Másfél millió ember biztonsága a tét
Immár három éve, hogy életre hívták azt a tervet, amely nemcsak árvízvédelmi, de integráltan vidékfejlesztési és természetvédelmi célokat szolgál. Az alacsonyan fekvő Tisza-parti települések azóta várják, hogy a beharangozott árvízvédelmi beavatkozások megkezdődjenek, és közvetlenül érezzék hatását, legfőképpen a biztonságot.
Mindemellett a vésztározókkal érintett gazdák földjei után ítélt támogatás is ígéret maradt, a Tisza menti települések polgármesterei pedig többszöri figyelemfelhívó akciójuk után is tehetetlennek bizonyultak. Ha továbbra sem látnak biztosítékot arra, hogy a településeknek ígért fejlesztéseket elvégzik, akkor készek megakadályozni a tározók építését – fogalmazott Pácin polgármestere.
Több mint három hónapja fejezte be éhségsztrájkját Barati Attila, Pácin polgármestere, a kormány tehetetlensége miatt tüntetett. Azóta sem változott semmi – állítja. Ugyan Suchman Tamás területfejlesztési államtitkár egyszer felhívta az érintett polgármestereket egy egyeztető tárgyalásra, ám ő is csak azt tudta ígérni, hogy a jövő évi költségvetésben előirányzott összeget fordítják a beruházásokra – magyarázta Barati Attila. 2006-ban mindössze 1,76 milliárd forintot költenének árvízvédelmi és kísérő fejlesztésekre. Ez azonban messze elmarad a szükségestől. Ráadásul a jövő évi büdzsében szereplő összegen osztozkodik két régió is, az egész észak-magyarországi ebből 1,232 milliárdot kap, ennyiből pedig nehéz lenne az idén már átadásra tervezett cigándi tározó környékén fekvő négy bodrogközi település infrastruktúráját korszerűsíteni. A belterületi vízrendezést, szennyvízelvezetést és az útépítést pedig garantálták a falubelieknek, ám az előzetes számítások szerint mintegy hétmilliárd forintra lenne szükség.
A 2007. és 2008. évi kötelezettségvállalást 3,5 milliárd forintban állapították meg, ám e mögött nincs konkrét fedezet, ez is csak üres szó. A gazdák mára kiábrándultak, elfásultak a nem teljesített ígéretektől és határozott választ, látható eredményt várnak. A polgármester úgy nyilatkozott: ha továbbra sem látnak biztosítékot a település fejlesztésére, meg fogják akadályozni a tározók építését, akár polgári engedetlenségi mozgalommal. Az éhségsztrájk nem segített tehát a Tisza menti településeknek. De az sem hozott eredményt, hogy novemberben az érintett polgármesterek a Parlament előtt figyelemfelhívó demonstrációt tartottak. Veres Nándor, Nagykörű polgármestere, aki a tüntetés egyik szervezője, azóta sem érez változást a kormány határozottságában, sőt szerinte hiábavalónak bizonyult a másfél éve tartó tárgyalássorozat is. Ezért Veres a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése önkormányzati tanács elnökeként arra biztatja a negyvenegy Tisza-parti település önkormányzatát, hogy közösen lépjenek fel érdekeikért.
A jelenleg épülő két vésztározó – a tiszaroffi és a bodrogközi – által érintett települések polgármestereit ugyan meghívták egy egyeztető tárgyalásra, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a kormányszervek valódi partneri viszony helyett inkább csak utólagosan ismertetik a fejleményeket. Veres nem érti, hogy a 2007-ben átadásra tervezett hat árvízi vésztározóból mindössze miért csak kettő építésébe kezdtek bele és a kísérő mederrendezési munkák nagy része is miért maradt el. A terv financiális háttere is kérdéses, az sem biztos, hogy minden létesítmény felépül, és teljes lesz az árvíz elleni védelem – fogalmazott. Pedig a januári és februári havazásokat még nem látni, de a kárpátaljai tavaszi hóolvadás mindenképp árvízzel fenyeget. A másik probléma a gazdákat érinti: a vésztározók területe ugyanis a földtulajdonos birtokában marad, de a műtárgyak területe állami tulajdon, azt az állam nevetségesen kevés összegért kisajátíthatja. A gazdáknak mindössze két-háromszázezer forintos hektáronkénti árat ajánlottak fel, noha az illetékes megyei közigazgatási hivatal is nyolcszázezer forintos árat tart reálisnak. A polgármester szerint az árak megállapítása során a tiszai táj természeti örökségét figyelmen kívül hagyták, és elfogadhatatlannak tartja, hogy – szemben az ártér értékeivel – az M3-as autópálya építésénél több mint ötmilliót ért a föld hektára.
A földbirtokos tulajdonában maradó tározói területre a földnyilvántartásban bejegyzik az árvízi tározást, és az ott folytatható gazdálkodási módot korlátozzák. A természetbarát gazdálkodási módokat ugyan elvileg támogatják a Nemzeti agrár-környezetvédelmi program kereteiből, ám ahhoz minimum öt évre le kell szerződni a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériummal (FVM). A polgármester elmondta, a kísérő fejlesztések azért is fontosak, mert nemcsak az árvízvédelmet segítik, de az elmaradott térség megélhetését is. Az ökogazdálkodás, az őshonos állatfajok legelőn tartása mind támogatott gazdálkodási mód, és az egyedi termékekkel versenyképesebbé válhatnak a helyi gazdálkodók is.
A WWF Magyarország természetvédő szervezet fontosnak tartja, hogy úgynevezett sekély szelíd árasztással minden tavaszszal több hétre elárasszák a tározókat akkor is, ha nincs árvíz. Az alacsony vízborítás ugyanis a Tisza hordalékával termékenyebbé is teszi a termőföldeket. A hozamnövelő hatást a víz elszivárgása után rövid tenyészidejű fajtákkal ki lehet használni. Így ha tíz évből egy-két évben a magas vagy elhúzódó áradás következtében megsemmisül a termés, a gazdát még mindig kompenzálja a többi évben elérhető nagyobb haszon. A szervezet kevésnek tartja az eredetileg tervezett tizennégy tározót, szerintük indokolt további újak létesítése, valamint a mögöttük lévő természetes, mély fekvésű területek feltöltése. Ez ugyanis nemcsak növelné a tárolókapacitást, de javítaná a térség vízháztartását és a termőhelyi viszonyokat is. Szerintük a hullámtéri műveletek során nem szabad lefolyási sávokat alkalmazni, amelyek a kiöntött víz gyorsabb levezetését szolgálják, mert az alsóbb folyószakaszokon fokozott terhelést jelentene. A WWF Magyarország szerint a gazdákat érdekeltté kell tenni a váltásban, ehhez azonban az egyszeri átállási támogatáson túl a termelés kompenzálására jól működő, évenkénti kifizetési rendszert kell bevezetni.
Forrás: www.greenfo.hu
