Július 19. péntek, Emília
Hírek, események 2008. szeptember 28. 20:35

KISIZSÁKI MEGEMLÉKEZÉS MAROSI IZIDOR NÉHAI PÜSPÖKRŐL

Képgaléria
KISIZSÁKI MEGEMLÉKEZÉS MAROSI IZIDOR NÉHAI PÜSPÖKRŐL
Friss reggel, szikrázó őszi verőfény fogadta azokat akik ellátogattak tegnap délelőtt kilenckor a kisizsáki Szent Kereszt templomba. Ott és akkor kezdődött ugyanis a néhai izsáki plébánosra, váci püspökre, MAROSI IZIDORra való emlékezés, amelyet – a hagyományok szellemében, a jeles főpapról nevezett templomkertben - a Kisizsáki Templomért Alapítvány és régi szövetségese, a Porta Egyesület Katolikus Munkacsoportja szervezett.
Bár a város már a búcsúi szentmise lázában égett, mégis voltak olyan hűséges hívek akik úgy gondolták, nekik egy jeles templombúcsú igazából ennél az emléktáblánál kezdődik/kezdődhet csak. És ezzel a gondolattal/ihlettel nem voltak egyedül. Megérkezett ugyanis a kecskeméti hívek képviseletében a Műkertvárosi Templomépítő Egyesület delegációja dr. Fekete László elnök vezetésével és nem utolsó sorban megjelent excellenciás és főtisztelendő dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti érsek is, aki - mint a vallomásában elmondta - fölszentelése óta jól ismerte a nemes szívű, fáradhatatlan, bátor főpásztort. A rendezvény első perceiben, a Szent Kereszt templomban, a metropolita fölkereste az Oltáriszentséget és imával üdvözölte a mindenható szent otthonát. Ezután a templom külső falán elhelyezett emléktáblánál Farkas P. József, a Porta Csoport alapítója idézte föl ’Izidor atya’ a múltból békével visszaköszönő emlékét. Szólt arról, hogy milyen hűséggel vigyázott a külterületeken élők leli szolgálatára, a tanyasi iskolák hittanoktatására, de azt is elmondta a bevezetőben az előadó, hogy most a Szent Mihály templom 200 éves jubileumán is fontos emlékezni, arra a korszakalkotó, építő plébánosra aki, a nehéz időkben példát adott hűségből, de bölcsességből és Isten szeretetből is. Dr. Bábel Balázs érsek úr, a paptestvér emlékeit idézte föl. Megismerhettük a vigasztaló és bátorító kollégát, a nehéz időkben és percekben is jó testvért. A megemlékezés végén imával kérték az Urat, hogy küldjön hasonlóan elkötelezett lelki munkásokat az aratásba és hogy a főpap égi boldogsága zavartalan legyen. Az emléktáblához ezután az emlékezés és a tisztelet koszorúi kerültek.

Kövessen minket a Facebookon is!

Címkék: Szenteste Alapítvány