Schirilla az OK, de ki az a Drozdik?
8 perc 13 másodpercet töltött az 5 Celsius fokos jeges vízben a különleges sportteljesítményeiről ismert Schirilla György a kecskeméti Szabadidőközpontban. Azonban jött a helyi „titán” Drozdik Károly és rövidnadrágban, pólóban, na és az elmaradhatatlan zokniban is megmártózott a helyi „tengerben”.
Vasárnapi ebédem után gondoltam kiugrok a Szabadidőközpontba és megnézem, hogy élőben láthassam, ahogyan a Kecskeméten nem ritkán megforduló Schirilla György „pancsol” egyet a jeges vízben. A Széchényiváros felé közeledve figyelmes lettem, hogy nem egyedül vagyok kíváncsi a nem mindennapi teljesítményre. Amint beértem a Benkó Zoltán Szabadidőközpontba feltételezésem beigazolódott, hiszen már fél kettő körül több százan választották a „jeges ember” produkcióját vasárnapi kikapcsolódásnak.
A 14 órához közeledve a tömeg meg csak egyre szaporodott.
Megérkezésemkor már több országos televíziós stáb interjúvolta a sportembert, aki láthatólag szívesen válaszolt a feltett kérdésekre. A jó hangulatról a Gong Rádió csapata gondoskodott, akik még az ingyenes forró teáról sem feledkeztek meg. (Tudják az a fajta tea volt, ami annyira itatatja magát, hogy nem lehet egyszerűen abbahagyni.)
Közelegve a merüléshez a „nap embere” elfutott melegíteni, majd egy pár perces tréning után visszatért a cselekvés helyszínére és nem kevés poén közepette elkezdett vetkőzni. Mint kiderült Gyuri nem hozott úszónadrágot, így maradt a szokásos alsónadrág, de mondjuk egy januári „lubickolásnál” szerintem oly mindegy, hogy az ember milyen dresszben töri a jeges vízfelületet.
Eljött az idő.
Schirilla amikor lábát a vízbe mártotta, azt gondoltam, hogy mindjárt én fogok szívinfarktust kapni, de amint úgy láttam, hogy emelgeti a jégtáblákat, integet a nézőknek, még kommentálja is az eseményeket, akkor az én fizikumom is kezdte visszanyerni normális hőfokot. Persze lehet, hogy a már említett forró tea volt jó közérzetemnek az oka, de végülis mindegy, én összkomfortosan éreztem magam. Egyedül talán Schirilla Gyuri testvére nem érezte annyira tuttira a helyzetet, hiszen rendkívül izgult fivéréért. Kezdtem is megérteni, amikor figyelmem a csónakban készültségi állapotban ülő búvárra vetődött.
Mindenesete a néhány perce még fehér emberként merülő Schirilla György helyett egy rákvörös személy kapaszkodott fel a mólón. Kezdtem kétségbe esni, hogy vajon akkor a Gyuri merre lehet, de a mellettem állók megnyugtattak, hogy nincs semmi gond, a rákvörös emberke maga a Gyuri. Na, ekkor megnyugodtam. Még az is kiderült, hogy ugyan ez a piros személy tartja a világon a Guinness rekordot is a jeges vízben való „lubickolással”, ami több mint 26 percet jelent. Ettől a pillanattól kezdve nem is láttam a fenomént, hiszen elment átöltözni, meg könyvet dedikálni, és a tömeg is kezdett hazafelé széledni.
Ekkor jött a HVCS (helyi vagány csávó)!
Már mindenki indult volna haza, amikor a fagyott homokos partról egy férfi megirigyelve Schirilla sikerét, pólóban, rövidnadrágban, és még egyszer mondom az elhagyhatatlan zokniban elkezdte törni a hullámokat akár egy jégtörő hajó. Volt is vígasság a nép körében, no de kevésbé a mentősök és biztonságiak társaságában. Mindenki izgatottan figyelte a férfit mikor következik be a „tengeralattjáró” üzemmód, de erre Istennek hála nem került sor. Egy kis „imádság” után a fiatalember ki is úszott ugyanarra a mólóra, ahová néhány perce tudják az a rákvörös emberke.
„Rá is csaptak, mint gyöngytyúk a „tak…ra”! (Régi népi magyar mondás)
Mint kiderült a kecskeméti titánt Drozdik Károlynak hívják, és nem vakmerőségből, vagy éppen a Schirilla György pillanatnyi népszerűségét irigyelve, illetve őrültségből vetette magát a hullámok közé. „Mint partra vetett hal” elmondta Ő és ismerősei közül egy párán szintén szoktak hasonló akciókba fogni, csak éppen őket nem tapsolják meg annyian, mint az előtte úszó fiatalembert.
Gondolhatják, hogy ezek után mekkora tapsot kapott Drozdik Károly!!!
NAGYON NAGYOT!!!
Mindenesetre mindkét sportember elmondta, hogy nem veszélytelen az ilyen jellegű próbálkozás, hiszen volt rá precedens, hogy valaki utánozni próbálta Schirilla Györgyöt, aki a kísérlet után a jeges vízben vesztette életét.
Furcsa mód nekem nem jutott eszembe, hogy kövessem az előttem lévőket, mindenesetre örülök neki, hogy Schirilla Gyuri annyit jár Kecskeméten, hogy már helyi „betyárnak” érzem, illetve, hogy Kecskemétnek is van már egy Schirilla Györgye, pontosabban egy Drozdik Karcsija!!!
