Parolin bíboros az ukrán kegyhelyen: A Golgota sötét óráján fohászkodjunk a béke csodájáért
Képgaléria
Pietro Parolin bíboros államtitkár pápai legátusként tett látogatásának harmadik napján Ferenc pápa és az ukrán nép békéért való kiáltását hallatta a Kármelhegyi Szűzanya kegyhelyéről, Berdicsivből, amely az ország katolikus közösségének egyik lelki központja, kedves hely a latin rítust gyakorlók számára, akiknek ezzel a szentmisével zárult a zarándoklatuk.
Visvaldas Kulbokas ukrajnai nuncius kíséretében érkezett meg az államtitkár a zsitomiri régióban található, nemzeti kegyhellyé nyilvánított kármelita kolostorba, ahol a hatóságok és a diplomáciai testület képviselői, Ukrajna különböző részeiből érkező zarándokok és külföldi delegációk várták.
Mária közbenjárását kérve a hosszú ideje várt béke ajándékáért könyörögtek azok számára, akik közel két és fél éve szenvednek a háborútól. Istennek semmi sem lehetetlen – hangsúlyozta Parolin bíboros, biztosítva az itt élő embereket, hogy a pápa közel áll hozzájuk és osztozik fájdalmukban, atyai ölelését küldve.
Homíliájában – melyet ukrán nyelven olvasott fel Edward Kawa, a lvivi érsekség segédpüspöke – az első csodára emlékezett, amely meghatározta a kegyhely történetét. 1627-ben történt, amikor Janusz Tyszkiewicz, Kijev és Zsitomir kormányzója a tatárok elleni harcban fogságba esett. Megbilincselve megígérte, hogy ha elnyeri szabadságát, akkor Isten és Szűz Mária tiszteletére valamilyen jótettet hajt majd végre. Álmában ismeretlen szerzetesek jelentek meg neki, akik Istenhez és a Szűzanyához imádkoztak a szabadulásáért. Miután kiszabadult, elhatározta, hogy Berdicsivben kolostort építtet az álmában látott szerzeteseknek, akiket három évvel később a lublini kármelitákban ismert fel. A templomot 1642-ben szentelték fel. A főoltárra a Havas Boldogasszony ikonját helyezték, amely a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött, Salus Populi Romani néven ismert ikon másolata. A másolatot maga Tyszkiewicz adományozta, és 1647-ben a kijevi püspök – aki meggyógyult, miután a kép előtt imádkozott – csodatévőnek nyilvánította.
Első olvasmányként a Királyok első könyvéből az Illés próféta kármelhegyi áldozataként ismert jelenet hangzott el, amelynek fényében a bíboros arra hívta az ukrán egyházat, hogy legyen prófétai. Szüntelen imádságra kell hívnia az embereket, „hogy Isten megtérítse azoknak a szívét, akik az útjaitól eltévelyedve és saját gőgjük rabszolgájává válva erőszakot és halált vetnek, eltiporva másokban Isten gyermekeinek méltóságát”. Düh és harag, háborúk és gyilkosságok vakítják el az ember értelmét – írta Remete Szent Márk. „Éppen ezért kérnünk kell az Urat, aki a mennyei orvos, hogy gyógyítson meg minket ezekből a halálos betegségekből, és a kőszív helyére adjon hússzívet!” – fogalmazta meg a bíboros.
„Soha ne veszítsük el az Istenbe vetett bizalmat és reményt, különösen ma, amikor úgy tűnik, hogy a gonosz kerekedik felül, amikor a háború borzalmai, a sok áldozat fájdalma és a hatalmas pusztítás aláássa az isteni jóságba vetett hitet, amikor a karunk lehanyatlik, és már imádkozni sincs erőnk” – emelte ki homíliájában a vatikáni államtitkár, és arra hívott mindenkit, tekintsenek a megfeszített Krisztusra: azon a nagypénteken, amikor úgy tűnt, hogy a bűn győzedelmeskedik, és Isten üdvözítő küldetése kudarcot vall, éppen akkor tört elő a húsvét ragyogó hajnala. Nem a halálé az utolsó szó, még akkor sem, ha nehezünkre esik meglátni a feltámadás horizontját.
A bíboros homíliájának utolsó részét a Szűzanyának szentelte, Isten anyjának, aki mellettünk áll személyes keresztjeink hordozásának fáradalmaiban, és „gyengéden kísér minket dicsőséges feltámadásához”. A berdicsivi Istenanya ikonjának szemlélésére hívott, aki Hodegetria, azaz Útmutató Istenanya. A gyengédség és a szeretet szimbóluma, a hajnal hírnöke, Jézusé, aki a fény. Vigaszt nyújt a szomorúságban, kész biztonságos menedéket nyújtani.
A végén Parolin bíboros visszavette a szót, és mielőtt elmondta a Kármel virága kezdetű fohászt a Szűzanyához, ezzel az imádsággal zárta beszédét: „Ó, szentséges Szűzanya, add, hogy a gyermekeknek és a fiataloknak nyugodt és biztos jövőjük legyen, hogy a családok a szeretet melegágyai legyenek, hogy az idősek és a betegek vigaszt és enyhülést kapjanak szenvedéseikben, hogy a hazájukat védők oltalmazva legyenek a gonosz támadásaitól, hogy a hadifoglyok visszatérhessenek szeretteik ölelésébe, és hogy az áldozatok befogadásra találjanak a mennyek országában.”
A záróáldás után Pavlo Honcsaruk harkiv-zaporizzsjai érsek kihirdette, hogy Ukrajnát Mária Szeplőtelen Szívének szentelik, és megtérésre szólított fel „minden vezetőt, hogy bölcs döntéseket hozzanak”. Kérte azt az ajándékot, hogy a béketeremtők sokszorozzák meg erőfeszítéseiket. A pápai legátus ezután a pápa ajándékaként egy rózsafüzért adott át a kegyhely rektorának, Vitalij Kozak atyának ajándékba annak jeleként, hogy „mindannyian elkötelezetten továbbra is imádkozzunk, hogy a Szűzanya teljesítse szándékainkat, segítse szükségleteinket” – mondta.
A kegyhely udvarán a bíboros megáldotta Szent Mihály arkangyal szobrait, amelyeket Vitalij Szkomarovszkij püspök hozott az olaszországi Gargano-hegységben lévő Szent Mihály arkangyal kegyhelyről, és amelyekből minden ukrán egyházmegye kap majd. „A remény és a gonosz elleni küzdelemhez való erő jeleként hagyom itt őket a háború kegyetlensége által próbára tett egyházatoknak – hangzottak a bíboros szavai. – Uralkodjék bennetek a béke, hogy uralkodni tudjon hazátokban is. Mindenható Isten, áldd meg Ukrajnát és adj neki békét.”
