Határátlépés – TŰZZOMÁNCMŰVÉSZEK MAGYAR TÁRSASÁGA kiállítása a Vízivárosi Galériában
A Tűzzománcművészek Magyar Társaságának tagjai:
Balanyi Károly, Bábás Erika, Bessenyei Valéria, Bicsár Vendel, Blaise Simon
(Franciaország), Cyránsky Mária, Czóbel Marianna, Egri András (Románia),
Fabók Gyula, Fajka János, Gergely Judit, Gyergyádesz László,
ifj. Gyergyádesz László, H. Barakonyi Klára, Hernádi Paula, Hévizi Éva,
Hollósy Katalin, Járási Ildikó, Kalmárné Horóczi Margit, Kátai Mihály,
ifj. Koffán Károly, Katona Áron Sándor, Kónya Gyula, Kopócs Tibor (Szlovákia),
Koszta Zsófia, M. Tóth Krisztina, Makrai Zsuzsa, Mayer Berta, Morelli Edit,
Németh Endre (Csehország), Oskóné Bódi Klára, Ötvös Nagy Ferenc,
Pap Gábor, Papp Olívia, Rácz Gábor, Rudó Anna, Sisa József, Soltész
Melinda, Somogyi Gábor, Sor Júlia, Strohner József, Szűcs József,
Tóth Szvetlána, Turi Endre, Dr. Való Magdolna, Vincze Zita
A kortárs magyar zománcművészet kezdeteinek egyértelműen a 60-as éveket tekinthetjük. Talán kissé váratlanul jelent meg ekkor újra e műfaj a magyar művészetben. Komoly változásokat jelentett a korábbiakhoz képest, hogy a korábban szinte kizárólag az ötvö sök által művelt területen egyre nagyobb számban jelentek meg a szobrászok, festők, grafikusok, illetve az iparművészet különböző ágai felől érkezők. Lényegében már az első másfél évtized (kb. 1960–1975) a kortárs magyar zománcművészetet képzőművészeti irányba terelte. A zománcművészet hagyományosan iparművészeti jellegével szemben fokozatosan vagy radikálisan képzőművészeti műfajokra jellemző igényekkel lépett fel (például a művészi gondolat előtérbe állítása a kidolgozással szemben, a technikák kísérlete zőbb jellegű felhasználása). Egy műfaj gyökeresen átalakulva, reflektálva, társulva a 20. század bizonyos törvényeket felrúgó tö rekvé seire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Egy olyan műfaj, amely rendkívül gazdag történeti múlttal rendelkezik. (A zománc technikai értelemben nem más, mint egy zo mán cozásra alkalmas fém és egy üvegnek is felfogható sajátos összetételű anyagmassza tartós összeolvasztása.) A mai kor művészei nek egyik legfőbb dilemmája, hogy a zománcot az iparművészet vagy a képzőművészet részeként kezelje. Mind a két oldal kép viselőinek hatásos érvrendszere van, de a külső szemlélőknek ez leginkább úgy tűnhet fel, mintha az egyik tábor a múlthoz való ragaszkodást képviselné, míg a másik az új lehetőségek felismerőiből állna. Bár természetesen mindenkinek igaza van, társaságunk alapvetően a kép zőművészet felé orientálódókat képviseli (mindamellett az ötvös szemlélet is jelen van köztünk), ahogy ide sorolható többségében a kortárs magyar zomácművészet is a hatvanas évektől kezdve. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága 1997-ben a megújulás reményében jött létre, amelynek legfőbb motivációja talán az volt, hogy végre szinkronba kerülhessen a műfaj a kortárs művészeti törekvésekkel.
