A vidéki élet változásai
Képgaléria
A Karol Wojtyla Barátság Központ kezdeményezésére, az Arany Sárfehér Közösség támogatásával, Kostka László (1858-1918) világhírű izsáki szőlőtermesztő, az Arany Sárfehér szőlőfajta legsikeresebb termesztője emlékének megőrzését célzó előadás-sorozat részeként ezúttal a közelmúlt vidéki társadalmi és gazdasági változása volt téma.
Az előadó: Ö. Kovács József izsáki származású történész professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatója. Számos tudományos munka, publikáció szerzője. 2012-ben jelent meg hiánypótló nagy monográfiája A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában – A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete címmel, melyben mintegy 600 oldalon, alaposan feltárt, hiteles dokumentumok és saját interjúi alapján dolgozza fel, s mutatja be az időszak társadalmi, gazdasági történésit a maguk rideg, sőt kegyetlen valóságában. Izsáki előadásában is e témával foglalkozott.
Mint ismeretes, a Kostka László tapasztalatain nyugvó izsáki Sárfehér szőlő termesztés, az 1920-30-as évtizedtől vált sikertörténetté az izsáki termelők számára, amely nemcsak növekvő gazdasági eredményeket hozott, hanem a szőlőtermesztéshez kapcsolódó kulturális (Sárfehér Napok) életet is fellendítette. A nagyüzemi termelésre való áttérés azonban a nagy kézimunkaigényű hagyományos tőkeművelést jelentősen visszaszorította. Napjainkra, főleg a pezsgőkészítéshez szükséges mennyiséget, már kordonos műveléssel állítják elő.
Táblázatok, korabeli dokumentumok és képek bemutatásával kísért előadáson kirajzolódott előttünk, a föld tulajdonlására és művelésére épülő, a társadalmi viszonyoktól függetlenül működni képes paraszti lét elsorvadása. A termőföld, mint politikai hatalmi-uralmi tényező birtoklása, a vidéki életvilágok gyarmatosítását hozta magával.
A kollektivizálás egyike volt a huszadik század legnagyobb horderejű társadalmi eseményeinek. Az államosítás után Magyarországon a parasztság maradt az utolsó olyan társadalmi réteg, amely földtulajdonának köszönhetően valódi gazdasági autonómiával rendelkezett. A szovjet modellt követő magyar kommunisták csak 1961-re, két hullámban tudták végleg megtörni és kolhozokba kényszeríteni a családokat, amelyek rengeteget szenvedtek az önállóságukért. A vidék életét meghatározó tényezők közül a kollektivizálás a leglátványosabb, de legalább ennyire fontos volt a téeszekben dolgozók folyamatos elvándorlást generáló hátrányos megkülönböztetése a társadalombiztosításban, és a falvaknak morzsákat is alig juttató településpolitika.
Ö. Kovács József monográfiájában megírtak és az előadáson résztvevő idősebb korosztály tapasztalatai is alátámasztják, hogy (még) a közelmúlt történései sem (mindig) a maguk valóságában jelennek a hivatalos politikában, értékelésekben. Éppen ezért különösen fontosak az ilyen irányú hiányosságokat pótló előadások, kiadványok.
