Étkezési szokások és társasági élet Kölcsey, Vörösmarty korában
Képgaléria
A Széchenyi István Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola tanára előadásában arra is kitért, hogy a reformkorban nagyon különbözőek voltak az egyes társadalmi rétegek étkezési szokásai. A szegényebbeknek éppen jutott betevő falatra, míg a gazdagok sokszor pocsékoltak is. A lakodalmak, úri vacsorák a kivagyiságról, magamutogatásról szóltak, a végén sok mindent kidobtak. Küllemben is megmutatkozott a különbség: például a sanyarúbb sorsúak fából készült evőeszközzel étkeztek gránit tányérból, az arisztokraták inkább Herendi porcelánból arany-ezüst kanállal, villával, késsel.
A reformkori népi táplálkozást az egyszerűség, az ötletesség és a találékonyság jellemezte. A fő étkek között a leves, a kása és a kenyér szerepelt, mivel ezek kiadósak, táplálóak voltak. Húst csak alkalomadtán fogyasztottak.
Rendszerint naponta kétszer étkeztek, ünnepek idején háromszor. A pásztorok tarisznyában hordták magukkal az ebédet, ami kenyérből, szalonnából és hagymából állt. Ha több napot is legelőn töltöttek, akkor a feleség vagy a kedvesük vitt melegételt nekik. Az ebéd elfogyasztása után jöhetett a pásztoróra, amikor is a legény egy fa árnyékában vagy a bokor tövében az ellentétes nemek vonzódásának törvénye szerint „köszönetet mondott” a hölgynek.
Az ínségesek főként ásott kútvizet ittak, ráadásul a kútrajárás a hölgyek körében társasági eseménynek számított: ott gyűjtötték be ugyanis a legfrissebb információkat, pletykákat. A férfiak közösségi élete elsősorban csárdákban, ivókban zajlott.
Az előadás második felében reformkori írók, költők és arisztokraták ételeit mutatta be Ács Imre. Jókai Mór közismerten szerette a hasát. Kedvenc ételei közé tartozott a töltött káposzta, palócleves, sült ruca vöröskáposztával, bableves körömmel. Innen ered a Jókai bableves, de ahogyan manapság készítik, arra bizony rácsodálkozna a neves író, hiszen a hosszú évtizedek alatt más alapanyagok kerültek bele.
A reformkori arisztokrácia társasági élete a kávéházakban, mulatókban teljesedett ki. Bécs hatására Budapesten is elszaporodtak az ilyen vendéglátóhelyek.
Az evőeszközök látványos változáson estek át. Először fából készültek, majd jöttek az arany, ezüst, elefántcsontból készült változatok. Később az alpakka, az alumínium és a rozsdamentes acél. Sokszor történtek lopások, főként az aranyat, ezüstöt csenték el. Ezért divatba jött, hogy monogramot vésnek rájuk, ezzel igyekezve visszaszorítani a lopásokat.
Ács Imre reformkori evőeszközöket, edényeket, tálakat, tányérokat is bemutatott a wojtylásoknak, fényképek jóvoltából.
A program végén Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító-igazgatója egy Petőfi-verset olvasott fel.
