A WOJTYLA HÁZ VENDÉGE VOLT: DR. KOVÁCS ISTVÁN történész,

Évszázadokon átívelő barátság „Lengyel-magyar két jó barát!” ezzel a címmel tartott előadást történelmi találkozásainkról és barátkozásainkról prof. Dr. Kovács István, az MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa a Wojtyla Barátság Központ múltheti kisbúcsúján. Ezt megelőzően kérdeztük a neves szakembert a legendás barátság hátteréről és eredetéről.

- A XIX. század történelméből Bem és Dembinszky nevét mindenki ismeri, arról viszont kevesen tudnak, hogy rajtuk kívül a szabadságharcban több mint 4 ezer lengyel vett részt. És itt van 1956. október 23. A forradalom azzal kezdődött, hogy tüntetők a kora délutáni órákban a Bem szoborhoz mentek kifejezni támogatásukat a két nappal korábban Lengyelországban történtekkel, amikor Moszkva akarata ellenére Wladislaw Gomulkát választották elsőtitkárnak. Az ő népszerűsége a lengyeleknél ahhoz volt fogható, mint aminek Nagy Imre itthon örvendett. A tüntetők célja az volt, hogy békés úton, itthon is hasonló változást tudjanak elérni. Ezt követően, 1956 őszén Lengyelország nyújtotta hazánknak a legnagyobb társadalmi segítséget. Az egész világtól érkezett támogatás több mint negyede származott a lengyel társadalomtól, ahol akkortájt hallatlan nagy volt a magyarok iránti rokonszenv – sorolta fel Kovács István a két nép közötti, generációról generációra öröklődő, szorosra fűzött barátság eltéphetetlen szálait. Mindezt olyan évszázadokkal korábbra datálódó eseményekkel is kiegészítette, mint hogy a két nép egy időben vette fel a nyugati kereszténységet, mindkettő Rómához nem Bizánchoz kötődött, és a lengyelek épp úgy mint a magyarok, függetleníteni akarták magukat a Német-Római Császárság befolyása alól. – Ez pedig – szögezte le a jeles előadó – már éppen elég alap volt a politikai érdekközösséghez.

Kövessen minket a Facebookon is!