Minden kategóriában a minőséget jelenti a hazai bor
Az elmúlt időszakban számos rendezvény népszerűsítette a kultúrált borfogyasztást városunkban. Kezdve a borversenyekkel, Kecskemét borának bemutatásán át, egészen a múlt heti Borvárosig mind ugyanazt a célt szolgálta, hogy minél szélesebb réteg megismerje és értékelje a hazai szőlők nektárját. Szakonyi Józseffel, a Fáklyás Pincészet üzletvezetőjével hangulatosan kialakított éttermében ültem le beszélgetni, fogyasztási szokásokról, az itthoni és a nemzetközi helyzetről, valamint az idei évjárat várható minőségéről.
- Milyennek értékeli az idei Hirös Borfesztivált?
A mostani alkalom volt a harmadik, hogy részt vettünk rajta. Először két éve, amikor még Borutcának nevezték. Egyértelműen a látogatók számítottak a fesztivál pozitívumának. Nagyon kulturált a borfogyasztás Kecskeméten, s ezt a borászok is mondják. A vendégek és a kiállítók megtalálták a közös harmóniát. Mi mindig értük dolgoztunk: kóstoltattunk, beszéltünk nekik a borokról. Ez a része a legszebb egy ilyen eseménynek, és ez teljes mértékben rendben volt.
- Egyre jobban értenek a borokhoz a fogyasztók?
A rendszerváltás óta megindult egy minőségi borfogyasztás. Előtte mindig a mennyiség volt az első. Ha az oroszok azt mondták, hogy 500 hektót 1 héten belül le kell szállítani, akkor nem lehetett az kifogás, hogy csak 50 hektónk van. A minőség csak másodlagos szempont lehetett. Ez a ‘90-es évekre megfordult. Most már egy deci minőségi borért akár 800 forintot is kiadnak az emberek. Egy skót Wiskey-ért áldoznak annyit, igy a világ élvonalában lévő magyar borért mért ne tennék ugyanezt. Az egyetlen bajunk történelmi jellegű. Kis ország vagyunk, kevés bortermelő vidékkel. A megtermelt mennyiséget döntő részben felvásárolja a hazai piac. Nagyon minimális mennyiség marad kivitelre, azok is túlnyomó részben tömegborok. A 10 millió magyar megissza, mert kevés kihagyással - amikor a sör volt inkább kelendő - borozó nép vagyunk. A KSH adatok szerint a fogyasztás évről-évre nő. Ráadásul kis mennyiségben ma már orvosilag bizonyítottan egészséges ital a száraz vörösbor. A borászok közül egyre többen termékeiket bevizsgáltatják kémiailag, s igy papírja van arról, hogy azok egészségesek.
- A pár száz forintos borok valódiak?
Ez olyan, mint amikor valaki egy pörköltet lábszárból készít el, kiváló lesz, de össze lehet dobni kimaradt aprólékokból, csak épp az íze szenvedi meg. Azok a palackok is látnak szőlőt, csak éppen átlagos telepítésből származót. Ma olyan nemesítések vannak, amelyek terméséből készült nedű palackja 17 ezer forint. Ezek azért ilyen magas árfekvésűek, mert új telepítésű tőkéken, nagy anyagi ráfordítással termelik meg a szőlőt. S nem csak leszüretelik, hanem kézzel egyenként távolítják el a legszebb szőlőszemeket a fürtökről. Valamint az ültetvényeken dűlőszelekciót alkalmaznak.
- Azért a kis mennyiségért, ami a világpiacra kikerül, mit lehetne tenni? A maga kategóriájában, hogyan lehet növelni a tömegboraink versenyképességét?
A 300 forintos magyar bor, biztos jobb a chilei cabernet sauvignon-nál, vagy az ausztrál shiraz-nál. Ezeket 1-2 eurós tankboroknak hívjuk. Még az évjárat sincs feltüntetve címkéiken. Például a shiraz-t Ausztráliában egy tankhajóra viszik, ahol út közben különböző kémiai és vegyi anyaggal kezelik. Hamburgba kötnek ki vele, ahonnét Düsseldorfba, az európai központi elosztóbázisba szállítják. Kamionokkal érkezik hazánkba, Kecskemét mellé, ahol palackozzák és címkézik az ausztrál shiraz-t. Azért az 1-2 euróért már lehet kapni hazai magyar bort, ami itt készül, és a hasznából is az ország gazdagodik. Ráadásul kémiai anyagok sincsenek benne.
Ami kijut magyar tömegbor, mind elkel a keleti piacokon. Például Oroszországban a Gróf Nagyrédei borok pillanatok alatt elfogynak. A nyugati piacon nehéz meggyőzni bármilyen jó minőséggel vagy árral egy olaszt, vagy franciát, hogy ne a hazájának italait fogyassza. Az ottani tendenciát nem tudjuk befolyásolni. A borkultúrájuk pedig olyan szinten van, ami felé mi még csak közelítünk, bár kétségtelen, hogy jó úton járunk.
- Milyen az ágazat helyzete, s mit kellene a fejlődés érdekében tenni?
Az országban most recesszió van. A rendszerváltás óta a legnagyobb. Az embereknek nincs pénzük. Ahhoz, hogy költsenek az állampolgárok, nyújtani is kellene valamit nekik. A havi átlag kereset a legalapvetőbb dolgokra sem elég, így az első dolog amit megvonnak maguktól, a különböző szórakozási lehetőségek, mozi, étterem, minőségi termékek, borok. A szolgáltató ipar a demokratikus időszak alatt soha nem látott mélyponton van. Vannak már arra utaló jelek, hogy nehezebb nem lesz. Eddig minden évben megfigyelhettünk valamilyen fejlődést, de jelenleg stagnál. A borászok is hasonló módon vélekednek a helyzetről.
Milyen idei termés várható az eddigi tapasztalatok alapján?
Erről még egy kicsit korai beszélni. A 21. század jó évjáratai eddig a 2000, 2003, 2006. Ezek kiválóak. A tavalyi majdnem elérte a 2006-os szintet. Minőségben ott volt, de a termés mennyisége kevesebb lett. Bár sok összetevője van egy jó évjáratnak, annyit mégis megkockáztatok, hogy jó úton járunk ahhoz, hogy szép borok legyenek idén. Bár ehhez egy komoly „vénasszonyok” nyara kell. Főleg a tokaji fajtáknak.
