Sebestyén István mindenkit megnevettetett
Sebestyén István szüleitől tanulta meg az énekeket és a meséket. Amíg éltek a régiek, tőlük is sokat gyűjtött. Egyszer csak azt vette észre, hogy milyen hatalmas kincs birtokában van – és benevezett különféle versenyekre. Sorra nyerte is az aranyérmeket. Amikor pedig kenyérkereső ember lett, a bonyhádi cipőgyárban gürizett, de ekkor már sok helyen voltak fellépései. Egy idő után annyi helyre hívták – lakodalmakba, névnapokba, különféle kulturális rendezvényekre –, hogy ott kellett hagynia a „kaptafát” és attól kezdve csak a művészi munkára koncentrál. Több önálló műsora van, ha belekezd a mondókájába, alig tudja abbahagyni. Lemezei és könyvei jelentek meg. Ezek között vannak pajzán székely mesék, a legutóbbi A szegény ember bőrpuskája címet viseli, melyet pár éve Fábry Sándor humorista-showman mutatott be.
Hogy menyire erotikusak és szabad szájúak ezek a mesék, arról a kecskeméti sorsközösség is meggyőződhetett, hiszen Sebestyén István egyet-kettőt előadott közülük. A cizellált és virtuóz szövegek mosolyt varázsoltak az arcokra, és jó volt hallani a menetrendszerűen felcsattanó nevetést is. Annyi biztos: mindenki remekül érezte magát. Talán rövid időre elszálltak a gondok... És ráadásul az ebéd is finom volt! Végezetük kiderült: a házba látogató híresség nemrég megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést, melyet rendkívüli megtiszteltetésnek tart. Hogy mennyire közvetlen és barátságos, azt az ebédosztás során bárki megtapasztalhatta. Az pedig látogatása után érlelődött meg a mesemondóban, hogy szívesen visszatér a gondozottakhoz, akár még ebben az évben tartana egy jótékonysági fellépést, melynek bevételéből juthatna a wojtylások karácsonyi ajándékaira is.