Olvasói levél: Az allergia lelki eredetű civilizációs betegség?
\"Sajnálattal hallgattam a TV2 vasárnapi Napló című műsorát, miszerint mi allergiások \"előállítjuk\" magunknak ezt a betegséget, mert szeretetre, odafigyelésre vágyunk. Egy férfit mutattak be aki hipnózisban gyógyít és szerinte ha fejben kitöröljük akkor tünetmentessé válhat a betegség.
Ezek szerint a fiam már 2 évesen a lányom pedig 5 évesen rájött, hogy én egy gonosz boszorkány vagyok és létre hozták maguknak az allergiát csakhogy szeretetet kapjanak, és ezt már egy évtizede nagyon ügyesen tavasszal az első pollenekre be is indítják! Nem gondoltam, hogy ilyen \"mágikus\" erejű gyerekeim vannak. Aki pedig a fentieknek megfelelően gondolkozik és azt hiszi, hogy az allergia tényleg emberi akarat műve, szívesen átadok egy-két szezont, próbálkozzon azzal a fenenagy szeretet éhséggel!
Üdv: Lázár Andrásné Era\"
Kedves Lázár Andrásné!
Kedves allergiás (asztmás, magas vérnyomásos... stb., stb., stb.) Betegtársaim és sok-sok türelemre kényszerülő Hozzátartozóink!
Csak most jutottam hozzá, hogy átnézzem az elmúlt hét leveleinek többségét, és az alábbi levelet nagyon fontosnak érzem, ezért reagálok rá.
A TV2 adását ugyan nem láttam, így nem is arról mondok véleményt, hanem arról, hogy nincs értelme tagadni, az allergiának egyénenként változó mértékben, de igenis van, illetve lehet köze az adott beteg lelki hátteréhez.
Lehet, hogy rossz hírt mondok, de a helyzet sajnos ezen a területen sem fekete-fehér, mint ahogyan az élet egyéb területein is csak ritkán az!
Jobb, ha ezt tudomásul vesszük, mert ha csak egy irányból, és csak kívülről várjuk a megoldást, akkor kár is tovább várnunk.
A szeretet, az idő, a lélek igényeivel törődés mind korunk hiánycikkei, minden \"civilizált\"-nak mondott országban, a civilizációs fokkal növekvő mértékben. Az allergia pedig a legismertebb civilizációs betegségek egyike még akkor is, ha ezt kényelmetlen tudomásul vennünk. Mondhatjuk persze, hogy csak akkor, ha nem ismerjük az allergént, és mi ismerjük! Nem érdemes sokáig ezzel áltatnunk magunkat, mert így még kevésbé számíthatunk eredményre, mint egyébként.
Az embert nem érdemes gépekre, szerkezetekre, készülékekre kifejlesztett logikával vizsgálni, az élő szervezetek nem úgy működnek, hogy ha valami elromlik bennük, akkor a hibás részt meg kell javítani vagy ki kell cserélni aztán minden mehet tovább. Az sem igaz, hogy egy allergénnek csak olyan hatása van, hogy gyulladást és egyéb tüneteket okoz, de ha nem lenne allergén, akkor biztosan megszűnne a hatás és vele a tünet is.
Éppen ilyenek miatt nem mindegy az sem, hogy valakinek az allergiás voltát karcolásos teszttel, vagy levett vérből, azt utólag laboratóriumban az allergénnel kapcsolatba hozva próbálják megállapítani.
Az előbbi módszernél nincs kizárva, hogy az eredményt a vizsgált személy lelkiállapota is befolyásolja (bizonyítottan előfordul), míg az utóbbinál ez gyakorlatilag kizárt.
Ismert az is, hogy adott betegek esetében az allergén növény stb. képének látványával is gyakran bizonyítottan előidézhető az allergiás tünet.
Az is tény, hogy az allergiás betegségek, az asztma és igen sok más, részben vagy egészben lelki összefüggéseket mutató betegség esetében is kimutathatók komoly statisztikai összefüggések a betegek érzékenyebb lelki típusa és a betegségben érintettség között.
Minden allergén hatást vált ki az allergiás betegre, és a hatás nem csak fizikai, vegyi, biológiai hatásokból áll, hanem a hatás erősségével és az ismétlődések számával is összefüggésben, természetesen lelki következményekkel is jár. Nem vitatható, hogy mind a beteget, mind környezetét hosszabb távon egyre inkább fárasztja, bosszantja, idegesíti az allergiás tünetek ismétlődésével járó nyűglődés, a gyógyszerszedés kényszere, az anyagi és életvezetési kényszer következmények, és egyéb idegesítő körülmények, később a gyógyszerek esetleges mellékhatásai, és az egész üggyel kapcsolatos meglehetős eredménytelen küszködés. Ezek mind jellemzően lelki ügyek is.
Természetes, és remélem mások szerint is helyes, hogy a kisgyerek az esetlegesen visszatérő nehézségeihez kapcsolódóan több szeretetet kap és remél, mint, ha semmi baja, és normálisnál komolyabban senki segítségére nincs rászorulva.
Az egyik legismertebb allergiás alapúnak ismert betegség az asztma. Az asztmások több mint fele ugyanis bizonyíthatóan allergia miatt, leginkább légúti allergének, azon belül leggyakrabban parlagfűpollen révén válik asztmássá.
Nézzük, mit is ír a hivatalos egészségügy egyik megbízható ismeretadó felülete:
\"Asztma
Légzési rendellenesség, melyet a hörgők átmenetileg fellépő görcse miatt kialakuló szűkület okoz. Ezt a szűkületet gyakran a hörgők különféle ingerekre adott túlzott reagálása váltja ki, ilyenek például az allergének, a hörgőket irritáló anyagok belégzése, a stressz, a légköri nyomásváltozások. Az asztmás krízist a változatos időtartamú és hatásfokú, rohamokban jelentkező légzési zavar jellemzi, mely kifejezettebb a kilégzéskor, száraz köhögés és sípoló levegővétel kíséri. A légzészavarok rohammentes időszakban vagy roham nélkül is fennállhatnak.
A közismerten pszichoszomatikus eredetű asztma ijesztő nehézlégzési tüneteket válthat ki. Hörgőtágító szerek inhalálása lerövidítheti a rohamokat.\"
Csaknem 40 éve magam is asztmásként, a nem azonosított allergiás alapú asztmások közé tartozva is el tudom, hogy nem csak az asztmás fulladás, hanem az annál azért enyhébb, de szintén kimerítő allergiás tüneteknek is vannak komoly lelki következményei. Még a hozzátartozókra nézve is, nemhogy magára a betegre.
Gondoljunk csak bele, ha nem lenne lelki tényező, lenne-e ennyi elszántan, önzetlenül, időnként letörve, de mégis lelkesen tovább dolgozó ember, hogy végre mégiscsak elérjünk valami észlelhető eredményt akár ezen az egyetlen területen, a parlagfű ügyében is?
És még az is egy megérthető lelki hatás, hogy a nem beteg hozzátartozóból, is kivált az ügy egy ilyen elkeseredett mondatrészt: \"szívesen átadok egy-két szezont, próbálkozzon azzal a fenenagy szeretet éhséggel!\".
Nem jó módszer, ha a mienktől eltérő gondolatokat butaságnak ítéljük, mert lehet, hogy egyszer éppen a mások által keresgélt út hozza el számunkra is a megoldást.
Éppen azért, mert szerencsére a mi beteg hozzátartozóink is érző, lélekkel is rendelkező lények, és nagyon sajnálnánk, ha helyettük csak ki-be kapcsolgatható, szervizben javíttatható a ház körül segítő robotok lennének körülöttünk.
Amennyiben viszont lelkük is van, azzal is érdemes foglalkoznunk, mert az is egészségesebbé teheti őket, meg közben magunkat is!
Mindezzel a legkevésbé sem állítom, hogy a tünetsor közvetlen kiváltója nem az allergén lenne. Csak azt állítom, hogy a beindult folyamat \"alatt, mögött, mellett\" más fenntartó tényezők is lehetnek, és ezért egyáltalán nem biztos, hogy a végleges \"lekapcsoláshoz\" az allergén eltávolítása elég lesz. Közben ugyanis erősödhetnek a további tényezők, és azok önmagukban is képesekké válhatnak a beindult folyamat fenntartására. Jobb, ha erre is számítunk, és megpróbáljuk a biológiai-lelki-emberi folyamatot ekként vizsgálni.
Üdvözlettel:
Pós Péter elnök
