Szeptemberi érseki interjú dr. Bábel Balázzsal
– Szeptember végét írjuk. Elindult a tanév. De hogyan?
– Ugyanúgy, mint máskor. Azzal a különbséggel, hogy nyakunkon a járvány második köre, amit rendkívül nehéz lesz kivédeni. Tanintézményeink, ahol szükséges, online oktatásra térnek át. Ami eddig ugyan sehol sem következett be, mert a fertőzés terjedésének üteme egészen mostanáig nem tette ezt indokolttá. Tehát pillanatnyilag hagyományos módon folyik az oktatás, de hogy meddig…
– Mi történik, ha tovább romlik a helyzet?
– Ezt a Jóistenen kívül senki nem tudja. Kérdés, hogy mikor kerülhet forgalomba az ellenszérum. És még ha jóvá is hagyják az új vakcinát, rendelkezésre fog-e állni annyi belőle, hogy a Föld összes országába megfelelő mennyiségben eljusson. Ezt jelenleg senki sem tudja megmondani.
– Az egyháztörténetből kit állított példaképnek a tanárok és a diákok elé a tanévnyitókon?
– Nálunk minden iskolának van védőszentje. Őket hoztuk fel példának az adott oktatási intézményekben. Ha nem kanonizált szentekről beszélünk, mint akár Kunszt József vagy Tomori Pál, akkor olyan jellemvonásokat – például hősiesség, bátorság, műveltség, hazaszeretet – sorolunk fel az életükből, melyeket méltán tekinthetünk mintaértékűnek. Tanintézményeinkben egyszerre folyik oktatás és nevelés. Ennek megvalósulását mozdítjuk előre minden lehetséges eszközzel.
– Egyes szakértők állítják, egymást követik majd a fertőző betegségek. Örökre velünk maradnak a kártékony vírusok?
– Erre a kérdésre még a tudósok, egészségügyi szaktekintélyek sem tudnak választ adni. Ilyen téren a laikus világ a sötétben tapogatózik. Isten velünk van, csak ebben lehetünk biztosak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy erőt ad nekünk nehézségeink közepette, ami – magától értetődően – nem egyenlő a gondok megszűnésével.
– A Katolikus Egyházban mégsem maradnak el a búcsúk, litániák, lelkigyakorlatok, szentségimádások. Ez így is marad?
– A nagyobb nyilvános búcsúk – mint például Vodica, Mátraverebély-Szentkút – többnyire elmaradtak, ugyanakkor a kisebb léptékű egyházi ünnepeket visszafogott keretek között, a mindenkori rendelkezések maradéktalan betartásával megtartjuk. Mindezt a hívek komoly veszteségként élik meg, és ezzel aligha vannak egyedül. A pandémia okán veszélybe került az egész világgazdaság stabililtása, különösen azon foglalkozási ágak képviselőinek anyagi biztonsága, akik munkájuk során jelentős embertömegekkel kerülnek kapcsolatba.
– Ilyen helyzetekben különösen komoly szerep jut az imádságnak…
– Az imaélet a keresztény ember lelkiségének elválaszthatatlan alkotóeleme. Isten közbeavatkozását, segítségét kérjük. Teszem ezt jómagam is, papként – lelkipásztor társaimhoz hasonlóan – naponta hét alkalommal, zsolozsma keretében.
– A plébániákon bezárkóznak, avagy inkább próbálják felkeresni a távolmaradó híveket?
– Az idősebb papok talán kissé óvatosabban járulnak a hívekhez, a fiatalabb korúak viszont végiglátogatják az iskolákat, kórházakat, fegyintézeteket. Alapjában véve tehát mindenki végzi a maga dolgát. Nem húzódunk vissza a szoba magányába.
– Miként látja? A szomorú események mellett az Úr továbbra is gondoskodó, vagy valami megrontotta a kedvét?
– Isten örök, egyáltalán nem jellemzi hangulatváltozás. Az Ő gondviselése abban ölt testet, hogy üdvösségre vezet minket. Ennek kétségtelenül részét képezheti akár egy bonyolult, ingoványos utakkal terhelt földi lét. Azonban Jézus Krisztus is vállalta a szenvedést, végül pedig – miattunk, értünk – a kínhalált. Az Úr folyton jót akar nekünk, ám korántsem biztos, hogy nemes szándéka minden esetben találkozik a mi pillanatnyi vágyainkkal, elképzeléseinkkel, jövőképünkkel. A gyermekek gyakorta kérnek szüleiktől olyan dolgokat, melyek korántsem válnak a javukra, esetleg veszélyesek lehetnek számukra. A bölcs szülő ilyenkor visszautasítja csemetéje kívánságát. Isten is ekként áll kéréseinkhez, amikor hozzá fordulunk. Felhőtlen jólétet senkinek sem ígér a világ Ura. Jézus is ezt mondta: üldözni fognak titeket, aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét.
– Minden bizonnyal sokak számára nehezen érthető ez…
– Már Izajás próféta is kijelentette: Isten gondolatai olyan messze vannak az emberétől, mint ég a földtől. Az Úr akarata, velünk kapcsolatos terve felsőbbrendű a miénknél.
– A közelmúltban történt: egy anya kiment a gyermekeivel sétálni. Lakóépületük kijáratához érkeztek, amikor egy férfi az emeletről öngyilkossági szándékkal hirtelen a mélybe vetette magát. Épp az anyára esett. Mindketten meghaltak. Ilyenkor hol van az Isten?
– Újból leszögezem: Isten nem ebben a világban akar nekünk mindenféle jót biztosítani. Jézus is cipelte keresztjét. Akinek hite csak a földi létre korlátozódik, itt és most akar jól élni. Isten azonban megengedi a nehézségeket, még a Benne bizakodók életében is. Ennek célját, értelmét nem feltétlenül hozza tudomásunkra, ezért gyakorta értetlenséggel fogadjuk, ha valami nem úgy alakul, amint szeretnénk. Ez viszont semmiképpen sem jelent részéről rosszindulatot vagy haragot. Éppen ezért hittel el kell fogadnunk Isten ránk vonatkozó akaratát. Egyébként megfordítom a kérdést. Évente több millió abortuszt hajtanak végre a világban. Ha ily módon kioltanak egy kezdődő emberi életet, rá lehet fogni Istenre? Ekkor kizárólag az egyén akarata érvényesül a beavatkozást végző orvos közreműködésével.
– Az egyházi elöljárók fejében – ismerve sok ezer ember gondját-baját – több a kérdés, mint a válasz?
– Életünk során mindig tapasztalhatunk nehézségeket. Ekkor természetszerűleg felmerülnek bennünk bizonyos kérdések, melyekre megpróbálunk választ találni. Megpróbálunk… Nem mindig sikerül. Ellenkező esetben mi lennénk maga a Mindenható. Bibliai kinyilatkoztatás, hogy az ember rögtön a kezdetek kezdetén utat tévesztett. Ennél fogva jócskán lakozik bennünk bűnre való hajlam, rosszindulat, tudatlanság. E tény rányomja bélyegét egész életünkre. Krisztus szenvedésével megváltott minket, feltámadásával pedig legyőzte a bűn zsoldját, a halált. Ez ad nekünk hitet, reménységet.
