Új kikacsintás a múltra – Lezsák Sándor: Habcsók – Majdnem brutális komédia
„Habcsók” című munkája mindössze 94 oldalas, keménytáblás kiadásban jelent meg. A kötet alcíme, a majdnem brutális komédia, már első ránézésre jelzi, hogy a szerző nem a klasszikus értelemben vett történelmi drámára törekedett, hanem inkább egy laza, szimbolikus játékra – egy olyan darabra, amely a múlt terheit könnyed dialógusba és családi viszályba olvasztja.
A cselekmény 1697. június 15-én játszódik Berethalmon, a történelmi Királyföld szász falujában. A választott helyszín nem véletlen: ez az a falusi közösség, amelynek múltja Lezsák képzeletvilágában háromszáz évre nyúlik vissza, és ahol a legendák, a történelem és a személyes történetek szorosan összefonódnak.
A történet középpontjában egy házaspár áll: Martin, a fazekas, és felesége, Berta, négy gyermek szülei. A viszonyuk bonyolult: veszekedések, csendek, a megbékélés vágy és a válás lehetősége között lebegnek. Egy olyan misztikus és szigorú helyre kerülnek, amit a regény válószobának nevez – itt hetekig zárják őket el, hogy döntsenek: kibékülnek, vagy végleg külön útra lépnek.
Ez a „válószoba” nem csupán fizikai tér, hanem szimbolikus is: a szereplők a történelem terhét hordozzák – Lezsák szavaival élve „a történelem avval tiszteltetik meg, hogy a szereplők a hátukon hordják.” Ugyanakkor a komédia eszközével, egy könnyed játékkal lehetőség nyílik arra, hogy „saját énjük felszabadításában … hipp-hopp, kibújnak alóla.”
Lezsák Sándor ebben a műben különös elegyet alkot: a humor, a drámai feszültség és a történelmi reflexió finoman fonódik össze. A „habkönnyűnek tetsző játék” koncepciója egyfelől játékosságot, könnyedséget hoz, másfelől azonban érezhető a súly – a múlt kérlelhetetlensége, a hagyományok, a családi kötődések nyomasztó súlya.
Az utószót Szakolczay Lajos írta, aki rávilágít arra, hogy a mű nem csupán egy helyszíni komédia, hanem egy mélyen emberi történet arról, hogy milyen az, amikor a múlt terhével a jelen küzd, és milyen módon próbálnak az emberek kibújni ebből a teremből – legyen az szó szerinti vagy átvitt értelemben.
Lezsák új kötete egyszerre tisztelgés a történelm előtt és kritika: a hagyományokat, a családi és társadalmi kötelékeket vizsgálja, miközben megkérdőjelezi azok merevségét. A „válószoba” motívuma különösen erős metaforaként szolgál arra, hogy megmutassa, mennyire nehéz dönteni a megbékélés és az elengedés között.
Emellett ez a darab egy olyan reflexió is, amely rávilágít arra, hogy a múlt nem csupán emlékként él tovább: aktív súlyként van jelen az egyén életében és kapcsolataiban. A komédia eszközei – a humor, a játékosság – segítenek felszabadítani a szereplőket (és talán az olvasót is) a hagyományok nyomása alól, de nem írják le teljesen a terheket – hiszen a múlt újra és újra felbukkan.
Kinek ajánlott?
Az olvasóknak, akik kedvelik a történelmi drámákat, de nem riadnak vissza az iróniától és egészen modern szemlélettől sem.
Azoknak, akik érdeklődnek a családi dinamikák és a kapcsolatok bonyolultsága iránt – különösen, ha a hagyomány és a múlt súlya is téma.
Bár viszonylag rövid (mindössze 94 oldal), a mű komoly kérdéseket vet fel, így alkalmas arra, hogy mélyebb beszélgetéseket indítson el olvasói körökben, irodalmi klubokban, akár színpadi adaptációra is gondolva.
Lezsák Sándor Habcsók – Majdnem brutális komédia című kötete egy finoman megkomponált, rendkívül szimbolikus játék a történelem és a családi élet metszéspontján. A szerző nem csak szórakoztatni akar – hanem gondolkodásra késztetni, megérinteni az olvasót, s talán arra emlékeztetni, hogy múltunk nem csupán hátizsák: olykor magunk formáljuk úgy, hogy kibújjunk alóla.
