isteni emberré válsz.
Ne fojtsd el, nemesítsd!
(részletek)
Lényed minden szintjének életképességek felelnek meg. Egyik sem rossz, nem kell elfojtanod azokat; de mindegyiküket kikezdte a bűn, nem szabad magukra hagynod őket. Saját kezdeményezésükre bízott képességeid a vad állapotba visznek vissza. Ha a fa túlságosan magasra nő, és erősen lemetszed, az alsó ágak sokkal erőteljesebben nőnek. Ha megcsonkítod magad felül, képességeid alul annál jobban fejlődnek. Meg kell választanod az irányt, amelyben fejlődni akarsz: felfelé vagy lefelé. Ha elutasítod az egyetlen Istent, bálványokat fogsz imádni. Ha nem műveled magadban a szellemet, csak érzéki életet fogsz élni. Ha elzárkózol minden érzelem elől, kiszolgáltatod magad az ösztönöknek.
Az akarat semmit sem tehet az értelem nélkül, főként pedig az érzelem benső egyetértése nélkül. Ne áldozd fel magad azért, hogy kovácsold az akaratodat, hogy „valakivé légy”, mert a gőg hamarosan meghamisítja jó szándékaidat, és kielégítetlen erőid alsóbbrendű elégtételt keresnek. Bizonyos erényes magatartás nem más, mint az érzelmek elfojtása; többet ér kevesebb külső szigorra és nagyobb belső tisztaságra törekedni. Ne elégedj meg a lemondással: nemesítsd meg képességeidet. Ha megtagadod magad: szeretetből tagadd meg.
Ha érzelmed állandóan gátakba ütközik, visszaszorul beléd, és nehezen tudod majd megnyilvánulásra bírni. Ha durván bánsz vele, alattomossá válik, illegalitásba vonul, de nem mond le a cselekvésről. Titkos harcra ítélt érzelmed vagy elhomályosítja értelmedet, és megakadályozza az egészséges ítéletalkotásban, vagy vérmérsékleted valamely rossz hajlamának szolgálatába szegődik (önkényeskedés, hatalomvágy, erőszak, érzékiség...), vagy egyik napon váratlan tragédiát robbant majd ki. Ha érzelmedet nem akarod tudomásul venni, mert megijedtél tőle, nem szünteted meg, csak elfojtod.
Ha egy szemrehányás, figyelmetlenség, hűtlenség, kudarc megsebzett, ne szégyelld felindultságodat, az nem szégyellni való; ne játszd az „erőset”, letagadva sebedet, az nem gyengeség jele; ne térj ki előle megvetéssel, sebed nem hanyagolható el. Fedd fel őszintén a sebhelyet, keresd meg az okát, akkor majd kezelheted azt. Állj meg: vizsgáld meg tárgyilagosan a tényt, amely érintett és első reakciódat, határozd meg az értelmi és az érzelmi részt ebben a reakcióban, fogadd el teljesen ezt a tényt és ezt a reakciót, végül ítéld meg és döntsd el az eszményed és hited szerint követendő magatartást.
Ne elégedj meg azzal, hogy tudomásul veszed életedet, elfogadod érzelmi megrázkódtatásaidat; ajánlj fel mindent Istennek, örömöt, szenvedést, még a bűnt is. Így nem rombolod magad, hanem építed és fokozatosan egész életedet Istenbe helyezed át.
Az igazi lelki élet nem az, amelyből az érzelem hiányzik, hanem olyan élet, amelyben az érzelmet teljes egészében az értelem irányítja, a kegyelem megtisztítja, úgyhogy nem akadályozza többé az Istennel való találkozást.
A nő
(részletek)
Férfi és nő az emberi méltóság szempontjából teljesen egyenlő: az egyik is, a másik is Isten teremtménye; az egyiket is, a másikat is megváltotta Krisztus; az egyik is, a másik is Isten gyermeke; az egyiknek is, a másiknak is ugyanaz a természetfölötti rendeltetése. Szerepük azonban különbözik, és egymást kiegészíti. Az asszony inkább az emberiség növelésére hivatott, a férfi inkább a világ építésére. Az asszony helye sajátosan a kisebb közösség, a férfié pedig inkább a közélet. Így kívánja ezt különböző testi és lelki alkatuk, amely Isten szándékának a megnyilvánulása velük kapcsolatban.
A férfinak szüksége van az asszonyra, hogy tökéletesedjék; bárcsak az asszony megmaradna asszonynak, és egyre jobban asszonnyá válna! Az asszonynak szüksége van a férfira, hogy kiteljesüljön; bárcsak a férfi férfi lenne, és egyre jobban férfivá válna! A modern nő, aki mutogatja és kiszolgáltatja magát, megpecsételi sorsát, mert megtagadja női mivoltát. Az asszony, aki be akarja tölteni hivatását, maradjon titok a férfi számára. Asszony, ha csak a tested adod a férfinak, nem tudod teljesen kielégíteni, és nem ismered meg az igazi szerelmet! Mert a férfinak tested iránti vágya csak külső, érzékelhető jele annak a benső vágyának, amely a lelkedet kívánja. Ha a lelkedet adod, tökéletesíted a férfit, és eléred az igazi szerelmet. Ám a férfi még többet kíván, szüksége van arra is, hogy általad eljusson emberi tehetetlensége felismeréséhez: „Nem adhatok meg neked mindent.” Testeden és lelkeden túl a férfinak szüksége van a végtelen Istenre. Csak Krisztusban és Krisztus által tudja az asszony teljesen betölteni hivatását, és mindent megadni a férfinak és a világnak.
A nőnek, miután felfedezte, hogy ő valaki a férfi számára, fel kell fedeznie, hogy valaki a világ számára is. Ez fejlődésének felnőtt állomása. Amit az asszony a férfi számára az otthon felépítésében jelent, ugyanazzá kell lennie a társadalom számára a világ felépítésében. Az anyag hatékonyságának világában, amely egyúttal az igazságtalanság és kegyetlenség világa, a nőnek kell bebizonyítania az áldozat és a megváltó szeretet hatalmát. A nő figyelmeztesse az emberiséget, hogy a világ szörnyűvé válik, ha semmibe veszi a lelket, s hogy maga az emberi szellem sem képes tökéletessé tenni a világot, ha nem fogadja be az istenit. A nő emancipációja annyit jelent, hogy tudatára ébred felelősségének a világ építésében, vállalja is, hogy részt vesz ebben, és betölti a maga sajátos hivatását minden téren: gazdasági, politikai, társadalmi síkon, a legkisebb sejtekben és a legnagyobb közösségekben egyaránt. Így boldogul majd a világ, amelynek felépítését Isten kezdetben egy emberpárra bízta, s ezért az asszony nem zárható ki egyetlen emberi tevékenységből sem.
A nőnek mindig életet kell adnia. A szüzesség nem jelent korlátokat, mert a szellemi termékenység nagyobb a test termékenységénél. Lelkileg pedig a nőnek mindig is szűznek kell lennie, aki a maga számára nem tart meg semmit, kinek élete a legtisztább ajándékozás, önátadás.
Élhetsz egyedül vagy házasságban, csak az önző hibázza el életét
(részletek)
A nőtlen férfi, a férjezetlen nő nem kudarcot vallott ember, hanem arra hivatott, hogy a családi élet síkja helyett más síkon bontakoztassa ki teljesen önmagát. Csak az önző ember marad meddő. Mit számít családi állapotod! Szeress, és életet fogsz adni.
Semmilyen élet sem bontakozhat ki tökéletesen, ha nem fogadtad el teljesen. Minden hivatás-vállalás tudatos és szabad válasz Isten hívására. Ha meg akarod ismerni a kiteljesülés és a termékenység örömét, el kell fogadnod, szabadon kell vállalnod magános életformádat. Élj egészen a jelen pillanatnak és légy kész mindenre!
Habár erősen vágyódsz a házasság után, nem vagy feltétlenül házasságra rendelve; a vágyódás csak egyetlen mozzanata hivatottságunknak a sok közül. Ne bízz a képzeletedben. Álomban könnyű családot alapítani, gyermeket felnevelni. Lemondásod emberfölöttinek tűnik, mert az álmaidról kell lemondanod; de a valóság talán meghazudtolná álmaidat. Valószínű elképzeléseken túl senki sem tudja megítélni, hogy mi telik tőle.
Bár nem élsz házasságban, nem kell lemondanod arról, hogy felnőtt légy. Felnőttnek lenni annyi, mint benső önállóságra szert termi. Nincs jogod arra, hogy rosszul értelmezett kötelesség rabszolgájaként magadra kényszerítsd idős szüleid életritmusát. Szüleiddel szemben csak nehezen éred el az igazi önállóságot, ha nem teszel szert külsőleg is viszonylagos függetlenségre. Ha csak teheted, végy külön lakást, legyen bár az csak egyetlen kis szoba. Kövess el mindent, hogy legalább saját szobád legyen, és ne oszd meg a hálószobádat özvegy édesanyáddal.
A nőtlenség, a férjezetlen állapot nem sorvasztja el az érzelmi képességeket. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy a végtelenbe nőjenek és szívedet az egész világ befogadására tegyék képessé. Fogadd el minden felebarátodat, kezdve a legközelebbiekkel: idős szomszédasszonyodat, a munkanélküli özvegyet, a lakás nélküli jegyeseket, az önmagát kereső ifjút. Tárd ki magad a világ problémái számára, ne félj szeretetből konkrét szolgálatokat vállalni. Ne szigeteld el magad, mert kötelességed, hogy életedet eljegyezd testvéreid sorsával. Ha lemondtál a családalapításról, legyen azért, hogy mindenkinek szolgálhass. Tehát ha kételkedtél képességeidben, visszanyered önbizalmadat; ha gátlásaid voltak, határozottá válsz; ha szenvedtél a magánosságtól, a kapcsolatok, az érintkezés – beleértve a másneműekkel való kapcsolatokat is – kiegyensúlyozottá tesznek; ha meggyengült a hited, újra megerősödik, felnőtté válik majd. Magános nő, az Úrnak szüksége van rád, mert szabad vagy, hogy egy embertelen világban a „emberi”-nek anyjává légy.
Hosszabb útszakasz után állapodj meg! Tekints vissza és vizsgáld meg a megtett utat! Akkor majd megérted, hogy milyen hivatást szánt neked az Isten. Akkor majd minden hátsó gondolat nélkül mondhatod Neki: KÖSZÖNÖM.
Az ember és a piedesztálja
(részletek)
Egyre nagyobb, hatalmasabb akarsz lenni, és hogy azzá válj, egész életedben kínlódsz, dolgozol, küzdesz, csak hogy javakat szerezz. Bűntársad a modern világ. Ennek szemében azok a nagy emberek, akik hatalmas vagyonra tettek szert, vagy akiknek nagy hatalma, befolyása van, vagy akiket sztárokként rajonganak körül. Amikor büszkélkedsz műveltségeddel, akkor is inkább mennyiségi, mint minőségi fogalmakban gondolkodsz. Inkább ismeretszerzésre gondolsz, mint az ismeretek megértésére és feldolgozására. Készen kapott képeket, eszméket, előre gyártott ítéleteket raktározol el.
Igazad van, ha emelkedni akarsz, de súlyosan tévedsz a felhasználandó eszközöket illetőleg. Az ember igazi hatalma és nagysága nem abban rejlik, amije van, hanem abban, ami: a lényében. Az ember, aki lényének mélyén a végtelen felé tör, nem tömheti be vágyai szakadékát anyagi javak felhalmozásával. Minél inkább anyagi javakban keresed a boldogságod, annál bizonyosabb, hogy örökké boldogtalan és kielégületlen maradsz.
Azt mondod: „Nem magamért dolgozom, hanem a gyermekeimért; nem akarom, hogy olyan szerencsétlenek legyenek, mint én”. Ha jövőjükre gondolva csak anyagi helyzetüket tekinted, tévedsz. Biztosítani akarod gyermekeid jövőjét? Neveld emberré őket. Ha gyermekeidből embert neveltél, nyugodt lehetsz, megszerzik majd maguknak a szükséges anyagiakat, hogy emberek maradjanak, és egyre inkább emberré váljanak.
A gazdagság, az anyagi tehetőség önmagában véve nem rossz: az a rossz, ha benne látjuk a valódi nagyság feltételét. Végül is keveset számít, hogy gazdag vagy: az a fontos, hogy az anyagi javakkal szemben megtartsad a teljes függetlenségedet. Az ember megbénításához, kibontakozásának meggátlásához nem szükséges nagy vagyon, elég már az is, ha többre becsüli az anyagiakat a szellemieknél; mert még így is szétzúzhatják őt. Szegénységed még nem jelenti azt, hogy nem vagy az anyagiak rabszolgája. Megszerzésük álma, vágya, irigylésük, a küszködés megszerzésükért (akkor, ha nem az igazságérzetből, vagy a segíteni vágyó felebaráti szeretetből fakad, hanem csak önző élvezetvágyból), szellemi függést jelent, amely éppen olyan veszélyes lehet, mint a valódi birtoklás. Hogy megbizonyosodj arról: nem csüngsz-e az anyagi javakon, időnkint válj meg valamitől és ajándékozd el. Ha nehezedre esett, ez azt bizonyítja, hogy a javak már kezdenek a lelkedhez tapadni. Ajándékozz tehát újból.
Minél inkább függetleníted magad az anyagi javaktól, annál szabadabbá válsz az igazi nagyság számára. Jézus Krisztus mondta, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek és a Mammonnak. Ha nagy akarsz lenni, válaszd Istent. Isten a végtelent szánja neked.
