A hivatás alapja Isten jelenléte – Egyszerű fogadalomtételt ünnepeltek a piaristák
A szentbeszédben Gedeon történetéből indult ki Zsódi Viktor tartományfőnök. Gedeon saját magát kicsinek, jelentéktelennek látja: „Nemzetségem a legjelentéktelenebb (…) magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” Isten azonban más szemmel tekint rá: „Én veled leszek.”
A hivatás alapja nem az emberi képesség, hanem Isten jelenléte.
Ez a mi piarista karizmánk lényege is. Kalazancius atyánk egy olyan szolgálatot választott – a szegény gyermekek tanítását –, amelyet kora lenézett és megvetett. Nem a dicsőséget kereste, hanem a legkisebbek között azt a helyet, ahol Isten ereje a legnyilvánvalóbban tud megmutatkozni.”
Az evangéliumból a tartományfőnök a gazdag ifjú példáját emelte ki, aki nem tudott lemondani a biztos a rendelkezés biztonságáról, ezért szomorúan távozott. „A szerzetesi fogadalommal, amelyet András ma letesz, tudatosan többet választunk, mint amit ez a logika felkínál. A fogadalmak a rendelkezésről való lemondás és a radikális nyitottság vállalásának aktusai.
A szegénység több mint a tulajdon hiánya. Az a fogadalom, hogy nem akarom, hogy a világ a rendelkezésemre álljon. Azt jelenti, hogy „koldusként”, nyitott kézzel élek, Isten gondviselésére és a közösség nagylelkűségére hagyatkozva. Így teremtek helyet az életemben Istennek, hogy ő gondoskodjon rólam.
A tisztaság az exkluzív emberi kapcsolatok birtoklásáról és kontrollálásáról való lemondás, hogy egyetemesen elérhetővé, mindenki számára testvérré válhassak. Annak a vágynak az elengedése, hogy egyetlen embert „birtokoljak”, és helyette egy olyan tér kialakítása, amelyen keresztül Isten mindenki felé nyitott szeretete csatornázódhat.
Az engedelmesség a rendelkezésről való lemondás legmélyebb formája. Annak a tervnek az elengedése, amelyet a saját életemről szövögettem. Annak a bizalomnak a vállalása, hogy életem értelme nem a saját stratégiai tervezésem által, hanem Isten hangjára való rezonáló figyelésben bontakozik ki, amelyet a közösség és annak szükségleteinek sokszor meglepő és irányíthatatlan valósága közvetít.”
„…Ez az elköteleződés nem egy légüres térben történik. András, te egy konkrét közösségbe, egy konkrét útra teszel ma fogadalmat, ahol ezt az életformát négyszáz éve gyakoroljuk – mondta a novíciusnak Zsódi Viktor. – A piarista élet az elengedés és a figyelés mindennapi művészete.
(…) Bízz abban, hogy Isten éppen olyannak szeret és hív, amilyen vagy, és éppen ezekkel az adottságokkal fogsz tudni áldás lenni a rád bízottak számára.”
„András, Isten kegyelme, Kalazancius atyánk és a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása kísérjen utadon! Legyen ez a mai nap egy nagyszerű, Istennel és a testvérekkel megélt olyan találkozás, amely megerősít és továbbvisz az úton, amelyre Isten hívott. Az egész rendi közösség imádkozik most veled és érted” – zárta szentbeszédét a piarista tartományfőnök.
Ezt követően tett egyszerű fogadalmat Béke Királynőjéről nevezett Zelles András, amellyel egy évre elköteleződött a piarista rendben Krisztus szorosabb követésére.
A szentmise végén adták át XIV. Leó pápa „Pro Ecclesia et Pontifice” – „Az Egyházért és a Pápáért” – érdemkereszt elismerését Ruppert József piarista atyának, szerzetesi élete megkezdésének 65., szerzetesi örökfogadalmának 60. évfordulója alkalmából.
