Pintér Gábor nuncius a csendes-óceáni térség püspökeinek: Legyünk hiteles és résztvevő Egyház!
A csendes-óceáni térség püspöki konferenciája (Episcopal Conference of the Pacific; latin: Conferentia Episcopalis Pacifici; CEPAC) közgyűlésén Pintér Gábor nuncius bevezetőjében „Krisztus békéjével” köszöntötte Ryan Jimenez agañai érseket, a testület elnökét és Kolio Etuale püspököt, a vendéglátó Pago Pago püspökét, valamint a többi résztvevőt.
Átadta XIV. Leó pápa személyes üdvözletét és legjobb kívánságait, aki egységben van minden hívővel, akik a Csendes-óceán térségét otthonuknak tekintik.
Egyedülálló természeti szépség és komoly társadalmi problémák
A nuncius rámutatott: ahhoz, hogy valóban megértsük küldetésünk szélességét és mélységét, először is bele kell merülnünk a Csendes-óceán egyedülálló kontextusába. A régió lélegzetelállító természeti szépséggel rendelkezik, melyet mély lelkiség itatott át, és amit mélyen gyökerező kultúrák alakítottak.
Ugyanakkor a térség jelentős kihívásokkal is küzd: az éghajlatváltozás közvetlen és hosszú távú hatásaival, tartósan fennálló gazdasági egyenlőtlenségekkel, elterjedt társadalmi igazságtalanságokkal, valamint azzal a folyamatos, sürgető szükséglettel, hogy megerősítsék a fiatalokat és hűségesen megőrizzék minden ember veleszületett méltóságát. Ezek nem távoli problémák, hanem szerves részei a mindennapi életnek – tette hozzá Pintér Gábor.
Legyünk hiteles csendes-óceáni egyház
Ezért a püspökök küldetése nem csupán elméleti vagy elvont; hanem konkrét cselekvésre szólít fel, amely szorosan összefonódik az emberek valós életével és törekvéseivel, valamint a környezet törékeny szépségével.
„Víziónk középpontjában az a mély vágy áll, hogy hitelesen csendes-óceáni egyház legyünk. Egy olyan egyház, amely nem csak szavaiban, hanem kulturálisan és lelkileg is népünk nyelvét beszéli. Olyan egyházról álmodunk, ahol az evangélium üzenete összhangban van a szigetvilág életének ritmusával, belülről megvilágítva és átalakítva azt” – hangsúlyozta Pintér Gábor érsek.
A nuncius beszédében kifejtett néhány konkrét feladatot. Az első: gondoskodás közös otthonunkról, az óceánról, „a mi folyékony kontinensünkről” – fogalmazott. A csendes-óceáni őslakosok számára az óceán sokkal több mint egy hatalmas víztömeg; az élet elengedhetetlen forrása, megélhetésük biztosítója, a kommunikáció fő útvonala és kulturális identitásuk magja.
Szinodalitás és együtt járás. Ehhez kapcsolódva a talanoa fogalmáról szólt, ami a nyílt párbeszéd szellemét jelenti a helyiek nyelvén. Ez tulajdonképpen a befogadó, tiszteletteljes és nyitott párbeszéd, amelynek célja a megértés és a konszenzus elérése, és elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a térségben egy aktívabb, reagálóképesebb és valóban „résztvevő Egyház” jöjjön létre.
Holisztikus, vagyis az egészet figyelembe vevő képzés a misszió érdekében. Ez nem csak a papság és a szerzetesek kezdeti és folyamatos képzését foglalja magában, hanem valójában minden hívő folyamatos lelki, teológiai és pasztorális képzését is.
Igazságosság és béke, hangot adni a hangtalanokért. Jézus Krisztus arra buzdít, hogy bátran álljunk ki az igazságosság mellett, és fáradhatatlanul dolgozzunk a béke érdekében, különösen a legkiszolgáltatottabbak és a leginkább peremre szorultak érdekében.
Végül a nuncius a nők és a fiatalok szerepének erősítését emelte ki. Felismerve a nők közösségeinkben betöltött fontos szerepét és a fiatalokban rejlő hatalmas lehetőségeket, Óceánia püspökei nagy hangsúlyt fektetnek a közösségekben betöltött szerepük erősítésére.
Prófétai tanúságtétel és lelkipásztori gondoskodás
A CEPAC hivatalosan 1968-ban jött létre, ami mérföldkőnek számító pillanat volt – idézte fel Pintér Gábor. A szervezet a régió katolikus püspökei közötti egyre növekvő együttműködési vágyból és közös küldetésből született. A CEPAC szerény kezdetektől indulva mára a csendes-óceáni katolikus egyház fontos és tiszteletben álló szószólójává fejlődött, aktívan részt vesz az Óceániai Katolikus Püspöki Konferenciák Szövetségének (Federation of Catholic Bishops Conferences of Oceania; FCBCO) munkájában, és jelentős hozzájárulást nyújt az egyetemes Egyházhoz.
A helyi püspökök bátran felszólaltak sürgető erkölcsi és társadalmi kérdésekben, a múltbeli nukleáris kísérletek pusztító hatásaitól a mai éghajlatváltozás közvetlen és elsöprő fenyegetéséig. „Történelmünk prófétai tanúságtétel és lelkipásztori gondoskodás története. A jövő tekintetében láthatjuk, hogy küldetésünk változatlanul állandó, folyamatosan fejlődő és mélyen Krisztusban gyökerező marad. Folyamatosan arra vagyunk hivatottak, hogy ragyogó reménysugár legyünk a Csendes-óceánon, Krisztus rendíthetetlen fényét és határtalan szeretetét tükrözve minden otthonba és szívbe.”
