A lengyel és a német püspökök kiengesztelődést hozó levélváltására emlékeztek Wrocławban
Húsz évvel a második világháború befejezése után, 1965. november 18-án a II. Vatikáni Zsinaton részt vevő lengyel főpásztorok üzenetben fordultak a német püspökökhöz, arra hívva őket, hogy vegyenek részt a lengyel nép 966-ban történt megkeresztelkedésének ezeréves jubileumi ünnepségein, és kezdjenek testvéri párbeszédet egymással. Ezt a gesztust a két nép közös történelmére való visszaemlékezéssel kötötték össze, amely a világháború és a német megszállás borzalmai után a kiengesztelődés érdekében megfogalmazott levélváltáshoz vezetett.
A „Megbocsátunk, és bocsánatot kérünk” mondat beépült a két nemzet és Európa történelmi emlékezetébe.
Elfogadva a kiengesztelődés üzenetét a német püspökök – akik a lengyel főpásztorokhoz hasonlóan Rómában részt vettek a II. Vatikáni Zsinat lezárásán – néhány nappal később a következőket válaszolták az üzenetre:
Testvéri tisztelettel fogadjuk el a felénk nyújtott kezet. A Béke Istene – a Béke Királynője közbenjárására – tegye lehetővé, hogy a gyűlölet kísértete soha többé ne álljon közénk.”
A lengyel püspökök 1965 novemberében kelt levele és a német főpásztorok válasza nem részesült azonnali pozitív fogadtatásban a két országban. Levélváltásuk néhány évvel később azonban már korszakalkotó eseménynek minősült, egy történelmi mozgalom meghatározó momentumának, amely minden összeütközés ellenére elősegítette a feszültségek enyhülését és a kiengesztelődést Európában.
E történelmi események évfordulója alkalmából idén november 18-án a nyugat-lengyelországi Wrocławban találkoztak a Lengyel Püspöki Konferencia és a Német Püspöki Konferencia küldöttségei, hogy együtt emlékezzenek meg a két ország kapcsolatában azóta elért eredményekről, továbbá hogy felhívják a figyelmet az ismét háború sújtotta Európában tapasztalható új kihívásokra.
A rendezvény központi eseménye a Bolesław Kominek-emlékművénél tartott ünnepség, a wrocławi Keresztelő Szent János-székesegyházban bemutatott ünnepi szentmise, valamint a lengyel és a német két püspöki konferencia közös nyilatkozatának aláírása volt.
Bolesław Kominek püspök, későbbi wrocławi bíboros volt a lengyel főpásztorok 1965. november 18-án kelt, a kiengesztelődést kezdeményező levelének legfőbb szerzője.
A Bolesław Kominek-emlékműnél tartott ünnepi eseményen felolvasták a Lengyel Köztársaság Szenátusa által a kiengesztelődésről szóló levélváltás 60. évfordulója alkalmából elfogadott határozatot.
A két főpásztor – Tadeusz Wojda gdański érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke és Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke – beszédében kiemelte Bolesław Kominek püspök, későbbi wrocławi bíboros bátorságát és előrelátását, aki a levelezés kezdeményezésével az európai katolicizmus történelmében a 20. század második felének kiemelkedő alakjává vált.
A jubileumi esemény a wrocławi Keresztelő Szent János-székesegyházban folytatódott, ahol Tadeusz Wojda gdański érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke és Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke aláírta a két püspöki konferencia közös nyilatkozatát.
A Keresztelő Szent János-székesegyházban bemutatott koncelebrált ünnepi szentmisén szentbeszédében Georg Bätzing püspök Jézus boldogmondásai alapján a kiengesztelődés keresztény értelmezéséről elmélkedett, amely a lengyel és a német püspökök 1965-ös levélváltásában is tükröződik.
E kiengesztelődés tanúsága nem politikai stratégia, de éppen azért, mert ellentétes és dacol a világ logikájával, jelentős politikai következményekkel járhat.
Ezt igazolja a levélváltás értelmezésének története is – hangsúlyozta a német főpásztor.
A Mut zur ausgestreckten Hand (Merni kezet nyújtani) című közös nyilatkozat is emlékeztet a levélváltás politikai jelentőségére. „A levélváltás jelentősen hozzájárult a politikai megegyezéshez, amely az Odera és a Neisse folyók mentén húzódó államhatár elismeréséhez és a Lengyelország és Németország közötti jószomszédi viszony kialakításához vezetett.”
A nyilatkozat egyértelműen rámutat arra, hogy a Lengyelország és Németország közötti kiengesztelődési folyamat még nem zárult le. „A történelmi sérelmek mind a mai napig meghatározzák jelenünket.” „Egyes politikai szereplők megpróbálják politikai célokra használni a még mindig fájó és történelmileg még rendezetlen kérdéseket. Számunkra egyértelmű, hogy a történelmi sérelmeket érintő politikai játszmák ellentmondanak a levélváltásban kifejezésre juttatott kiengesztelődés lelkületének” – hangsúlyozzák a lengyel és a német püspökök. Meggyőződésük, hogy Európának együtt kell fellépnie az erőszak ellen. Szolidaritásnak kell lenni az áldozatok iránt, és együttérzést kell gyakorolni a háború minden áldozatával szemben.
„Lengyelországnak és Németországnak szüksége van egymásra – és szükség van rájuk, több szempontból is, de elsősorban egy olyan Európa felépítéséhez, amely mindenki számára garantálja a biztonságot és a békét, a szabadságot és a társadalmi igazságosságot.” Ehhez a lengyel és a német egyház közös tanúságtételére is szükség van – emelik ki a közös nyilatkozatban.
Az ünnepi találkozón a Lengyel Püspöki Konferenciát Tadeusz Wojda gdański érsek, a konferencia elnöke mellett Grzegorz Wojciech Ryś bíboros, łódźi érsek; Józef Kupny wrocławi érsek és Stanisław Budzik lublini érsek képviselte.
A német küldöttség tagjai Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke mellett Rainer Maria Woelki kölni bíboros; Heiner Koch berlini érsek; Bertram Meier augsburgi megyéspüspök; Wolfgang Ipolt, Görlitz püspöke; Heinrich Timmerevers drezdai megyéspüspök, Rolf Steinhäuser kölni segédpüspök és Beate Gilles bonni teológus, a Német Püspöki Konferencia főtitkára voltak.
