Átadták a Szalézi Szent Ferenc díjakat - képgalériával
Január 24-én délután ünnepélyes keretek között adták át az idei Szalézi Szent Ferenc díjakat a Porta Egyesület dísztermében. A kitüntetést nyolc évvel ezelőtt alapították, és azok a szerkesztők, újságírók, tv-s, rádiós munkatársak kapják meg akik tehetségüket, tudásukat, publikációs lehetőségeiket a katolikus hit, az Evangélium terjesztése, az egyházmegye szolgálatára áldozták.
Szalézi Szent Ferencet (1567-1622) XI. Piusz pápa 1923-ban jelölte ki az újságírók védőszentjének. A savoyai születésű genfi püspököt 1665-ben avatták szentté, 1877-ben pedig egyházdoktorrá nyilvánították. Legismertebb műve a Filotea (A jámborság útja). Szalézi Szent Ferenc írásai elütnek kora irodalmi műveitől, egyszerű, közérthető stílusra törekedett ugyanis, a dagályosságot és a mesterkéltséget kerülte. Gondolatait úgy tudta megfogalmazni, hogy azok a lélek mélyére hatoltak. A legelvontabb kérdéseket is kedvesen és vonzóan tárgyalta, emberközelbe hozta. Kifejezésmódját a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte. Legfőbb elve az volt, hogy „több legyet lehet fogni egy kanál mézzel, mint egy akó ecettel.”
Az idei díjazottak:
- Barotai Imre atya, a váci egyházmegye, a Kalocsa-kecskeméti Egyházmegyében szolgáló, 1995-ben nyugdíjazott lelkipásztora,
- Koloh Elek, Alföldi Civil Napló vezető szerkesztője,
- Bálin Roland, a Kalocsa Tv operatőre.
Hallgassák meg a díjátadáson készült helyszíni tudósításunkat, itt a Charitas Rádió műsorán!
Korábbi kitüntetettek az érseki elismerésről:
A korábbi évek kitüntetettjei közül arról kérdeztünk többeket, hogy mit jelent számukra a Szalézi Szent Ferenc-díj.
Hámori Zoltán, a Dunántúli Napló főszerkesztője: - Különösen nagy megtiszteltetésnek tartom ezt az elismerést azért is, mert köztudott, hogy nem katolikus, hanem református vallású vagyok. Ez mindenképpen emeli a díj értékét a szememben. Jó érzéssel tölt el az is, hogy a Petőfi Népe főszerkesztőjének méltatásával azt a lapot ismerték el, amelynek kifejezett törekvései közé tartozik az egyházak szolgálata. A továbbiakban is azon leszek, hogy úgy magánemberként, mint főszerkesztőként megfeleljek azoknak a kívánalmaknak, amelyek egy Szalézi-díjas számára úgyszólván kötelezőek.
Varga Mónika, a Kecskeméti Televízió szerkesztője: - Televíziós újságírói munkámat 2003-ban a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye kitüntető díjjal ismerte el. A Szalézi Szent Ferenc nevét viselő sajtódíj megerősített abban, hogy a kitartó szeretet mindenben gyümölcsöző. Ez olyan egyszerűen hangzik, de így is van. Szalézi Szent Ferenc imája szerint a kereszt, amit hordoznunk kell, irgalmas ajándék. Mindig akkora, amekkorát elbírunk.
Tóth Tímea, a Kecskeméti Lapok újságírója: - A Templomaink és Közösségeink elismerés számomra elsősorban kötelezvény. Hiszen részt venni a kisizsáki templom építésének szervezési munkáiban önmagában is kitüntető volt. Nem hiába nevezték el a helybéliek a remény kápolnájának ezt a kis csodát, ami megtestesíti a hit, az összefogás, a közösség erejét. Ezt hirdetni és támogatni újságíróként és magánemberként már nemcsak feladatomnak, hanem - e díj kitüntetettjeként - kötelességemnek érzem.
Tözsér Judit, a Gong rádió főszerkesztője: - Nagy öröm számomra, hogy azok között lehetek, akik átvehették ezt a díjat. Annál is inkább, mert ezzel a Gong rádiónak azt a törekvését ismerték el, amellyel a kezdetektől igyekszik minél intenzívebben és hatékonyabban együttműködni az egyházzal. Természetesnek, magától értetődőnek tartom, hogy helyet adjunk adásainkban egyházi közleményeknek, felhívásoknak, híreknek, információknak. A karácsonyi éjféli misét például már tíz éve közvetítjük élő adásban. Úgy gondolom, hogy az emberek többsége vallásos, és mi megpróbáljuk az ő igényeiket is kiszolgálni.
Pulai Sára, a Petőfi Népe újságírója: - Hatgyermekes családban vallásosan nevelkedtem. Ebből eredően is vonzódom a nemes, az emberi cselekedet felé. Mint újságíró elsősorban a követendő, szép példák közreadásával igyekszem ráirányítani a figyelmet: együtt és egymásért nemcsak a családok, hanem a települések is többre jutnak. Ahol pedig templomot újítanak fel vagy építenek, ott nemes lelkű emberek élnek. Ezért nem mehetek el az ilyen beruházások mellett úgy, hogy ne adjak róluk hírt. Úgy gondolom, hogy ez az elismerés - amely nagy örömet jelent számomra - igazán azoknak szól, akikről hírt adtam. Ők valamennyien büszkék lehetnek a díjra, amit én őrizhetek. Én csak észrevettem: mit is akarnak közvetíteni azzal, hogy gyarapítják egyházunkat, vagy résztvevői a templomi eseményeknek.
Tetézi Lajos, az Izsáki Hírek szerkesztő-újságírója: - Meglepett, ugyanakkor nagy örömmel töltött el az elismerés. Gyermekkorom óta elkötelezett katolikus vagyok, ebben a szellemben nevelkedtem, piarista iskolába jártam. Vallásosságomat a nehéz időkben sem tagadtam meg, művelődési ház igazgatójaként is jártam templomba. Amit életem során az egyházért tettem, azt mindig meggyőződésből, önzetlenül tettem, és nem vártam érte elismerést soha. Mégis jól esik, hogy voltak, akik felfigyeltek arra, hogy munkámban megjelenik a hit által sugallt értékrend.
