Útinapló Mészáros Mariannától
Képgaléria
– Nem szeretem a magasan fekvő tájakat, igazi alföldi lány vagyok. Ezt eddig is tudtam, de most azt hittem, talán a gyönyörű táj és ködös reggelek képesek lesznek megszerettetni velem a hegyeket. Már megint túl sok cuccot pakoltam és túl nehéz volt a hátizsákom. Az északi úton (Camino del Norte) nem is volt ebből baj, csak a hegyekben (Camino Primitivo) nem bírta a csípőm – kezdte beszámolóját Marianna.
A legnagyobb kihívás akkor érte, amikor a Camino Primitivón az asztúriai hegyekben minden nap többször fel- és le kellett menni. „Ettől és a nehéz hátizsákomtól hat nap után sokalt be a testem. Utána négy napig a hátizsáktaxi szolgáltatást vettem igénybe, ami sokat segített. Öt euróért elvitték a következő szállásra a nagy pakkot, míg egy kisebbel gond nélkül folytathattam a gyaloglást.”
– Tizenhetedik nap La Mesába érkeztem, iszonyú fájdalmat éreztem a jobb csípőmben, hidegrázás, vacogás kíséretében, pedig nem volt hideg – beszélt arról, mi jelentette számára a legnagyobb fájdalmat.
– Napi harminc eurót számoltam az útra, ez tartható is volt, igaz, csak két-három alkalommal ettünk étteremben. A Camino Primitivón túl sok kísértés sincs, volt, amikor húsz euró alatt költöttem. Akkor költhettem a legtöbbet, amikor Santiagóban megvettem a Santaderbe szóló buszjegyet, belépőjegyet váltottam, hogy lássam a katedrális felújítás alatt álló késő román kori kapuját, a Pórtico de la Gloriát. Ezen a napon messze túlléptem a harminc eurós napi keretemet, kb. száz euró volt az aznapi költésem.
A legboldogabb pillanatot az jelentette számára, amikor megérkezett Santiago de Compostelába, a katedrális elé. Ezen kívül Santillana del Marban, illetve a környékén egy nap alatt két fantasztikus kulturális élménye is volt, ami szintén nagyon boldoggá tette. Az egyik egy román kori kerengő, ahol minden oszlopfő különböző. Továbbá Santillana de Martól kb. 2,5 km-re található az Altamira Múzeum, ahol egy hasonmás barlangot mutogatnak a turistáknak, de az utolsó repedésig minden olyan látványt nyújt, mint az eredeti, őskori.
– Az előző caminóm alatt és utána még egy darabig azt gondoltam, soha nem megyek újra és egy kicsit lököttnek is gondoltam azokat, akik már nem először járták meg az utat. Nem biztos, hogy megyek ismét, de soha ne mondd, hogy soha! Amennyiben mégis megteszem, mindenképpen veszek egy kisebb hátizsákot, hogy ne pakoljam túl, mert eddig mindig sikerült. Ja, és olyan szakaszra mennék, ahol nincsenek hegyek – tette hozzá mosolyogva az előadó.
