Rájöttek a csernobili növények titkára
Az Environmental Science and Technology című szakfolyóiratban megjelent kutatási anyag szerint az egyik kutató úgy vélekedett, hogy az efféle folyamatok több millió éves múltra tekinthetnek vissza, amikor a korai életformákat a mostaninál jóval nagyobb mértékű természetes háttérsugárzás érte.
Ha bekövetkezik valamilyen katasztrófa, a növények nem tudnak jobb körülmények közé menekülni. Vagy alkalmazkodnak a változáshoz, vagy elpusztulnak. A csernobili katasztrófát követően sokan úgy gondolták, hogy a területen több generációnyi időre megszűnik az élet. Szűk negyed évszázaddal később a reaktortól négy kilométerre lévő Pripjaty nevű település továbbra is szellemváros, azonban az aszfalt repedéseiből már gyomnövények és fák törnek az ég felé.
A jelenség felkeltette a tudományos világ érdeklődését, s 2005-ben az ENSZ ki is adott egy beszámolót a helyzetről. Két évvel később kutatók érkeztek a területre, hogy megvizsgálják, miként képesek a növények túlélni a sugárzást. Ennek érdekében az egyik legszennyezettebb területen repce-, és szójamagvakat ültettek el Pripjaty környékén. Ezután egy megtisztított részen kontrollcsoportként hasonló ültetvényt hoztak létre.
Martin Hajduch, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója a BBC Newsnak nyilatkoza elmondta, hogy mivel korábbi kutatások során már elemezték, hogy a növények génjei miként mutálódnak a sugárzás hatására, ezért most valami mást szerettek volna vizsgálni. A kutatók ezúttal azokra a molekuláris folyamatokra voltak kíváncsiak, amelyek lehetővé teszik a növények számára, hogy alkalmazkodjanak a sugárfertőzött környezethez. Ehhez annyit kellett tenniük, hogy kivárták, míg a növényekről már le lehetett szüretelni az új magvakat, amelyeknek megvizsgálták a fehérjeszerkezetét.
„A fehérjék tulajdonképpen a lebontó folyamatok „ujjlenyomatai”, eredményei” – magyarázta Dr. Hajduch. „Itt pedig kétféle ujjlenyomatot hasonlítunk össze, a szennyezett és a kontroll területen kifejlődött magvakét. Az eredmény azonos volt mindkét esetben.”
Bár mind a szója, mind a repce sikeresen alkalmazkodott a sugárszennyezéshez, a növények különböző módszerhez folyamodtak.
„A szója esetében olyan folyamatokat tapasztaltunk, mint amikor a növények például a nehézfémek jelenlétéhez próbálnak alkalmazkodni” – magyarázta dr. Hajduch. „A repcénél azonban a sejtek közti kommunikációban résztvevő fehérjék aktivitását tapasztaltuk. A kutató szerint földtörténeti magyarázata lehet, amiért a növények jóval könnyebben adaptálódnak a sugárzáshoz.
„Elképesztő, hogy ez az ökoszisztéma milyen gyorsan tudott alkalmazkodni” – tette hozzá a kutató. „A bolygó fiatalabb korában jóval magasabb volt a sugárzás szintje, ami ellen a növények kialakítottak egy védekező-mechanizmust. Ez a mai napig bennük van, a gének szintjén.”
