Báron László kiállítás a Cifrapalotában
Képgaléria
Báron László
képzőművész és bábművész
(1931–2011)
A kiállításon mintegy száz különböző alkotással (bábok, bábtervek, szobrok, grafikák, festmények, zománcok), továbbá archív fotók segítségével igyekszünk érzékeltetni ezt a műfajilag és tematikailag is rendkívül gazdag életművet. A kiállítás alkalmából jelenik meg Báron Lászlóról ifj. Gyergyádesz László művészettörténész 88 oldalas kismonográfiája is, magyar és angol nyelven, félszáz színes reprodukcióval.
Báron László 1931. április 22-én született Kecskeméten. „Apám asztalosmester volt, anyám háztartásbeli, abból a fajtából amelyikek mindig volt dolga. (…) Szülőházam egy városi bérház volt az ún. Don-kanyarban, ahol anyai nagyanyám hentesüzlete működött. (…)Amikor iskolás lettem, már a Rendőrfaluban laktunk és pár év múlva megvette apám a Szegedi út 13. számú házat, ahol 70 éves koromig laktam. Elköltöztünk ugyan Kecskemétről, de ezt a házat még máig sem adtam el. Nem tudok elszakadni tőle.” A polgári után Budapestre az ún. Felsőipari Iskolába, faipari szakra került. „Ez az iskola művészi ambícióim kiteljesedése szempontjából meghatározó volt. Kitűnő rajztanáraimnak köszönhetően világossá vált előttem a képzőművészethez való kötődésem.” Kecskemétre visszatérve eleinte egy ipari üzemben helyezkedett el, de „minden szabadidőmben rajzoltam, festettem és az akkor Kecskeméten élő festőkkel teremtettem kapcsolatot. Így ismerkedtem meg Harczi Istvánnal, Kiss Zoltánnal, Bozsó Jánossal, Faluhelyi Józseffel, Mátis Kálmánnal, Imre Gáborral.” Alkotói pályájának indulását jelentős mértékben meghatározta a gödöllői Remsey családdal való kapcsolata, ahol a képzőművészet mellett a bábjátékkal is ismerkedhetett. „A család marionett figurákkal játszott bábdarabokat, készített remek, képzőművészetileg is igen értékes bábfigurákat.” Hamarosan munkahelyet váltott, s szakrajzot és szakismeretet kezdett tanítani a kecskeméti iparitanuló iskolában, ahol bábszakkört is indított. „Először csak bábokat készítettünk a varrónőkkel, fodrászokkal, asztalosokkal, de később igényelték a tanulók, hogy játszunk darabokat és mutassuk be az iskolai ünnepélyeken. Bár több mindennel is foglalkozott szülővárosában, 1957-től három évtizedig a bábkészítés, a bábjátszás és a rendezés a fő szenvedélye. „A bábművészet összetett művészet, az irodalmat a mozgást, a zenét és a képzőművészetet is magában foglalja. Ezért hatott rám olyan erővel, hogy ebből a szerelemből több évtizedes kapcsolat lett.” A Ciróka Bábegyüttes alapítója, sokáig művészeti vezetője. Elsők között alkalmazott a színpadon színészeket és bábokat együttesen. A magyar bábművészet fejlesztéséért, nemzetközi hírű mestereként, 1979-ben a műfaj legnagyobb elismerését, a Blattner-díjat vehette át Pécsett. 1966-ban a pécsi Nemzetközi Bábfesztivál nagydíját, míg 1982-ben a franciaországi Mayet de Montage-bábfesztivál művészeti nagydíját kapta. „Képzőművészeti vénám hatott a bábjátékunkra és a bábművészet hatott festői munkásságomra. Ez a kapcsolat igen termékenynek bizonyult és meghatározta további képzőművészeti tevékenységem.” Mint Kecskemét művészeti életének egyik lelkes szervezője, 1962-ben, együttműködve a kecskeméti Alkotóházzal, létrehozta a Művész Klubot, melynek 1967-es megszűntéig többek között Kassák Lajos is kiállított.
Báron László igazi 20-21. századi alkotó volt, aki az őt foglalkoztató gondolatok formába öntésekor szívesen kalandozott a különböző műfajok között. A kortárs magyar zománcművészet egyik legkorábbi és legjelentősebb képviselőjeként már 1962-ben kísérleteket folytatott a kecskeméti zománcgyárban. Eleinte grafikáit tette át zománcba, majd anyagkísérleteket folytatott, ill. a zománc szobrászati lehetőségeit kutatta. Kisebb szünet után a 1978-tól, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepek keretében kezdett el újra zománcozni. A festett zománcos táblaképek mellett ekkoriban kezdi a zománcot (festett zománc és azsúrzománc) faszobrászati alkotásokkal társítani. Műveivel egyrészt kapcsolódik a kecskeméti telep mitologikus, archaikus hagyományokat felvállaló vonulatához, másrészt befolyásolja saját bábművész mivolta, amit elmondhatunk festményei vagy grafikái esetében is. Bármely technikával is alkot, a humor, a játék, a bábokhoz kapcsolódó szimbolika, a figurális és a nonfiguratív formák, motívumok egyenértékűsége, egymásba való átjátszhatósága gyakran jelenik meg nála.
Igen jelentős volt a művészetpedagógiai tevékenysége is, amelyben jól kamatoztatta sokoldalú művészeti tevékenységét. Miután 1971-ben elvégezte az Egri Tanárképző Főiskolát, ennek fő színterévé a kecskeméti Óvónőképző Főiskola vált, egészen 1991-es nyugdíjazásáig.
