Építészi, közéleti és harcművészeti küzdelmek
Király József Kecskeméten született 1958-ban, építész szülők gyermekeként. Így senki számára nem volt meglepő a pályaválasztása: a szegedi építőipari szakközépiskolát követően Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát. Ezután visszatért szülővárosába, s a Bácsépszernél helyezkedett el. A rendszerváltást és egy hosszabb kanadai tartózkodást követően alapította meg 1992-ben ma már közismert, dinamikusan fejlődő cégét, Free Line Kft. néven. Nemrég védte meg műemlékvédelmi szakmérnök diplomáját, melynek témáját továbbfejlesztve doktorálni készül. Az építész szakmán kívül a közéletben, a civil szférában is sokat hallani felőle. Elnöke egyebek mellett a Magyar Nanbudo Szövetségnek, a Kecskeméti Városszépítő Egyesületnek, a Kecskemét-Aomori Baráti Körnek, és támogatója megannyi nemes ügynek.
A siker útja
- Látványos sikernek tűnik, amit építőipari cégével elért.
- Én inkább küzdelmesnek mondanám. Kezdjük ott, hogy egy ilyen vállalkozás tőke nélkül annyit ér, mint a kőműveskalapács nyél nélkül mondja Király József. S amennyit akkoriban az Épszernél kerestem, az csak a család megélhetésére volt elég. Ezért összefogtam két barátommal, s mi hoztuk létre az első éjjel-nappal nyitva tartó kis üzleteket Kecskeméten. Így tudtam idővel összeszedni némi tőkét a Free Line Kft. elindításához.
- Érzékeltetésként elárulná, mennyi volt az árbevételük az első évben?
- Párszázezer forint.
- És mennyi most?
- Másfélmilliárd. De közben eltelt másfél évtized. Négy fizikai dolgozóval kezdtem, meg egy hitelre vett zöld Trabant kombival. S a különböző szakipari munkák túlnyomó részét alvállalkozókra bíztam. Ma már félszáz szakembert foglalkoztat a cégünk, s az épületgépészeti, illetve a speciálisabb elektronikai munkákon kívül szinte minden kivitelezői feladatot meg tudunk oldani önerőből. Az előrelépéshez természetesen az kellett, hogy évekig visszaforgassak minden fillért a fejlesztésekre. Megtehettem, mert a megélhetéshez szükséges pénzt megtermelték a nonstop üzletek.
- Mi volt az első nagyobb vállalkozásuk?
- Egy gyorsétkezőkre specializálódott amerikai cég budapesti üzleteinek átalakítási munkái adták az első nagyobb lendületet. Sok kisebb egység kialakításáról, illetve átalakításáról volt szó, ami hosszabb távra lekötötte fokozatosan növekvő kapacitásunkat. Közben a magas szintű amerikai elvárások megtanítottak bennünket arra, amit a Kanadában töltött hónapok során is tapasztaltam korábban, hogy elsődlegesen a minőségre és a határidők pontos betartására érdemes koncentrálni. Mert ha elégedett a megrendelő, akkor az újabb és újabb megbízásokat hozhat. Így is lett, hiszen ezután egy pizzéria hálózat, majd a MOL kutak shopjainak kivitelezési, átalakítási munkáira is a mi cégünket találták megfelelőnek. Ezután jöttek a bankhálózatok, szupermarketek megrendelései. Legutóbb például, a TESCO magyarországi, budaörsi központjánál mi alakítottunk ki egy vendégfogadói egységet, amiben az volt az érdekes, hogy az angol vezérigazgató ablaka éppen az építkezésre nézett. Szemmel is tartott bennünket. De tetszhetett neki, amit látott, mert utána több új megrendelést is kaptunk ettől a szupermarket lánctól. Nagyon lényeges, hogy komoly cégek kínáljanak munkát, hiszen akkor nem kell attól félni, hogy évekig vagy az idők végezetéig - várnunk kell a számláink kifizetésére.
Az építőipar rákfenéi
- Az úgynevezett körbetartozások kétségtelenül a mai építőipar rákfenéi. Mi okozta ilyen mértékű, fertőző terjedésüket?
- Szerintem a kilencvenes évek végének lakásépítési mizériája, amikor állami támogatással mindenki építkezhetett, lakást vehetett. Az állam mindig fizetett, de sokan úgy szálltak bele ebbe a bizniszbe, hogy eleve tudták: az alvállalkozóknak csak morzsák jutnak a megállapodások szerinti számlák tisztességes rendezése helyett. Akik így ugyancsak tartozni kényszerülnek partnereiknek, s a kisebb cégek, ahol nincs komolyabb tőke a háttérben, gyorsan a csőd szélére kerültek, kerülnek. Hiszen ha pereskedik, s végül nyer a hosszadalmas jogi procedúrán valaki, akkor sem biztos, hogy a pénzét megkaphatja. Tudva, hogy a lakásépítés ingoványos terület, igyekeztünk elkerülni. Azután egybe mégis belemásztunk: a Hírös-Ép Kft. csődje jelentős több mint 15 millió forintos veszteséget okozott nekünk is.
- Mi lehet a gyógyszer erre a betegségre?
- Nyugaton, ha valaki csődbe megy jelentősebb tartozásokat felhalmozva , többé nem rúghat labdába azon a pályán, olyan szigorúak a törvényeik és az üzleti morál. Nálunk már másnap új néven, új céget alapítva átmentve ingatlanokat, ingóságokat , ott folytathatja a vállalkozásait bárki, ahol előtte tisztességtelenül abbahagyta. Egy normálisan működő országban csak egyszer lehet becsapni másokat. Az ilyen vállalkozó azután nem talál megrendelőt, aki munkát adna neki, de bankot sem, hogy hitelhez jusson. Mindenekelőtt a törvényeket kellene szigorítani hazánkban, s azok mentén a szemlélet is kedvezően megváltozna.
Műemlékek iránti vonzalom
- Kecskeméten mi volt a legemlékezetesebb munkájuk eddig?
- Itt először akkor figyeltek fel a cégünkre, amikor a Cifrapalota felújítására kiírt közbeszerzési pályázatot megnyerve, generál kivitelezőként elvégeztük e gyönyörű épület rekonstrukcióját. Ugyancsak mi újítottuk fel Kecskeméten a volt Megyeházát és a régi Zuhanytornyot. Budapesten pedig a különböző üzletek kialakítását többször is műemléki épületben végeztük, a szigorú előírásoknak megfelelően, tiszteletben tartva az eredeti stílust, a sajátságokat, és minden apró jellegzetességet.
- A közelmúltban kitűnő eredménnyel diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának Műemlékvédelmi Szakán. Ez meghatározza a Free Line Kft. jövőbeni törekvéseit is?
- Elképzelhető. A műemlékek iránt ugyanis mindig vonzódtam, védelmüket máig szívügyemnek érzem. Ezeknek a felújításánál nem a gépek játsszák a főszerepet, mint egy új irodaház, vagy lakótömb építésénél, hanem a kétkezi munka, a szakértelem, a mesteri ügyesség és találékonyság. És mérnöki szempontból ugyancsak izgalmas, szép kihívás minden ilyen rekonstrukció, hiszen a művészettörténeti tájékozottság mellett a korabeli technikák, technológiák ismeretét is megköveteli. Mindig fontosnak tartottam anyagilag is támogatva cégünk dolgozóinak rendszeres továbbképzését, a mérnököktől a szakmunkásokig. Mert az igazán nagy szakmai kihívásoknak csak egy sokoldalúan felkészült, ütőképes csapat tud megfelelni. Ezzel az új diplomámmal talán sikerült személyes példát is mutatnom munkatársaimnak.
- Mennyire szerény az a képzés, amit ma a fiatalok a szakiskolákban kapnak?
- Nagyon. Arról nem beszélve, hogy cégünk 16 éves fennállása során egyetlen szakmunkásképző sem érdeklődött, hogy milyen szakemberekre lenne szükségünk. Ugyanis nem a gazdaság diktálta igények szerint folynak a képzések, hanem aszerint, hogy hányan jelentkeznek egy-egy szakmát elsajátítani. Függetlenül attól, hogy majd a tized részük sem tud elhelyezkedni, ha végzett. Ismét kanadai példával élve: ott nem oktatnak semmilyen szakmára olyan diákot, akit nem vár tárt karokkal valamelyik cég, amikor az iskolából kikerül.
Feketeöves városszépítő
- Ön ma feketeöves, 5. Danos Nanbudo mester. Ezt hogy csinálta?
- Középiskolás koromban kezdtem cselgáncsozni, majd karatézni, amit folytattam a fővárosban. Visszatérve Kecskemétre ugyancsak több harcművészetet kipróbáltam. Úgy jó tíz éve köteleztem el magam a Nanbudo mellett, amit a mai napig nagy odaadással űzök. A keleti küzdősportok szeretete sodort a Magyar-Japán Baráti Társaság, illetve a Kecskemét-Aomori Baráti Kör felé, ahol később elnökké választottak. Cégünk sportegyesülete egyébként több sportág támogatását is felvállalta, a focitól a BMX-ig, illetve a különböző küzdősportokig. Saját pályánk, edzőtermünk van, ahol igen intenzív sportélet folyik minden nap.
- Miért vállalta el a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöki tisztségét is?
- Fontos megjegyezni, hogy ez a civil szervezet még 1983-ban alakult, de a rendszerváltozást követően, nem sok sikerrel kereste a helyét a város közéletében. Hasonlóan a többi jobb sorsra érdemes, a jobbítás szándékával szerveződött egyesülethez. A kétezres évek elején léptem be a városszépítőkhöz, amikor próbálták újjáéleszteni ezt a közösséget, hogy nagyobb szerepet vállaljon építészi értékeink és környezetünk megóvásában, és segítse a döntéshozókat, hogy emberibb, élhetőbb legyen Kecskemét. Két éve kértek fel az elnöki teendőkre, s azért vállaltam el, mert nagyon sok anomáliát láttam, látok, amelyek megszüntetésére nagyobb az esély, ha szervezetten, a jobbító erőket egyesítve lépünk fel. Ha 60 fős egyesületünk a többi civil szervezet támogatását is meg tudja szerezni egy-egy jó ügy érdekében, akkor például fel tudunk lépni annak érdekében, hogy ne vágják ki a Rákóczi út összes fáját amire már konkrét terv készült a Városházán , ne engedjék, hogy a Rudolf laktanya területén új bevásárlóközpont épüljön, hiszen az Izsáki út zsúfoltsága már így is iszonyatos. Tudomásom szerint a Közép-Európai Egyetem Kuratóriuma területe felét átadta szupermarket építésére.
- Jól értem? Az az egyetem, amelyik Kecskeméten nem is létezik, azt a területet, amit az államtól kapott annak idején oktató központ kialakítására, most jó pénzért értékesíteni próbálja? Ez elképesztő!
- A konkrét pénzügyi hátteret nem ismerem, de nem is ez ebben a legfontosabb momentum. Problémának azt látom, hogy egy ilyen nagy mérvű, a városbelsőt és az ott lévő műemléki épületeket érintő döntést felvállalt egy olyan kuratórium, amelynek erre nincs felhatalmazása. A beruházás dokumentumait állítólag Kecskeméten kívül vitték tervtanács elé, hogy az itteni építészek ne is tudjanak róla. Ami nem jelenti azt, hogy az illetékesek előtt is mindenki számára ismeretlen ez az ügy, de akik tudnak róla, azoknak nem érdekük híresztelni. Az ilyen és ehhez hasonló anomáliák azok, amiket csak civil összefogással akadályozhatunk meg, mozgósítva minden polgárt, aki szívügyének érzi Kecskemét épülését, szépülését.
Koloh Elek
