Kecskemét: a romos templomok városa
Málladozó a vakolat, töredezett a burkolat, a falakat aládúcolták, s a tetőzet elemeit itt-ott már valóban csak az imádság tartja a kecskeméti piaristák hajdan patinás templomában. De egy alapos renoválás évek óta ráférne a város jelképének számító, hírös Nagytemplomra is.
A valóság egyik oldalát nézve, szomorú látni, milyen állapotban vannak építészeti remekeink, a minden jó érzésű ember számára becses épületeink. A valóság másik oldalára tekintve azonban, nehezen érthető, hogy a városatyáink, akik ott pózolnak minden nagyobb egyházi eseményen, valójában a kisujjukat sem mozdítják, hogy segítsenek megállítani templomaink pusztulását.
A rendszerváltozás óta eltelt, csaknem két évtizedben, a kecskemétiek többsége mindig a jobboldal mellett voksolt a választásokon. Ahol ugyebár, a polgári értékrenden a hangsúly, annak pedig, egyik erős alappillére az egyház. Ezért nincs is azon mit csodálkozni, hogy választások idején ugyancsak megnő a templomba járó politikusaink száma. Pláne, ha egy-két neves, magas rangú egyházi személyiség is a városba látogat, akikhez szívesen dörgölőznek, saját közéleti megítélésüket fényesítgetve. Álszent módon, ígérnek is ilyenkor gyümölcsöző együttműködést, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat, ígérgetnek fűt-fát. Parolával edzett kezüket azonban, csak sajnálkozva tárják szét, amikor valóban segítéshez kellene nyújtaniuk.
Persze, tudja mindenki, hogy a mai gazdasági helyzetben nincs pénz semmire. Beteg az ország, agonizálnak a városok, szakadék szélén az egészségügy, az oktatás, és így tovább. Ám közben arról hallani, hogy Kecskemét vezetői többmilliárdos átalakításokat terveznek a Rákóczi úton, kivágva a fákat, leszűkítve kétszer egy sávosra a forgalmat, de létesítve ott új kávéházakat, napozót, medencét meg sok minden mást, amit az úri huncutság megkíván. Azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló terveken, kivitelezéseken és üzemeltetéseken kik gazdagodnak majd tovább, butaság lenne firtatni. Hiszen templomjáró, Istent félő városatyákról van szó, akik csak a választóik érdekeit tartják szem előtt. Akik pedig, ebben kételkednek, azok olvassák rendszeresen és alaposan azokat a helyi kiadványokat, amik ugyancsak számolatlanul nyelik a közpénzt, méltatva vezetőink nagyszabású terveit és mérhetetlen bölcsességét.
Persze, bármennyire bölcsek a mi elöljáróink, azért ők is megtévedhetnek, vétkezhetnek. De, oda se neki! Hiszen ezekre megvan a gyógyír: Majd leteszik a bűnt a romosodó templomainkban, ha rájuk nem dől.
F.P.J.
