XIV. Leó pápa az ukránokhoz: Az Úrra bízom a béke és a nyugalom utáni vágyaitokat
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Béke legyen veletek.
Kedves püspöktestvérek, kedves papok, szerzetesek, kedves testvérek!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, az ukrán görögkatolikus egyház kedves híveit, akik a jubileumi év alkalmából eljöttetek Péter apostol sírjához. Üdvözlöm Sevcsuk Őszentségét, kijev–halicsi nagyérseket, a püspököket, a papokat, a megszentelt nőket, férfiakat és az összes világi hívőt.
Zarándoklatotok azon vágyatoknak a jele, hogy megújítsátok hiteteket, megerősítsétek a Róma püspökével való kapcsolatotokat és közösségeteket, és tanúságot tegyetek arról a reményről, amely nem csal meg, mert Krisztus szeretetéből fakad, melyet a Szentlélek árasztott a szívünkbe (vö. Róm5,5). A jubileum arra hív bennünket, hogy egész életünkben ennek a reménynek a zarándokai legyünk, a mostani időszak viszontagságai ellenére.
Az utazás Rómába – a szent kapukon való áthaladással, az apostolok és a vértanúk sírjainál való elidőzéssel – ennek a mindennapi útnak a jelképe, mely út az örökkévalóság felé visz, ahol az Úr letöröl minden könnyet, s ahol nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom (vö. Jel21,4).
Sokan közületek – hogy ide érkezzenek – gyönyörű, mélyen keresztény földetekről indultatok el, melyet megannyi szent férfi és nő evangéliumi tanúságtétele termékenyített meg, s amelyet az évszázadok során számos vértanú vére öntözött, akik életük elajándékozásával pecsételték meg hűségüket Péter apostolhoz és utódaihoz.
A hit, kedves barátaim, megosztandó kincs. Minden korszak hoz magával nehézségeket, megpróbáltatásokat és kihívásokat, de egyben kedvező lehetőséget is arra, hogy növekedjünk az Istenben való bizalomban és az Istenre hagyatkozásban.
Népetek hite most súlyos megpróbáltatást szenved. A háború kezdete óta bizonyára sokan feltettétek magatoknak a kérdést: Uram, miért van ez az egész? Hol vagy? Mit kell tennünk, hogy megmentsük családjainkat, otthonainkat és hazánkat?
Hinni nem azt jelenti, hogy már mindenre van válaszunk, hanem azt, hogy bízunk abban, hogy Isten velünk van, és megadja nekünk kegyelmét, és hogy ő mondja majd ki a végső szót, és az élet győzni fog a halál felett.
Az ukrán nép számára oly kedves Szűz Mária, aki alázatos és bátor igenjével kinyitotta a kaput a világ megváltása előtt, biztosít bennünket arról, hogy a mi egyszerű és őszinte igenünk is eszközzé válhat Isten kezében, hogy valami nagyszerű dolgot valósítson meg. Miután Péter utóda megerősített benneteket hitetekben, arra buzdítalak benneteket, hogy osszátok meg ezt a hitet szeretteitekkel, honfitársaitokkal, és mindazokkal, akiket az Úr utatokra vezet.
Az igen kimondása ma a hit, a remény és a béke új horizontjait nyithatja meg, különösen azok számára, akik fájdalmat szenvednek.
Testvéreim, azzal, hogy itt köszöntelek benneteket, szeretném kifejezni közelségemet a meggyötört Ukrajnához, a gyermekekhez, a fiatalokhoz, az idősekhez és különös módon a szeretteiket gyászoló családokhoz. Osztozom a foglyok miatti és az esztelen háború áldozatai miatti fájdalmatokban.
Az Úrra bízom szándékaitokat, fáradozásaitokat és mindennapi tragédiáitokat, és mindenekelőtt a béke és a nyugalom utáni vágyaitokat.
Bátorítalak benneteket, hogy együtt járjatok, pásztorok és hívek, szemeteket Jézusra, a mi üdvösségünkre szegezve. Szűz Mária vezessen és oltalmazzon benneteket, aki éppen a Fia szenvedésével való egyesülése miatt a reménység anyja!
Szívből adom áldásomat mindnyájatokra, családjaitokra, egyházatokra és népetekre. Köszönöm!
