A színjátszás szerelmese
– Mikor alakult ki a színház iránti szeretete?
– Ötödikes koromban kezdtem el színjátszást, édesanyám, Orbán Edit kezei alatt. Ekkor szerettem bele a deszkákba, a reflektorokba, a kissé dohos fekete terekbe. Azóta ez nem is változott.
– Egyértelmű volt, hogy édesanyja nyomdokain halad tovább?
– Édesanyám nagyon szerette volna, ha próbára teszem magam a színészi pályán, ami meg is történt. Ám több év munka után jobbnak láttam, ha a diákszínházi csoportvezetést és a rendezést választom, mert sokkal közelebb áll ez hozzám, és talán jobban is élvezem az efféle munkát. Hiszen itt nem csak produkció készítés van, hanem komoly lélektani, és pedagógiai kutatás, mely a legnagyobb bizalmi légkörben zajlik.
– A szakma mely vonalát szereti a legjobban?
– A drámajátékok és a közösségi munka áll hozzám legközelebb, a rendezés és a játék is egy lépcsőfokkal lejjebb van nálam. A legfontosabbnak a produkcióig vezető utat tartom, és nem magát a produktumot.
– Milyen ranglétrákat járt be eddig?
– Egy színjátszó életében az első rang az a középiskolai ballagás, amikor végzős színjátszó lesz. Ezután a Nemes Nagy Ágnes Humán Iskola Színész és Drámajáték-vezető képzésére jártam, majd Szegeden diplomáztam filmesztétaként, majd hazaköltöztem és vezetni kezdtem az egész műhelyt. Egy éve vagyok az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke, továbbá igazgatója vagyok a Hírös Gasztroszínháznak és benne vagyok a városi ifjúsági és médiatanácsban.
– Szakmai pályafutása során mi volt a számára a legkiemelkedőbb?
– Nagyon megrendítő, amikor fiatalokat látunk megnyílni, felnőni, szabaddá válni, vagy apróbb készségekben javulni. Amikor valaki ráébred arra, hogy az eddig szűkösnek hitt világ igazából milyen tágas, és mennyi lehetősége van benne, hogy megvalósítsa önmagát. Nagy öröm az is, amikor valaki visszajön Kecskemétre és meglátogat minket, a családját, beszámol, hogy merre jár a világban, mit tanul, esetleg melyik színházban játszik, vagy rendez éppen.
– Van olyan, amit még kipróbálna a szakmában?
– Terveim sosem apadnak. Szeretném, ha a város teljes mellszélességgel mellénk állna, és támogatná a munkánkat. Szeretném, ha lenne egy székhelyünk a városban, szeretném, ha minél több nemzetközi megmérettetésen képviselnénk a kecskeméti színjátszás hírét, hiszen nagy hagyományokkal rendelkezik nálunk a színjáték, már az 1800-as évek elején is működött itt diákszínjátszó kör a Piarista iskolában.
– Az országos egyesület elnöke. Ez előnyt jelent a kecskeméti fiataloknak?
– Az országos egyesület elsősorban az országban működő összes csoport érdekeit védi és képviseli, így nem kezelhetem kiemelten a kecskeméti közösséget. A helyi civil szervezetekkel veszem fel a kapcsolatot, ha ilyen jellegű segítségre van szükségem. Az egyesület elnökeként inkább hátrány ez az itteni fiataloknak, hiszen most már az energiáimat, figyelmemet jobban szét kell szórnom, és kevesebb időm jut a saját csoportjaimra, mint korábban.
A kezdetek
A Kecskeméti Színjátszó Műhely 1998-ban alakult a Katona József Gimnáziumban, Sárosi Gábor édesanyja, Orbán Edit drámatanár vezetésével. A középiskolás és általános iskolás színjátszás gyökerei ennél távolabb mutatnak a városban, de innentől számolható az aktív részvétel a fesztiválokon. Jelenleg is több iskolában és intézményben működnek csoportok.
