Amit tudni illik a parlagfűről.....
(Bodor László)Az előzőekben már minden módszerrel, akciókkal, kiadványokkal, rendezvényekkel, a különböző sajtóorgánumokon keresztül (síppal-dobbal) igyekeztünk a lakosság figyelmét ráirányítani a törvényi előírásra mégpedig, hogy a „földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbó kialakulását megakadályozni és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani”.....
Az időpont már a múlté, a virágbimbó kialakulása pedig megkezdődött a virágzati tengely megnyúlásával. Eljött tehát a leszámolás, felszámolás, elszámolás ideje, elindulnak az u.n. Parlagfű kommandók, a kényszerkaszálás, pénzbírság, pereskedés, keserűség stb. ideje.
Nem lenne sokkal egyszerűbb megtenni ezt a kis lépést: mármint önszántunkból kivágni, levágni, kihúzni? Sőt lehetőség lenne az egyén virtuozitás kifejezésére is: bármilyen eszközzel megsemmisíteni ezt a növényi-fenevedat.
Mától naponta jelentkezünk „Parlagfű Infó” sorozatunkkal. Kezdjük a történelemmel:
Az I. világháború alatt hoztak át Észak-Amerikából. Hazánk mai területén már a 20-as években megtalálható volt a dél-somogyi részeken. Ekkor elsősorban nagy uradalmakban jelent meg, ahonnan az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt kezdetben csak a déli részeken, majd tovább észak felé.
Nem sok idő telt el, megszokta az éghajlatot és mára az egyik legigénytelenebb és legagresszívebb gyomnövényünk.
A parlagfű leggyakoribb felszaporodási helye, a megbolygatott talajú elhanyagolt parlagterületek, mint például a nagyberuházások, ipartelepek, utak, lakótelepek, kertek stb. területei.
Először 1950-ben vizsgálták a gyomok előfordulását Magyarországon, ekkor a parlagfű "csak" a 21. helyen állt a gyakoriság és a területi eloszlás vonatkozásában, mára a legelterjedtebb egészségkárosodást okozó gyomnövény.
A parlagfű magról kelő kétszikű növény. A magvak csírázása 10-20 C fokos hőmérsékleten indul meg. Fény hatására gyorsabb a csírázása és a kelése, de fény nélkül is képes csirázni akár teljes sötétségben is. A kikelő növények túlnyomó többsége a felső 2,5-3 cm-es talajrétegből kel ki, de nem ritka a 6- 7 cm-es mélységből növekedő növény sem. A mélyebb rétegekbe lekerült, leszántott magok a talajtakaró védelmében akár 30-40 évig is csíraképesek maradnak, és ha egy újabb talajmozgatás a felszín közelébe hozza őket, akkor növekedésnek indul a növény.
A szél gondoskodik a virágok beporzásáról. A virágpor szóródásának zöme július végén és augusztus hónapban történik meg.
Az ANTSZ Aerobiológiai Hálózatának mérései alapján a kiszórt virágpor mennyisége többszöröse a következő legnagyobb virágpor tömeget adó fűféléknek (az összes fűfajét együttesen számolva!). A mérések szerint a virágpor szél útján akár több 100 km-es távolságokra is képes tömegesen eljutni.
A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény átlagban 3000-4000 db csíraképes magot érlel, de minél kedvezőbbek a feltételek a termésszám kialakulásához annál jobban fokozódik ez a mennyiség, mértek már 60 ezer darabos termésszámot is egyetlen tövön. A magok ettől kezdve várják a tavaszi felmelegedést.
