PÜNKÖSD HÉTFŐN BÁBEL ÉRSEK ÚR LAJOSMIZSÉN BÉRMÁLT
A Szentlélek kiáradásának ünnepén tartották Szent Lajos városában a bérmálást. A zsúfolásig megtelt, nagyon szép templomban a megerősító szentség kiszolgáltatása előtt, a szentmisében, dr. Bábel Balázs, a Rómából, az ünnepre hazaérkező metropolita szólt a fiatalokhoz és hozzátartozóikhoz. A következőkben a teljes beszédet közreadjuk....
Az ember szüntelenül lélegzik, de elég ritkán gondol arra, hogy a lélegzés élteti. - kezdte beszédét az érsek - A Szentlélek Jézus küldése óta, szüntelenül élteti az Egyházat, vele van, elvezeti a teljes igaz-ságra, erőt az a Krisztus-követéshez, de nem mindig gondolunk rá. Azonban vannak olyan ki-váltságos pillanatok, vagy napok, amikor kifejezetten a Szentlélek Úristent köszöntjük, imádjuk és ünnepeljük. Ilyen volt már az első keresztény húsvét utáni ötvenedik nap is. Eb-ből származik egyébként a pünkösd szó, a pentecostes. Az ötvenedik nap. Aztán ilyen az évenként visszatérő pünkösdi ünnep is.
A Szentlélek Úristen lassan mutatkozott meg az üdvösség történetében. Ahogy visz-szatekintünk a kezdetekre a Szentírás alapján, akkor az a kijelentés hogy Isten Lelke ott lebegett a vizek fölött ez már Rá utal! Aztán megjelent a törvényben, az ószövetség tízpa-rancsolatában. Azt emberi ész úgy kigondolni nem tudta volna. Azután olyan emberekben, akik fogták az Isten gondolatait, mondanánk mai szóval, ezek voltak a próféták. S azok kö-zött is az utolsó legnagyobb, Keresztelő Szent János, már eljutott odáig, hogy rámutatott Jézusra, hogy Ő a Messiás. Az emberek közül legjobban Szűz Máriát járta át legjobban a Szentlélek, hiszen a Szentlélektől fogantatott, foganta Jézust és az első pünkösdkor a többi apostollal együtt imádkozva várta a Szentlélek eljövetelét. Mert a Szentlélek mindig jön, soha nem távozik, de szó sincs olyan közel az emberhez, hogy közelebb ne lehetne.
A mi lelkünk rokon a Szentlélekkel. Bár a mi lelkünk csak születésünk óta létezik, de olyan keveset tudunk róla. Bár külön tudománya van, a lélektan és emberi viselkedéssel foglal-kozó tudományok, de keveset tudunk a lélekről. Nagyon nehéz meg is magyaráznunk, hogy mi az. Gondoljunk arra, hogyha valakinek az unokája föltenné a kérdést, egy hat éves gye-rek, hogy mi az hogy lélek, mit mondana neki? Még egy hitoktatónak is gondot okozna, mi az hogy lélek? Hol van a lélek? Bennem hol van a lélek? Egyszer egy parasztember mondta az unokájának, hogy álmodtál már? A gyerek azt mondta, igen. Hát az a lelked volt. Nagy bölcsesség, mert nem a gének álmodnak bennünk, hanem a lélek, amely visszaemlékezik nagyon régi dolgokra is a maga elevenségében. Aztán később kezdjük rávezetni a fiatalt, hogy a mi életélményeink, azok vagy örömmel, vagy szomorúsággal töltenek el bennünket. Főként a szellemiekre gondolok. Ha most valaki kap egy ötös bizonyítványt az év végén, hát mi örül benne a szeme? Történetesen, ha vak lenne, akkor is tudna neki örülni. Ha süket lenne akkor is tudnak neki örülni. Ezt lehetne tovább fokozni, hogy egy béna ember is tudna neki örülni. S rá kell jönni arra, hogy én örülök. S ez az én, ez a lélek az emberben.
S ez a lélek, rokon a Szentlélekkel, aki Vele találkozik, az fölveszi az Ő sajátosságait és tulajdonságait, mert a Szentlélek a Szentháromságban az Atya és Fiú között lévő, öröktől lévő személyes szeretet. Az Atya annyira szereti a Fiút és a Fiú visszaadja ezt a szeretetet az Atyának, hogy személyessé válik ez a szeretete. Egyébként a mi szeretetünkben is van sze-mélyesség, mert amit leírunk, vagy odaadunk a másiknak, abban benne vagyunk mi magunk is.
A Szentlélek Úristen eljövetelét szélzúgás és lángnyelvek kísérték, de később ez már nem volt olyan magától értetődő. Az első hívek között az ősegyházban föl is tette a kérdést Szent Pál apostol, hogy megkaptátok a Szentlelket? S voltak akik azt se tudták, hogy van Szentlé-lek. Tudni illik a Szentlélek láthatatlan. Csak a hatásai, azok láthatók. Ezért van az, hogy van akiről azt mondjuk, hogy ez egy jó lelkű ember, s ez egészen mást jelent, mintha va-lakiről azt mondjuk, hogy ez egy lelketlen ember. És elég csak fölütnünk az értelmező szó-tárt, hogy az emberi léleknek és a lélekkel kapcsolatos, a lélekkel foglalkozó dolgoknak mennyi változata van. Hogy ez egy lélekölő munka, ez egy lélektelen és így tovább. S mennyivel más hogyha valaki lelkes ember. Szent Pál apostol írja, hogy a Szentlélek ben-nünk lakhat emberekben, mint a templomban, vagyis hogyha az ember templommá válik a Szentlélek számára.
Mert hogy a földi templom rendesen az Isten háza, s az Isten jelenlétének különleges helye, gondoljunk az Oltáriszentségre, a Szentírásra vagy a hívek közösségére, amikor együtt van-nak, ugyanúgy az ember is lehet a Szentléleknek a temploma. Csak hogyha visszagondo-lunk az elmúlt száz évre, azért a templomokat sok mindenre használták. Még Magyarorszá-gon is megtörtént, hogy fölrobbantottak templomot. Nem beszélve arról, hogy a Szovjetuni-óban raktárakká, sporttelepekké alakítottak templomokat, de még olyan is volt, hogy a híre Kazányi Szűz templomát ateista múzeummá tették. Most valahogy ilyenné lehet az ember is a lelkében a Szentlélekkel kapcsolatban, hogy lehet igazi temploma, de lehet olyan, olyan raktárszerűség, ahol a közömbösség, a fásultság, az életuntság, a bűnöknek a tengere van. Sőt még az is lehet, hogy egy ember életformájává teszi, hogy Isten ellen harcol. Mint az ateista múzeumban tették ezt annak idején. Hogy mivé válik a templom? Egy földi templom is, látjuk, hogy a plébános és a hívek szépérzéke folytán egészen csodálatos lehet, de lehet elhanyagolt is és csúnya is.
Kedves Bérmálkozók! Ti a Szentléleknek készítsetek lelketeknek templomot. S a Szent-lelket fogadjátok. Majd én azt fogom mondani, vedd a Szentlélek ajándékának a jelét. Ez a vevés azt jelenti, hogy kész vagyok és fogadom Őt. Ahogy az első apostolok imádkoz-tak és várták a Szentlélek Úristent az életükre. Mert a Szentlélek ugyanúgy, mint maga az Isten, s az Ő megtestesül Fia, soha nem erőlteti magát ránk. Meghagyja a szabad-akaratunkat. Így van értéke a hitnek és a jócselekedeteknek. Mert ha történetesen minden jócselekedetet azonnal jutalmazna az Isten, mondjuk valaki meglátogatna egy beteget és utána biztos kézzel ki tudná tölteni a lottót és az neki ötös találatot hozna, akkor az Isten túl hasznos lenne ahhoz hogy Isten legyen. Ő meghagyja azt, hogy tedd úgy a jót, hogy nem jutalmazlak azonnal. És azonnal nem is büntetlek. Hát mi volna, ha egy káromkodás után valakinek rögtön eltörne a lába? Akkor senki nem káromkodna. De még a Szentlelket is lehet káromolni, de az már nem nyer bocsánatot mondja Szent Pál apostol. Miért nem nyer bocsánatot? Mert ez már maga a megátalkodottság, aki nem is akarja, hogy az életre jobbá legyen és a fölkínált isteni irgalmat is visszautasítja. Hát az ilyenen nem lehet segíteni.
Ebben benne van a szabadság. S a szabadság nagy érték és az Isten megengedi ezt. Mert azt szeretnénk mi emberek is, hogy minket szabadon szeressenek. Egy miniszterelnök, államfő, de még egy kisebb alkalmazott is kikényszerítheti, hogy tőle rettegjenek, hogy fél-jenek. Mindig kísérje őt őrség és hogy ott tisztelegjenek külsőleg, de azt már nem tudja ki-kényszeríteni, hogy őt szabadon és tiszta szívvel szeressék. Ahhoz szabadság kell. S az Isten is így van velünk. Így van a Teremtő Isten, Így van Jézus Krisztus, a megváltó Isten, aki úgy tett még az emmauszi tanítványokkal is mintha tovább akarna menni, várta, hogy azt mond-ják neki, gyere be velünk, maradj velünk. És így van a Szentlélek Úristen is. Nem erőlteti magát reánk. S a bérmálást sem lehet azért fölvenni,mert hát ez egy szokás, mert hát mégis valaminek, valami családi hagyománynak eleget teszünk, hanem szabadon és meggyőződés-sel.
De ha így fogadjuk és várjuk a Szentlelket, akkor a Szentlélek bennünket átalakít. Azok az ajándékok, amikről tanultatok bérmálkozók, az értelem, a tudás, a bölcsesség, a jámborság, a lelki erősség, stb., ezek lelki természetű adományok, amelyek igen értékesek. Még sokkal több adománya is lehet a Szentléleknek, s ezek képesítenek bennünket arra, hogy mi Krisz-tus igazi tanúi legyünk és az élet minden helyzetében megálljuk a helyünket.
Van Lukács evangéliumában a kérő imádságnál egy elgondolkodtató megállapítása az Úr Jézusnak. Amikor tanít bennünket a kérő imádságra, akkor azt mondja, hogy ti bár rosszak vagytok, mégis tudtok jót tenni a gyerekeiteknek. Ha kenyeret kérnek nem adtok nekik kö-vet. Mennyivel inkább jó hozzátok a Mennyei Atya és mennyivel inkább adja nektek a Szentlelket. Valaki azt mondhatná, ha én beteg vagyok, akkor nekem ne a Szentlelket adja az Isten, ha-nem gyógyítson meg. Ha szegény vagyok, akkor segítsen olyan jövedelemhez hogy ne legyenek gondjaim. De ez toldozgatása és foldozgatása lenne az életünknek. Mert mindig vannak gondjaink. Mindig újabb és újabb dolgot kérhetnénk így az Istentől. A Szentlélek azonban lelki erőt ad, s az minden helyzetben, legyen az betegség, megpróbálta-tás, bármi más, velünk van és tudhatjuk hogy minden a lelki erő kérdése.
És hogy hogyan éljük meg az életünket. A mi világunkra, főként most a magyar társa-dalmunkra sűrűn elmondják azt hogy missziós társadalom. Való igaz! Sok okunk is volna rá, ha nem hinnénk az Istenben. Az elkeseredésre. Most voltam kint a Szentatyánál és hát jártuk az olasz utcákat, azok az emberek vidámabbak. Nem csak azért, mert talán, hogy déli népek, más fölfogásúak. Elég elmenni a buszon, a vonaton, a metrón, itt nálunk annyi sok rossz kedvű embert lehet látni. Az arcára rá van írva. Ilyen teljesen csüggedett állapotban van most a magyar társadalom. Sok oka van neki. Mi keresztények azonban ne legyünk azok. A keresztény ember nem mindig boldog, de sose boldogtalan. Remélem különbséget tudunk a kettő között tenni. Mi nem vagyunk sose úgy elkeseredettek mint a világ fiai. Ezért nem beszélünk eutanáziáról, kegyes halálról, s ezért nem mondjuk, hogy nekünk már semmi értelme hogy éljünk a földön, mert még a betegnek is van értelme hogy éljen, hogy fölajánl-ja a szenvedéseit, imádkozzék, mert annak is van isten előtt értéke és minden megpróbálta-tásoknak is. Mert ahogy az apostolok cselekedetében olvassuk, sok viszontagságon át jutunk el Isten országába, de ebben a viszontagságban is mi megkapjuk a lelki erőt.
S ez a lelki erő a Szentlélektől származik, akit már a keresztségben is megkaptunk, a bérmá-lás pedig teljessé teszi és utána életünk folyamán sokszor kell hívni várni Őt és nektek mon-dom kedves bérmálkozók, ha nem tudtok valamit, ez nem matematikai feladatokra vonat-kozik, bár még ott is nagyon ajánlatos kérni a Szentlélek Úristent, hanem úgy hogy mit csi-náljunk az életben? Hogyan oldjunk meg egy-egy életproblémát? Vagy valami rossz lelki állapot vesz erőt rajtatok, hívjátok és kérjétek a Szentlélek Úristent. Világosítsa meg értel-meteket, hogy mit kell tennetek. S elvezet bennünket az igazságra. Megmutat olyan lehető-ségeket a-mikre nem gondolunk. Jézus Krisztus hitében megerősít. Megerősít a tanúságte-vésben. Mind-járt van értelme mindennek, amit mi teszünk. Ezért a Szentlélek Úristen nél-külözhetetlen a mi életünkre. Őt kell kérnünk, hívnunk, várnunk és imádnunk, hiszen isteni személy ugyanúgy Ő is! Tegyük ezt a mostani alkalommal is, imádkozáskor is. A mostani megbérmálkozó fiatalok különösen tegyék, szüleik, bérmaszüleik is, de mindannyian, akik szeretnénk Szentlélektől átitatott Szentlelkes emberek lenni.
Hogyha személy szerint változunk, akkor változunk közösségben is, akkor más lesz a csalá-dunk, egyházközösségünk, ott ahol lakunk az emberekkel való kapcsolatunk. S így értjük meg a zsoltáros nagy óhaját és kérését, ami teljesülhet. Áraszd ki Istenünk Szentlelkedet és minden életre kél, és megújítod a föld színét. Ámen.
