“véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását”
A Bibliát először a 15. században, a huszita felkelés idején fordították magyarra – Pécsi Tamás kamonci oltáros pap és Újlaki Bálint mester belcsényi plébános 1416 körül kezdhették meg és 1441 előtt fejezhették be , de nem jelent meg nyomtatásban és csak korai másolatai maradtak fenn. Az első nyomdába került fordítás Komjáthy Benedek Az Szent Pál levelei magyar nyelven című munkája volt 1533-ban, ezt követte Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyelven (valójában csak a négy evangélium) 1536-ban, majd Sylvester János Újtestamentuma 1541-ben (az első teljes Újszövetség fordítás), majd Heltai Gáspár kísérelte meg 1551 és 1565 között a teljes kiadást. Károli (Károlyi) Gáspár tudós reformátor wittenbergi és svájci tanulmányok után 1563-ban lett a gönci gyülekezet lelkipásztora. Az apokrif leveleket is tartalmazó teljes Biblia fordításának 1586-ban látott hozzá Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem és Dobó István erdélyi vajda támogatásával. Ekkorra már a pestisjárványok miatt elvesztette feleségét és gyermekeit. Munkatársai ismeretlenek, az eltérő nyelvezetből arra lehet következtetni, hogy hárman lehettek és az Ószövetség fordításában segítettek. Az Újszövetséget maga Károli fordította, elsősorban a latin Vulgatából, de vélhetőleg felhasználta a korábban készült részleges magyar bibliafordításokat is. Károli egy személyben gondozója, szerkesztője, sajtó alá rendezője és kiadója is volt a Bibliának, lapszéli jegyzeteket írt a szövegekhez és a fejezetek elé tartalmi összefoglalót készített. Károli maga így ír munkájáról: “Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását …” A nyomtatást Mantskovit Bálint műhelye Németalföldről kapott új betűkkel végezte, a papírt Lengyelországból hozták. A nyomtatás 1589. február 18-án kezdődött – ekkor még nem végeztek a fordítással, a frissen elkészült részeket futár vitte Göncről Vizsolyba. A nagy munka négy és félmillió betű kiszedése után, 1590. július 20-án fejeződött be (a főcímlapon a megjelenés ideje 1590. január 10.), a 2412 oldalas, mintegy hat kilogramm súlyú könyv három kötetben, nyolcszáz példányban jelent meg. Az eredeti kiadásból 57 példány maradt fenn, közülük 24 külföldön van. mindössze három teljes példány található hazai közgyűjteményben. Egyet a vizsolyi templomban őriznek, ez sokáig kézbe vehető volt, miután azonban egyre több lap hiányzott belőle, üvegtárlóba került. A Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása 1981-ben 28 ezer példányban jelent meg, s a borsos ár ellenére újra kellett nyomni. 2002. február 10-én a vizsolyi templomból ellopták az ott őrzött példányt, amelyet végül Komáromban találtak meg, így visszakerült eredeti helyére. A Vizsolyi Biblia nemcsak a magyar reformáció megerősödését és a könyvnyomtatás meghonosodását, hanem az irodalmi magyar nyelv tökéletesedését is jelentette. A fordítás egyik kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv és irodalmi stílus fejlődésének, megalapozója irodalmi nyelvünknek. Károli fordítását kisebb változtatásokkal közel háromszáz kiadásban nyomtatták újra. Hatása a magyar irodalmi nyelv alakulására szinte felmérhetetlen, ma is a legnépszerűbb bibliafordítás magyar területen, javított kiadásaival együtt ez a legtöbbször megjelent magyar könyv. 2007-ben megjelent a Vizsolyi Biblia elektronikus kiadása, a DVD-lemez érdekessége, hogy az egyes oldalakhoz külön ablakban megjelenik a modernkori Biblia szövege, így közismertebb formában is olvashatók az Ó- és Újszövetség könyvei. 2017-re, a reformáció 500. évfordulója tiszteletére az eredeti helyszínen, korhű nyomdagépen és papírra 200 példányban újranyomtatják a Vizsolyi Bibliát, amely 2015 elején a hungarikumok sorába került.
