Bugaci csárdahangulat uralkodott a Wojtyla Házban
A Kiskunsági Nemzeti Park bejáratánál épült fel a Karikás Csárda 1993-ban. Az étterem kívül-belül őrzi a népi építészet hagyományait. A fehér falú, nádtetős ház, kis ablakokkal, árnyas udvarával romantikus alföldi életképet idéz. A csárdabelsőt népi motívumokkal díszítették. A kékfestő abrosz, a faragott faszék, a falakra akasztott használati tárgyak mind-mind a pusztai élet hangulatát varázsolják a betérők elé. A teraszról egy kis fahídon keresztül vendégeik elé tárul a végtelen puszta világa.
Mesterszakácsuk, Kun Péter különös figyelmet fordít a tradicionális magyar konyha jegyeinek megőrzésére. Olyan különlegességnek számító húsokból készít ételeket, mint az őshonos rackajuh, szürkemarha vagy mangalica. Az étlapról soha nem hiányozhatnak az idénynek megfelelő specialitások.
– Rajongással telve, mélységes együttérzéssel követem a Wojtyla Ház gondozottjainak hétköznapjait. A szociális intézményben immáron tizenöt éve mintegy százhúsz nehézsorsú embertársunk jut az év minden napján reggelihez, melegételhez, szükség esetén még ruházathoz is. Ráadásként a népkonyha üzemeltetői ismeretterjesztő előadásokkal, kulturális és közösségi programokkal igyekeznek megkönnyíteni az ellátottak társadalmi visszailleszkedését. Tavaly ősszel közülük egy egész csoportot láttunk vendégül itt a Karikás Csárdában, amikor Bugacon kirándultak. Isten áldását kérem az egész Wojtyla család életére – fogalmazott Kovács Zoltán, fogadójából útjára bocsátva a melegétellel megrakott szállítójárművet.