Egy különös levélbarátság emlékére
Képgaléria
A ’70-es évek Magyarországán meglehetősen szokatlan levélkapcsolatra ekképpen emlékezett Farkas P. József:
– A '70-es évek elején a kecskeméti Piarista Gimnázium tanulója voltam. Amikor az 1. osztályba jártam, egyik napon érkezett egy csomag az iskolába, mely egy velem névrokon, Farkas József nevű, időközben végzett diák nevére szólt. Mivel akkoriban csak egy Farkas József nevű tanuló – jómagam – járt az oktatási intézménybe, tévedésből én kaptam meg a csomagot, melyben egy kötet lapult. A könyvet Rezek Román atya küldte annak a bizonyos Farkas Józsefnek, akit ifjú gimnazistaként én már nem ismerhettem.
– Rezek Román atya könyvét elolvasva úgy döntöttem, felveszem vele a kapcsolatot – a kor technikai színvonalát és a hatalmas távolságot figyelembe véve – kézzel írott levélben. Rezek Román atya válaszolt nekem, s ezt követően intenzív levelezés vette kezdetét közöttünk, mely mintegy 10 esztendeig tartott. Kapcsolatunknak sorkatonai szolgálatom vetett véget. Levelezésünk minden bizonnyal Rezek Román atyára is hatással lehetett, mert életrajzi kötetében szerény személyemet is megemlítette, név szerint.
Farkas P. József mindennek folyományaként kiállítást szeretne rendezni Rezek Román atya emlékére a Karol Wojtyla Barátság Központban. A tárlat megnyitására Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát urat szeretné felkérni.
Rezek Román Sándor bencés szerzetes, költő, műfordító, teológus Gödöllőn született 1916. augusztus 3-án. 1934-ben érettségizett a premontrei gimnáziumban, majd belépett a bencés rendbe. Pannonhalmán 1936-ban tett fogadalmat, 1940-ben szentelték pappá. Itt jelentek meg első írásai a Pannonhalmi Szemlében. Irodalmi érdeklődésére és irányulására talán az a folytatásos tanulmány- és műfordítássorozat a legjellemzőbb, melyet Charles Péguyről írt 1939-ben. Magyar-francia szakos tanári oklevelet és 1941-ben a budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett.
1940-41-ben lelkipásztorként tevékenykedett Celldömölkön, majd három éven át a kőszegi bencés gimnáziumban volt tanár. 1944-ben behívták katonai szolgálatra, tábori lelkésznek. Hadifogságba esett, és Franciaországba került. 1945 októberében szabadult a Mailly-le-Camp táborból. A párizsi Magyar Katolikus Misszió káplánja, majd 1964-ben annak vezetője lett. Alapítója és szerkesztője volt a párizsi „Ahogy Lehet” irodalmi folyóiratnak. Párizsi évei alatt hatékony irodalmi tevékenységet folytatott. Verseket írt, de kötetének egy szigorú bírálata után szakított a költészettel.
1962 augusztusában találkozott Párizsban Szabó Ferenc SJ pappal, aki megismertette őt Teilhard de Chardin munkáival. Az ő hatására egészen rövid idő alatt lefordította Teilhard lelkiségi könyvét, az akkor nyomtatásban először megjelent Isteni miliőt, ami végül Török Jenő piarista kiadásában jelent meg Bécsben, Benne élünk címmel. Ettől kezdve Teilhard bűvkörében élt, állandóan fordított, egy idő után rögtön stencilre gépelte, sokszorosította, sorra jelentette meg Teilhard köteteit akkor is, amikor 1965 elején Brazíliába (ahogy mondani szokták „Patagóniába”) helyezték elöljárói. 1965 márciusában érkezett Sao Paulóba, ahol a magyar bencések által alapított híres Szent Gellért Kolostorba került. Ennek a közösségnek a tagjaként tevékenykedett haláláig. Ezt a magyar központot 2000-ben Magyar Örökség kitüntető elismerésben részesítették, nevét az „Aranykönyvbe”, a magyarság szellemi múzeumába jegyezték, melyet Budapesten a Nemzeti Múzeumban őriznek. Sao Paulóban vallástanár, novícius mester, lelkipásztor volt.
1975-től rendje hozzájárulásával szinte teljesen a Teilhard-kutatásnak szentelhette életét. Befejezte az életmű teljes magyar fordítását (28 kötetben) és 40 kötetre rúgtak magyar és francia kommentárjai. 1980-ban a Szent István Társulatnál Golen Károly gondozásában jelent meg Teilhard műveinek egy impozáns szövegválogatása, majd 1981-ben Teilhard-antológiája: Út az Ómega felé címmel. Magyarországon tanulmányait a Vigília és a Teológia folyóirat, valamint a Teológiai Évkönyv közölte. Teljes kéziratos hagyatéka a Pannonhalmi Főapátság Főkönyvtárának birtokában van. Magyarul az Ahogy Leheten kívül a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, és a Dél-amerikai Magyar Hírlapban publikált.
Rezek Román Sándor Sao Paulo-ban hunyt el, 1986. május 8-án.
Főbb művei:
Mélyen szállunk (Párizs, 1952)
Elmélkedések a szépségről (München, 1952)
Teilhard de Chardin ismeretelmélete (São Paulo, 1975)
Sodródó világ, Teilhard de Chardin világképének témakörei (São Paulo, 1976)
