A munkatársi viszony döntő kérdés
– Miféle fejlesztésekről tud beszámolni a Kerekdombi Termálfürdő közelmúltját illetően?
– 2014-ben az Új Széchenyi Terv keretében a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Operatív Program pályázatán elnyert támogatásnak köszönhetően teljes körűen megújítottuk a fél évszázada üzemelő termálfürdőt, továbbá számos új szolgáltatással bővítettük kínálatunkat – jegyezte meg Szántó István.
– Nyolc medencét alakítottunk ki, élmény-, wellness és szabadtéri fitnesz elemekkel bővült a termálfürdő, illetve önálló gyermekrészleget is létesítettünk. A gyógymedencék mellett szaunaház úgyszintén épült. Található benne többek között sókabin, bioszauna, infraszauna, finnszauna és a fejlesztésnek köszönhetően nálunk található Magyarország legnagyobb fatüzelésű rönk-finnszaunája is.
– Betöltötte a 67. életévét. Foglalkoztatja a leköszönés gondolata?
– Szeretnék már megállni, csak egyelőre nem tudok. Amikor fiatal voltam, természetszerűleg mindenképp előrébb akartam jutni, ma pedig van egy szép nagy lányom, aki még ugyan nincs abban a korban, hogy átvegye a vállalkozást, de közelít hozzá. Neki szeretném majd átadni a vállalkozásaimat, remélem, mindkét ágazatot tovább fogja majd vinni.
– Komoly életművet tudhat magáénak. Számít a szűkebb és tágabb közegében élők megbecsülésére?
– Véleményem szerint minden józan gondolkodású ember szeretné vinni valamire; megmutatni környezetének, mire képes, mennyit tud kihozni önmagából. Nyilván e szempont is szerepet játszott a Kerekdombi Termálfürdő fejlesztése, szolgáltatásai színvonalának folyamatos javítása során. Ehhez a saját anyagi lehetőségeimen túl mindenképpen szükség volt pályázati lehetőségekre, ahonnan vissza nem térítendő támogatást nyertem az elképzeléseim megvalósításához.
– Több lábon álló vállalkozó. A fürdőn kívül baromfiteleppel is rendelkezik…
– Soha nem szerettem egy lábon állni. Édesapámtól alapvetően két tevékenységi kört örököltem: a fürdő és a víziszárnyas-telep üzemeltetését. Korábban libákkal foglalkoztam, ma már azonban teljes egészében áttértem a kacsanevelésre. Az állattartó tevékenységem mintegy elismeréseként 2017-ben a baromfitelepem elnyerte az Agrárkamara által rendezett versenyben „Az ország legszebb állattenyésztő birtoka” címet. Az elbírálás szempontjai között nem csupán esztétikai elemek szerepeltek, hanem az egész telep technikai felszereltségét, teljes működési folyamatát, az állatjóléti intézkedéseket is figyelembe vették. Normális feltételek mellett gyorsabban növekszik az állat, ráadásul a húsa ízletesebb, ami fokozott bizalmat ébreszt partnereinkben, és végső soron a késztermékek fogyasztóiban.
– Milyen alapelveket tart leginkább szem előtt a vállalkozásai kapcsán?
– Kiemelten fontosnak tartom a munkatársaimmal való megfelelő viszony kialakítását; rábírni őket a minőségorientált szemlélet, a megfelelő munkakultúra, a kíméletes bánásmód mindennapi gyakorlására. Ennek az elvárásnak következménye, hogy kollégáim nagy részével 10-20 éve együtt dolgozom, ellenben akadnak olyan dolgozók is, akiktől egy-két hét után sajnos meg kell válnom. Nincs tökéletes munkavállaló, bizonyos mértékű megalkuvásra hajlandó vagyok, ugyanakkor a legfőbb alapelveimet nem hagyhatom figyelmen kívül. Egyébként az állatjóléti szempontok elismertetése komoly feladat országszerte.
– Köztudottan erőteljes munkaerőhiány sújtja a vállalkozásokat. Mennyire gépesített a telep?
– Ahol technikai eszközökkel kiváltható az emberi munka, mindenütt gépekkel helyettesítem a kézi munkát. Ezt azonban egy bizonyos határon túl nem lehet tovább fokozni, nem is feltétlenül kifizetődő. Összességében elmondhatom, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedő munkavállalók száma drasztikusan csökkent az elmúlt időszakban, arányosan az ágazat jövedelemtermelő képességének hanyatlásával. Az állatok hétvégén is gondozást igényelnek, nincs nyaralás vagy ünnepek. E tény pedig sok fiatalt elriaszt a szakmától.
– Ugyanígy jellemezhető a növénytermesztés is? Vannak ilyen érdekeltségei is?
– Igen, van, mintegy százötven hektár termőföld és 20 hektárnyi erdő felett rendelkezem. A növénytermesztési ágazat eredményesség szempontjából lényegesen jobb helyzetben van, mint az állattenyésztés, alacsonyabb a munkaerőigénye, és sokkal jobb gépesítettségi szintet lehet elérni. A földjeimen megtermelt takarmánnyal etetem az állatállományomat, de ez az összes takarmányszükségletemnek mintegy 25-30 százalékát fedezi csak.
– Az állattenyésztés mintha hátrányosabb helyzetben lenne…
– Általánosságban véve az állattartás jövedelmezősége különböző okokból nagyon alacsony, egyes állatfajták esetén ez nulla közeli, illetve veszteségbe is átmegy. Egy-egy terület néha kicsit eredményesebb, a víziszárnyasok felvásárlási ára például a madárinfluenza után érezhetően magasabb volt, mivel a piacon hiány mutatkozott. Ez a rövid idejű fellendülés viszont mára lecsengett. A kereskedők pontosan tisztában vannak az előállítási költségek nagyságával, és egy fillérrel sem adnak többet annál, mint amennyit feltétlenül muszáj.
– Milyen lehetséges megoldás jöhetne szóba?
– Ha talán nagyobb kitartás, összefogási hajlandóság lenne a gazdákban, valószínűleg kiegyenlítettebb viszonyok uralkodnának a piacon.
– Mit üzen a jövő mezőgazdasági vállalkozóinak?
– Inkább növénytermesztéssel foglalkozzanak, mert belátható időn belül megtalálhatják számításukat. Ha pedig valaki mégis állattenyésztésre szeretné adni a fejét, komoly nehézségekkel kell szembenéznie.
– Mi lehet a fürdők jövője?
– Az idegenforgalom megfelelő kitörési pont, de az ilyen vállalkozások többsége tőkehiánytól szenved. A pályázatokhoz szükséges önrészt pedig egyáltalán nem könnyű kitermelni. Hazánkban a fürdők zöme állami-önkormányzati fenntartású, kisebb hányadukat vállalkozók üzemeltetik. Előbbiek száz százalékos támogatásban részesülnek a pályázati lehetőségek esetén, míg utóbbiak legfeljebb ötven, ritkábban hetven százalékosban. Jómagam szintén jelentős pályázati forráshoz jutottam, de emellett komoly önrésszel is be kellett szállnom a fejlesztésbe. Egy ugyanilyen korszerűsítés önkormányzati fürdő esetén 100 százalékos támogatásban részesül, így az üzemeltetésnél csak a közvetlen működési költségeket kell kitermelniük. A vállalkozói tulajdonban levő fürdőknek pedig a jelentős önrészt – melyet zömében bankhitelből teljesítenek – is ki kell termelni a bevételekből. Ez így ugyanazon a piacon jelentős versenyelőnyt jelent az önkormányzati fürdőknek, nem beszélve arról, hogy egy ilyen fürdő működhet akár veszteségesen, egy vállalkozói tulajdonban lévő pedig nem, mert azt felszámolják, a szolgáltatások árai pedig mindenütt közel azonosak. Hosszú távon perspektivikusnak tekinthető az idegenforgalom, noha a rendkívül magas beruházási igény miatt akár nyolc-tíz-tizenöt év is lehet a befektetett tőke megtérülési ideje, szemben az ipari beruházásoknál tapasztalható három-négy-öt esztendővel. Ennek tudatában javallott befektetési döntést hozni.
