„Jézus örömében ünnepelve az ő kegyelmét” – Tomka Ferenc gyémántmiséje Káposztásmegyeren
A szociológus, egyháztörténész, egyetemi tanár a gyémántmiséjét paptestvérei és tisztelői – zömmel a káposztásmegyeri plébánia és a Fokoláre mozgalom közössége – körében ünnepelte.
A gyémántmise főcelebránsa Jávorka Lajos kunszentmiklósi plébános volt, Tomka Ferenc atya a koncelebrálók között – betegsége miatt kerekesszékben ülve is – aktívan vett részt a liturgiában, ő mondta többek közt a bevezető és a záró könyörgéseket, a szertartás elején és végén pedig személyes szavakkal fordult a jelenlévők felé.
Tomka Ferenc és Jávorka Lajos Marosi Izidor püspöktől kapta a közös küldetést 1989-ben, hogy építsenek templomot és misszionáljanak a harmincezer lakosú, akkor új káposztásmegyeri lakótelepen. A templom és a plébánia építészetében, tereiben, szellemiségében az Egyház közösségi jellegét hangsúlyozza. A káposztásmegyeri hívő közösségi élet mára példaértékűvé vált a magyar egyházban.
Ahogy az Tomka Ferenc életrajzi könyvéből is kiderül, küldetését döntően meghatározta a találkozás a Fokoláre Mozgalom lelkiségével, amely által megnyílt számára a Szentháromság titka, és ehhez szorosan kapcsolódva kirajzolódott előtte a krisztusi szeretetközösség formája, „amelynek modellje a Szentháromságban található”.
Jávorka Lajos szentbeszédében elmondta, hogy a káposztásmegyeri közösség hívő tagjai jelenleg oly módon valósítják meg ezt a szeretetközöséget, hogy azelőtt a mozgékonyságáról híres Tomka Ferenc atyát naponta látogatják, beosztva egymás közt a délelőtti és a délutáni órákat, hogy segítsék idős papjukat a sétában a járókerettel.
Gyémántmiséje elején Tomka Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket, mint mondta: „Jézus örömében ünnepelve az ő kegyelmét.”
Jávorka Lajos homíliájában paptestvéréről a következőket mondta: „Feri úgy él bennünk, mint aki
mindig siet, fut, hív magával bennünket… Hogy tegyünk valamit, valami igazit, igazat az életünkben, s ne éljünk hiába.
Ebben a nagy futásban, amely a mennyország felé tart, most kicsit megcsöndesedünk, megállunk, azért, hogy hálát adjunk, s azután előretekintsünk a cél felé. Hálát adunk a Jóistennek Feri atya hatvan papi évéért, s mindazért, amit vele együtt megélhettünk.”
Jávorka Lajos külön hálával emlékezett meg a gyémántmisés pap szüleiről, szerető családjáról, akik fontos szerepet töltöttek be a hivatásában, krisztuskövetésében. Majd hálát adott a korábban már említett plébániai szeretetszolgálatot végző hívekért. „Mintája ez az ősegyháznak, amelyben a keresztény testvérek szíve, mindene egy volt.”
Ezután következett a hálaadás a Fokoláre Mozgalomért is, amely Jávorka Lajos és Tomka Ferenc életében is fontos szerepet tölt be. A „közös kincsek” után a szónok hálát adott Feri atya egész papi életéért, megemlítve nagy példaképeit, köztük Mócsy Imre jezsuitát és Regőczi István atyát. „Szép papi életek nyomán érlelődött benne a hivatás.”
Jávorka Lajos hálát adott paptestvére lelkiségéért, „a keresésért, a vágyért, hogy a hitet megélni közösségben volna jó”, s hogy ennek a keresésnek fontos pontja, fordulópontja lehetett a Fokoláre Mozgalommal való találkozása.
Tomka Ferencet 1973-ban a mozgalom egyik ifjúsági találkozóján mélyen megérintette a Fokoláre lelkisége, és úgy jött haza Róma mellől, hogy itt Magyarországon éppen arra a tűzre van szükségünk. „Papok, világiak, családok Feri atyával együtt tapasztaltuk meg ezt a kegyelmet, ami új fényt hozott az életünkbe.”
A továbbiakban Tomka Ferencről mint tanárról beszélt Jávorka Lajos. „Tanított bennünket a teológián is Egerben, majd Budapesten. S mi az, amit tanított? Egyrészt azt, hogy
nem lehet közepes papnak lenni, szent papnak kell lenni, arra kell törekedni.”
Bátorított a tanításával, írásaival, könyveivel. Tizenvalahány könyvet írt, köztük nemzedékeken át meghatározó műveket is, a több kiadást megért Találkozás a kereszténységgel címűt, de az Istenkeresés az irodalomban is korszakalkotónak számít, s a legutóbbi, a történelmi szempontból izgalmas Halálra szántak, mégis élünk őszinte, reális szembenézés a rendszerváltozás előtti, nem is olyan távoli múlttal.
Jávorka Lajos így összegzett: „Feri atya tanítása arról szólt, amiről a II. Vatikáni Zsinat, amely nem hozott új dogmát, de adott egy új egyházképet, a közösségi Egyház képét. Ebben a képben egy szerető közösséget látunk, amelyben Isten otthon érzi magát, formál bennünket, ahol ő veszi át a vezetést, az ő terve a fontos.
A pap pedig testvér a testvérek között – nem főnök. Az pap felelőssége az, hogy hitelesen tanítson és éljen. A káposztásmegyeriek is ezt a nagy tapasztalatot élik.”
Annak kapcsán, hogy hogyan tovább, Jávorka Lajos őszintén beszélt az időskor életfeladatáról. „Mintha mind hegymenetben lennénk, ahogy Feri atya is; emelkedő szakasz következik: készülődünk és készek akarunk lenni. Ebben az életszakaszban is ad valamit a Jóisten, Chiara Lubich-kal szólva: csak egy jegyesem van, a megfeszített és elhagyott Jézus. Megláthatom, hogy ki az én Istenem. Életemmel pedig valamiképpen kiegészíthetem Krisztus szenvedését. Ferinek most ebből is jut – folytatta Jávorka Lajos. – Hála azoknak is, akik osztoznak vele ebben az életszakaszban, megtapasztalva őt ereje fogytán és ugyanakkor lelkileg nem elveszni; Isten előtt állni.
Talán ez is a szinodális út: figyelünk egymásra, beszélgetünk, és Jézus belép a mi közösségünkbe és feltárja az élet igazán fontos dolgait.”
A homília után Tomka Ferenc megköszönte a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepelnek vele. Megvallotta: „Én, a mozgékony ember most nem tudok lábra állni, csak kísérettel szabad kimennem, pár lépést, rövid sétát megtenni. Ez az én részem most, ezzel kell szolgáljak, ez most az ajándék, és szeretnék minél többet felajánlani Jézusnak az Egyház javára, ahogy már erről írtam az életrajzi könyvemben, amikor ezt a betegséget még nem láthattam előre.
…Bárhova visz minket Jézus, bármilyen helyzetbe, megdöbbentő újdonságba, mondjuk azt: legyen meg az akaratod, hiszen Te tudod jobban…Köszönöm nektek, adjunk hálát Jézusnak!”
A szentmisén a káposztásmegyeri ifjúsági zenekar és az ország különféle pontjairól érkezett zenészek együtt szolgáltak, majd a szertartás után a helyi közösség és a Fokoláre Mozgalom hazai képviselőinek köszöntői következtek, s hosszú sorban várakoztak a hívek, hogy egy-egy szóval köszönthessék a gyémántmisés Tomka Ferencet.
