Érseki mise Szent Miklós emléknapján a Barátok templomában
A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye első embere elmondta: Szent Miklós Kr. után 270 táján született a törökországi Patara városában, amely akkor a Római Birodalomhoz tartozott. A Miklós név (görögül Nikolasz) jelentése: a nép vitéze.
Szüleit még gyermekkorában elveszítette. Nagybátyjához, az akkori patarai püspökhöz költözött, iskolái elvégzése után maga is pap lett. Egyik zarándokútjáról hazatérve betért Anatólia fővárosába, Myrába, ahol a helyiek égi jel hatására püspöküknek választották. Részt vett az I. Egyetemes Zsinat niceai ülésén 325-ben. Püspöki éveit a gyerekek és a szegények megsegítésére szentelte. Egész élete a csodák és a jótékonykodás jegyében telt. A keresztényüldözések alatt elfogták és kínozták, de kivégezni nem merték, így fogságából végül kiszabadult. 52 évig volt Myra püspöke, mielőtt 345 december 5-én örök álomba szenderült. Halála után a csodatettek ajándékával dicsőítette meg az Úr, amiért is a „csodatevő” címet kapta.
Tiszteletét Németországban II. Ottó császár felesége, Theophanu hercegnő honosította meg a 10. században. Myrát 1087-ben mohamedánok foglalták el, akik feldúlták sírját. Bari olasz város kereskedői a tengerészek pártfogójának tartották, és elhatározták, hogy kimentik a szent csontjait. Bariban templomot építettek tiszteletére, amely ma is áll. Oltárán aranykoporsóban helyezték el az ereklyéket. Csontjaiból néhányat Antalyában is őriznek. December 6-át, Miklós napját sok helyen temetése emléknapjaként is számon tartják.
Az ünnepi alkalom végén természetesen idén sem feledkeztek meg a gyerekekről. Egy-egy mikuláscsomagot nyújtott át nekik Kalocsa-Kecskemét érseke.