Dr. Bábel Balázs prédikációja Nagyboldogasszony ünnepén
Kalocsán, a Főszékesegyházban Nagyboldogasszony ünnepe a templom búcsú napja. A búcsúi szentmisét Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be ma délelőtt 10 órakor. Hallgassák meg az érsek atya ünnepi szentbeszédét, itt, a Charitas Rádió műsorán.
Székesegyházunk ékessége a gyönyörű szép főoltár Kupelwieser osztrák festő oltárképe, amely azt ábrázolja, hogy az apostolok ámulatára imádságos csodálatára Szűz Mária felvétetett a mennybe. A mai ünnepen, amikor a Nagyboldogasszony napját tartjuk, arra az eseményre emlékezünk, hogy Szűz Mária élete végén testestül lelkestül felvétetett az üdvösségbe, elnyerte a teljes megdicsőülést. Ezt a hittitkot ősidőktől vallotta egyházunk, de csak 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa hittételként. Ebben az esztendőben a papság évét tartjuk, érdemes átelmélkedni azt, hogy hogyan értjük a máriás lelkületet, ami a pap életében meg kell, hogy legyen, ha Krisztus hű tanítványa szeretne lenni. Vissza kell nyúlnunk Szűz Mária meghívásának az elejére, amikor az angyal szavára igent mondott - legyen nekem a te igéd, más szóval mondva Isten akarata szerint /Lk 1,38/.
Ez az isteni akarat teljes egészében Isten üdvözítő tervének valóra váltását jelenti, ahogy Szent Pál apostol írta Timóteusnak: Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. /1Tim 2,5/ A papi szolgálat legfőbb értelme, hogy Isten üdvözítő tervének, amit Jézus Krisztus megváltása által valósít meg, annak vagyunk a szolgái szavunkkal, tetteinkkel, életünkkel. Ehhez azonban meghívásra és a meghívás előtti rendíthetetlen hitre van szükség. Szűz Mária a hitben is előttünk áll példájával. Ha az Ószövetségből Ábrahámot, mint hitünk atyját említjük, akkor elmondhatjuk, hogy Szűz Mária a hitben égi anyánk. Próbára volt téve hite sokszorosan, de a kezdet kezdetén is, amikor általa nem ismert módon lett Jézus anyjává. Ennek a próbára tevő hitnek kifejezést is adott, amikor azt mondotta hogyan történik mindez, hiszen férfit nem ismerek. /Lk 1,35/
A pap életeleme a meggyőződéses hit, ami korunkban egyre nehezebbé válik, mert sem a széthullott családokból jött fiatalok, sem a társadalom élete nem a keresztény hitből táplálkozik. Az elvilágiasodás, a vallási közömbösség mindenkit elér. Hit nélkül papságra vállalkozni csak megélhetési lelkészkedést jelent. Éppen ezért cserépedényben kell őrizni a hitünket, és sokszor az apostolok módján kell kérnünk: növeld Urunk a hitünket. A hitet erősíti az imádság, legyen az egyéni vagy közösségi. Szűz Mária imádságos lelkülettel tett eleget feladatainak, átelmélkedte az isteni szót, még ha egyszerű pásztorok, vagy megfáradt öregember agg Simeon, vagy a tizenkét éves Jézus mondta neki. Az imádság a pap számára a bensőséges kapcsolat az Istennel, lelkének lélegzetvétele. Nemcsak önmagáért kell imádkoznia, hanem mindazokért, akiknek szolgálatára szentelték fel. A régi időkben így is hívták a papot, az az ember, aki sokat imádkozik a népért. A papi zsolozsma mindig a népért felajánlott imádság is.
Sajnos sokszor hallunk papi hűtlenségekről, szolgálatelhagyásokról, ennek hátterében mindig az áll, hogy elhanyagolta a pap a mély imaéletet. De gyarlóságaiból is éppen az imádság által tud újra az Úr szolgálatába állni. Az Úr szolgálatát a szentmise után a tevékeny lelkipásztori munkában fejezhetjük ki. Szűz Mária önmagát az Úr szolgálóleányának nevezte. Élete a kétirányú szolgálattevés volt, Isten üdvözítő művébe állt azáltal, hogy elvállalta, hogy Jézus anyja legyen, de ugyanakkor a körülötte lévő embereknek a gondjaira is odafigyelt: idős rokonára Erzsébetre, Jézus körül élő emberekre, de még a kánai menyegző megszorult násznépére is.
Milyen legyen a pap szolgálata abban a világban, ahol csak szolgáltatások vannak már? Ennek a szolgálatnak a szeretet és figyelmesség az egyik jellemzője, a mindig elérhetőség. Az idők jeleinek a felismerése a technika vívmányainak az okos használatát is jelenti. A médiák általi igehirdetés naprakészsége, a mindenkori elérhetőség pedig akár mobiltelefon által - ami nagy tehertétel is lehet - de az állandó készenlétet is mutatja testvéreink szolgálatára. A szolgálat szelleme nélkül nem vagyunk jó pásztorok, hanem csak béresek. Marcell Mihály pap nevelő tanár és pedagógia professzor mondotta növendékeinek: „Reggel, amikor felébredek úgy kezdem a napomat a feszületre tekintve így fohászkodom: szolgálatodra jelentkezem”.
Nagyboldogasszony ünnepe a magyarságnak azért is kedves, mert egy ilyen alkalommal jött az első hithirdetők egyike Magyarországra, Szent Gellért, Szent István királyhoz Székesfehérvárra, és a szent király megkérte, hogy szóljon az akkori magyarokhoz. Ő a Napbaöltözött asszony dicsőségét zengte. Ugyancsak Nagyboldogasszony napján történt, hogy az élete végét érző Szent István király fölajánlotta koronáját a Boldogságos Szűznek és vele együtt magyar népét. Mindenképpen a magyarság szolgálatát is jelenti a mi Szűz Mária tiszteletünk. Úgyis hívták országunkat Regnum Marianum - Mária országa. Mit jelent ma a magyarság szolgálata? Először is mindig megvalósíthatóan a szép magyar nyelv használatát és ápolását az igehirdetésben és a tanításban. A nemzet történelmének ismeretét. A nemzeti értékek megbecsülését és átadását. A művészi értékek őrzését és továbbfejlesztését és a közösség összetartását. Külföldön is ott maradnak meg a magyarok magyarnak, ahol még vannak lelkipásztoraik. Hogyan tartsuk össze a közösséget? Szent Ágoston mondotta a híveknek: értetek vagyok püspök veletek vagyok hívő. Ez ma is időszerű a lelkipásztori munkában a hívekkel együtt érző, együtt élő lelkülettel. Szűz Mária megénekelte, hogy Isten hatalmas dolgokat tett a kicsinyekkel, azaz a szegényekkel. Ma amikor nagyon sok ember munkanélküli, családok nehéz helyzetben élnek, családokat kilakoltatnak a szegények oldalára kell állnunk, egyszerű életvitellel, karitatív lelkülettel, ahol tudunk segítsünk. Semmiféle költséges hobbinak nem hódolhatunk, szenvedélyünk legyen a hivatásunk.
Az ünnep a végső célra is irányítja a figyelmünket. Hiszen Szűz Mária mennybevétele a keresztény ember végső célját is mutatja. Szent Pál apostol azt írta a filippi híveknek: szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal legyek, de hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. /Fil 1,25/ Ebben a feszültségben kell a papi életet leélni. Teljes erőfeszítéssel végezni lelkipásztori munkánkat, hogy földi életünk is jobb legyen, ugyanakkor az üdvösségre irányult tekintettel vezetni a ránk bízottakat az Úr felé. Ebben is jó példával kell elöl járnunk. Az emberek számára nagyon morbidnak tűnik, hogy fiatal papoktól is kérjük, hogy írják meg végrendeletüket, még akkor is, ha semmiféle ingatlanról vagy ingóságról nem kell rendelkezniük. Ez a készenlétünket mutatja. Nem a halálra, hanem a halhatatlanságra. Prohászka Ottokár végrendeletében írta: örömmel halok meg, mert remélem, hogy Krisztus dicsőséges arcába nézhetek. Minden papnak így kellene szemlélnie az üdvösséget. Remélem, Krisztus arcába nézhetek és a szentek élén a mennybe felvett Szűz Máriát, a Napbaöltözött asszonyt is köszönthetem.
A templombúcsú szentmiséjében mondta el Dr. Bábel Balázs 2009. aug. 15-én.
