A PORTA POSTALÁDÁJÁBÓL: jeles pártolók a kékesdi templomszentelésen
Képgaléria
Nagyon sok köszöntés, gratuláció, baráti üdvözlet jutott el a Porta kecskeméti központjába, a szombati templomszentelés alkalmából. Ugyanis a templom alapításától kezdve nagyon sokan, művészek, előadók, politikusok segítettek különböző formában a sikert remélve. Már szóltunk arról, hogy az építkezés fővédnöke Sólyom László és Sólyom Erzsébet, köztársasági elnökünk és felesége volt. Sólyom László személyi titkára olvasta fel az oltárnál az ünneplőknek a következő szavakat (részletek a levélből):
„Ha egy falu templomot épít, az az élni akarás, és az élet csodálatos jele.
Ma mindenhol a kis falvak sorvadásáról hallunk: már minden jogi szabályozás, támogatás eleve ebből indul ki, sőt a körzetesíts és a központosítás támogatására befolyásolják a közhangulatot is. Ebben a jövőképben az aprófalvaknak legfeljebb az intézmények nélküli lakóhely szerepe jut.
Pedig tudjuk, hogy a közösség mindig eszmék és intézmények köré épül. Minden tisztelet azoknak, akik küzdenek iskolájuk megtartásáért, hogy legalább a kisebb gyerekek otthon maradjanak a faluban. Minden tisztelet Kékesdnek, hogy templomot épített, mert ezzel hitet, optimizmust és közösséget is épített.
Egy ház felépítéséhez elég a szaktudás és az építőanyag. Tudjuk, hogy manapság ez sem kevés. De templomot építeni ebből még nem lehet. Nem állnának meg a templom falai, ha a téglákat csak a habarcs kötné össze. Kell ahhoz még egy másik, erősebb kötőerő is, hiszen a templom több, mint egy ház. Ahhoz, hogy az épületből templom legyen, vele együtt kell épülnie a közösségnek is. A kékesdi templom építése pedig maga is, az építkezés közben folyamatosan gyarapította, építette azt a közösséget, amely magáénak érzi a templomot…
A ma itt hálát adó közösség olyan templomot épített, amely egyszerre Isten háza, és egyszerre Kékesd falué, hiszen annak kapui mindenki előtt nyitva állnak.
Most, a templom felszentelésekor bizalommal idézhetjük fel a zsoltár szavait: „Ha nem az Úr építi a házat, építői hiába dolgoznak rajta.”
Hisszük, hogy ezen a házon senki sem hiába dolgozott, és áldás lesz rajta és építőin is.”
Orbán Viktor levele egyszerre szólt a plébánia közösségnek és a messziről jött támogatóknak. „…A levél visszaidézte bennem a 10 évvel ezelőtti Magyarországot, amikor aki csak tehette és megvolt benne a szükséges hit, az belefogott valamilyen építkezésbe. Mind plébános úrnak, mind az egész plébániai közösségnek gratulálok, hogy áldozatokat vállalva véghez vitték amit elterveztek. A legnagyobb szüksége ma éppen arra reményre van az embereknek, melyet minden újonnan épült templom hirdet. Hogy ez a remény nem hiábavaló, hanem biztos fundámentuma van, azt az évszázadokon keresztül megőrzött és megújított templomok üzenik nekünk.
Nagyon sajnálom, hogy a szeptember 26-ai ünnepségen nem tudok jelen lenni, de kérem adja át köszöntésemet a híveknek és köszönetemet mindazoknak, akik akár kétkezi munkával, akár bármilyen más módon tettek a templom építéséért.
Egyesületünk naplójában kiemelt helyet kap majd Kungl Jánosné, a templomépítés kezdeményezőjének levele.
Kedves Porta Egyesület!
Krisztusban kedves Testvéreink!
Minden, minden irányú segítségeteket hálás szívvel köszönjük! Mi csak egy stáció voltunk megkezdett utatokat járva. További utatokhoz kérjük a Porta Egyesületre a jó Isten áldását!
Ne felejtsetek el minket, őrizzétek szívetekben a közös munka, a templomépítés minden szépségét nehézségeivel együtt.
Szeretettel: Kungl Jánosné a Kékesdi Templomért Alapítvány elnöke.
Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!
A sok emlékezetes baráti sor közül szívesen közreadjuk Csoboth Csaba és a Mediterrán Magyarország Kft-t tulajdonló négy család - Dr. Mészáros Vilmosék, Gódi Attilék, Harminc Péterék és Csoboth Csabáék elgondolkodtató sorait is. „Cégünk, mely magyar családi vállalkozás, fontosnak tartja, hogy a közélet, jelen esetben az egyház működését támogassa. Ezt korábban is megtette. Az elvárás terhe nélkül szeretném a következőkre felhívni a figyelmet.
Cégünk termékei nem csak Magyarországon, de a környező országokban is versenyképes. Ha fontos a magyar katolikus egyháznak, hogy magyar vállalkozások talpon maradjanak, fejlődjenek és ezáltal segíthessék azt, ahol szükség van, akkor ebben az egyháznak is van teendője, végig gondolni valója.
Ha Önök e sorokat helyénvalónak találják, akkor számítok szíves segítségedre, hogy magyar megtalálja a magyart és ily módon erősítse tágabb közösségét, a saját hazáját. Ebben közös a sorsunk, összefogást teremteni a lehető legtöbb helyen és a lehető legszélesebb körben és a lehető legmagasabb szinten. Ha valamilyen támogató gondolat ebben az ügyben születne, kérlek nyugodtan keressenek.”
Jó volt látni azt is, hogy a lelki családi találkozón sokféle beállítottságú embert össze tudott fogni, hosszú lenne felsorolni, hogy milyen kitűnőségekkel találkoztunk, de kiemelnénk Buzánszky Jenő urat, a magyar aranycsapat tagját, Mécs Károly színművészt, Maczkó Mária énekművészt és Szily Katalin, az Országgyűlés szeptemberben elbúcsúzó elnökét.
