Az utolsó kecskeméti tímár tartott előadást a Wojtyla Házban
Képgaléria
Kovács József számtalan különféle szőrmével, bőrfajtával dolgozik; vaddisznó-, marha-, kecske-, birka-, rackajuh-, farkas-, őz-, strucc-, muflon-, kígyó-, láma-, és még tigrisbőr is sorakozik egyszemélyes műhelyének polcain.
– Jellemzően lovasok, fogathajtók, vadászok fordulnak meg nálam, készíttetik ki a jószágok vagy az elejtett vadak bőrét – vezette be előadását Kovács József.
– A tímár szakma egyik alapja a bőrismeret. Ahány bőr, annyiféle eljárás létezik a cserzésre, kikészítésre – avatott be foglalkozása rejtelmeibe a kisiparos.
Kovács József a régi és az új eljárásokat egyaránt jól ismeri. Volt is kitől tanulnia. Édesapja, nagyapja, de még annak nagyapja is tímár volt a városban.
– A kezdő lépés mindig ugyanaz: nyersen le kell tisztítani a bőrt. Bőrtípus függvénye, hogy melyik milyen cserző oldatba kerül. Előbb a vízben oldható fehérjéket, majd a savban oldhatókat kell kiáztatni. Cserzés után a szárítás, puhítás, vagyis a bőr kikészítése következik – sorolta a munka folyamatát.
Innen a száraz műhelybe kerül az alapanyag, ahol az utómunkálatok következnek. Ilyen például a zsírozás, körülvágás, puhítás, amely nagy szaktudást igényel. Az utolsó munkafázis a cserzett bőrök megfelelő szárítása.
Régen természetes színező- és cserzőszereket, például gubacsot, cserszömörcét alkalmaztak a bőrök cserzéséhez. Az így készült termékeknek nagyobb volt a teherbíróképességük, mint a mostani mesterséges cserzőanyagokkal kezelteknek – jelentette ki.
Műhelyében cserzőkádak sorakoznak, bennük timsók, sók és szerves savak keveréke konzerválja a bőröket. A nedves cserzési folyamat alkalmas időben két hét alatt is végbemegy. A bőröket a mester egyenként megjelöli, hogy a kikészítés végeztével beazonosítható legyen, melyik kié.
– A kész bőrből időnként magam készítek nadrágszíjat, nyakörvet, ácstáskát, lószerszámnak való szíjakat, sámándobbőröket – fűzte végül hozzá.
