A nagy hód az argentín erdők pestise
A világ végén égkék patak folydogál a jégtől csillogó hegyről a Hód Csatornába. Vadlovak egykedvűen majszolgatják a buján zöldellő bokrokat. Turisták bámészan csodálják az elárasztott erdőt, ahogy egy hód siklik kecsesen a fák között.
Ez, a Chilével megosztott Tierra del Fuego sziget, vagyis Tűzföld, Argentínához tartozó része, amely ökológiai paradicsomnak látszik. Ha jobban szemügyre vesszük azonban, rájövünk, hogy valami nincs rendben. Azok a fák ott, mind halottak mutat idegenvezetőnk, Bismark úr a gáttal duzzasztott folyó felé, ami most tó.
A hód miatt pusztultak el. A hódok által épített iszaptömeg belsejében a mozdulatlan, halottnak tűnő fák százai. Kiszáradtak, kopárak, csupaszok, élettelen szürkék.
Castorera Fuego
Egy-egy tó általában két hód műve. Éles fogukkal elrágott, ledöntött fákból gátat emelnek a folyókon. Azért teszik, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól még ha nincsenek is és, hogy könnyebben juthassank élelmükhöz, a fák kérgéhez és más növényi részekhez. Ha számba vesszük, hogy becsülhetően 250 ezer hód él a szigeten, már érzékelhetővé válik az a környezetrombolás, amit itt a világ második legnagyob testű rágcsálója a capybara az első végez. A hód nem őshonos Dél-Amerikában. Az 1940-es években körülbelül 50 példányt telepítettek be Kanadából. Argentína akkori, katonai vezetése ettől remélte a szőrmeipar megalapozását. Korábban a hódprém a világon a legértékesebbek közé tartozott. Bár szőrméjük divatban maradt, a hódok tovább szaporodtak. Természetes ellenségeik nem lévén, s mivel élelem is bőségesen állt rendelkezésre, ezek a fa-faló növényevők olyan jól éltek, hogy ma már hivatalosan is veszedelmesen terjedőeknek tekintik őket, mint a pestist. A helyi favágóknak kell a legtöbbet elviselniük a hódszaporulat miatt.
Tierra del Fuego
Manuel Berbelnek fakereskedése van a sziget melleti Tolhuin városan. Már húsz éve fogalkozik fakitermeléssel, azt mondja a helyzet napról napra romlik. A vizet is szennyezik. Gátolják a közlekedést az utakon. Azon a földön is, amit az államtól bérel, csak nőttön nő a számuk. Eljön a nap, amikor az egyetlen itt élő lények lesznek, nekünk mindannyiunknak el kell mennünk innen. Azt szeretném mondani a más országokbeli embereknek, akik azt mondják, milyen helyes állat a hód, hogy jól gondolják meg, mielőtt betelepítik őket valahova.
Az egyetlen természetes ellenségük a medve. Akkor medvéket is vinniük kell magukkal - mondja. A populáció megfékezésére a helyi vadászok másfél dollárt kaptak minden egyes elpusztított rágcsáló után. Voltak, akik azt állították, hogy 20 ezret öltek meg, ami elég valószínűtlennek látszott. Tavaly az ilyen pénzek kifizetését felfüggesztették. A hódok éves szaporodási aránya most 20 százalékos. Elhatároztuk, hogy állománycsökkentési akcióba kezdünk egyes hód kolóniákon. Keressük a lehetőséget az állatok bőrének és húsának értékesítéséhez - mondja a sziget környezeti főmegbízottja, Sergio Luppo. Szabályozott számú populációt szerenénk. Vannak persze turisták, akik jó sokat (30 dollárt) fizetnek előre a helyi utazási irodának, azért az élményért, hogy megpilanthassanak egy vadon élő hódot. A legfőbb gond, hogy fogy a hely. Fennáll a veszélye, hogy átúszhatnak a Magellán szoroson és a szárazföldön hoznak létre telepeket. Ha ez bekövetkezik, a hódpestis kontinentális méreteket ölthet.
Forrás: forestpress
