PORTA DIJ: A IV. KORTÁRS KERESZTÉNY BIENNÁLÉN
Képgaléria
„Krisztus példabeszédei” tematikus alcímmel nyílt meg szombaton a Cifrapalotában található Kecskeméti Képtárban a IV. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále.A vendégeket először a Kecskeméti Református Gimnázium Kamarakórusának műsora, majd Rausch Sándor, a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte. Az alelnök köszöntőbeszédében örömtelinek nevezte a kiállított művek nagy számát és színvonalát, hiszen ezek a művek a modern keresztényüldözés közepette, egy olyan korban jöttek létre Magyarországon, amely az értékeket szándékosan relativizálja.
Megnyitójában Dr. Lovag Zsuzsa művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója igen színvonalasnak és gondolatébresztőnek értékelte a tárlatot, s ennek szellemében került sor a díjak átadására, melyeket Vén Zoltán grafikusművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete képzőművészeti tagozatának vezetőségi tagja; Rausch Sándor a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés alelnöke; Dr. Szeberényi Gyula Tamás Kecskemét MJV Közgyűlése Kulturális és Idegenforgalmi Bizottságának elnöke; valamint ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a kiállítás kurátora adott át.
Pató Róza szobrászművész a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját, Budaházi Tibor festőművész a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés díját, Orient Enikő textiltervező iparművész Kecskemét MJV díját, Magyar Gábor festőművész a kecskeméti Porta Egyesület díját, Bodor Judit és Kerényi Péter képző- és iparművészek – valamint Kiss Márta festőművész pedig a zsűri erkölcsi díját vehették át.
Ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a kiállítás kurátora így összegezte a kiállítás létrejöttének körülményeit:
- A magyar képző- és iparművészet jelen helyzete alapján az első biennálék mindenekelőtt a figyelemfelhívás, a népszerűsítés jegyében zajlottak. Az alapokkal kellett tehát kezdeni, így aztán az első kiállításokon sem várhattunk egységesen magas színvonalat. A legtöbb kritikus éppen ezért negatív minősítetéssel illette az eddigi biennálékon kiállított anyagot, holott itt azt is észre kellett volna venniük, hogy mi egy a terület művelésére hajlandó embereket összegyűjtő és számukra kiállítási, együtt gondolkozási, azaz fejlődési lehetőséget kínáló „intézmény” kívánunk lenni. A továbblépés érdekében az első három alkalommal igyekeztünk tehát meglátni a biztató mozzanatokat, és erre is alapozva mertünk ezúttal egy nehezebbnek tűnő témát feladnunk.
- A II. században élt Hermasz Pásztorában feltett kérdés: „…Uram, nem értem én ezeket a példázatokat, és nem is tudom felfogni, ha nem tárod fel előttem.” - továbbvihető az alkotás, az alkotók és a nézők viszonylatában is, sőt további kérdések is felmerülhetnek. Lehet-e aktualizálni Krisztus korának példázatait, hasonlatait? Mennyire és milyen mértékben tehetőek át az írottak és mondottak, egy vizuális nyelv- vagy jelrendszerbe? Lőrincz Zoltán művészettörténész ez év májusában megjelent könyvében (Jézus példázatai a magyar festészetben) pedig a következő kérdéseket vetette fel: „…egyáltalán ábrázolható-e egy példabeszéd, s ha igen, hogyan? Lehet-e egy elvont tartalmat vizuálisan megragadni? Hogyan fejezhető ki egy spirituális tartalom; figurálisan vagy absztrakt módon? Hiszen maga a példázat is absztrahál! S talán éppen az ábrázolással sértjük meg az isteni kijelentés, azaz a példázat fenségét.”
- A beadott művek száma szerencsére nem teljesen igazolta félelmeinket. Aktuális felhívásunkra – a korábbiakhoz képest - mindössze 122-en adtak be alkotást, amelyből a hattagú zsűri – melyet Balanyi Károly, Fekete György, N. Dvorszky Hedvig, Szabó Gábor, Szunyoghy András és jómagam alkottunk - végül 73 alkotó 73 művét, sorozatát javasolta kiállítani. Az eddigieknél (Kereszt és Keresztre feszítés; Teremtés; Oltár) jóval visszafogottabb tradicionális alappal rendelkező tematika, a kiforrott ikonográfiai példák kis száma tehát alaposan leszűkítette a mezőnyt. Sőt, az eddigiekkel szemben a művek többségét jelen felhívásunkra készítették, azaz a téma láthatólag nem volt túl népszerű korábban kortárs művészeink körében sem. Az ikonográfiai program tehát ösztönzőleg hatott, ennél mélyebb elemzés azonban egyenlőre még korai lenne a részünkről.
